| FanFic : A történet még nem ér véget... (Io és Boa) |
A történet még nem ér véget... (Io és Boa)
Hála égnek ez rövidebbre sikerült, mint az első yaoi-s firkálmányom. :) Szóval...
Fan Fic 3
- Azaz: Az első folytatása -
A tény, hogy eddig magányos voltam, igaz. De mit lehet ez ellen tenni? Nem vagyok nagy társaság kedvelő. Ami azt illeti, magát, azemberiséget is utálom. Főleg a nőket. Rájöttetetek már, hogy ki vagyok? Igen, én vagyok Io.
Na jó, az előbbiek csak részben igazak. Mindenkit szeretek. Kivéve a nőket. És a mindenki alatt amúgy is csak egy embert értek. Ki találjátok, hogy ki az?
Ősz hajú, gyönyörűek a szemei, kisfiús arc. Magányos, csöndes, és szeret mindenkit. Persze kivétel erősíti a szabályt.
Ez a kis történetkettőnk egyik éjszakájáról szól. Hát nem csodás?
– Most már érted, mit élveznek a férfiak? - néztem rá elégedetten elélvezése után.
- Nagyjából. De te nem nyögtél. - ártatlan fejet vágott.
- Mert nem volt mitől.
- Miért? Hiszen jó, és ha már ilyen jó, akkor miért nem? Nem értem. - rázta a fejét.
- Alapjáraton nem csinál ilyet férfi egy másiknak.
- Miért?
- Mert a férfi párja a nő? - vágtam rá, holott útálom őket.
- Hm… nem mindegy, kitől van a jó érzés?
- Huh… ebbe most nem mennék bele… -zsörtölődtem a válaszon.
- Te nem akarod ezt az érzést?
- Orgazmusnak hívják, és nem feltétlenül csinálom mások előtt… -tettem keresztbe kezeimet.
- Nem értem, miért?
- Mert ez nem olyan dolog, amit közönség előtt csinálnak. Általában csak ketten vannak jelen ilyenkor.
- Mi ketten vagyunk – sóhajtott, és a kezébe temette az arcát, majd felnézett rám, de a tekintete semmi jóval nem kecsegtetett.
- Ketten – intett, hogy hajoljak le hozzá, és én meg is tettem. Lehúzta alsó ajkam, és a számba dugta a nyelvét, mire kikerekedtek a szemeim, és elhúzódtam.
- Eszednél vagy?! Az előbb még…
- És akkor mi van? – megrántotta a vállát, és kinyújtotta a kezét. - Ugyan, kérdés nélkül vetted a szádba. Nem kellett volna előbb megkérdezned? - vetette oda nekem. Végülis igaza volt.
- Most mit vagy megsértődve? Általában ezt nem kérdezik, csak csinálják.
- Csúnya dolog.
- Na jól van, tudod mit? – elkaptam a csuklóját, és a hátamra lökve a csípőjére ültem. – Csúnya dolog vagy nem, de most te akkor is szeretkezni fogsz velem.
- Mit? – lebicsaklott a feje.
- Bedugod a fenekembe, amid van. - morogtam neki.
- Mit is pontosan? Félszavakból nem értek!
- Édes istenem… - megfogtam a kezét, és kissé megemelkedtem, majd ágyékomhoz húztam a kezét, és rásimítottam a vesszőmre. – Ezt, ide – mondta, és a fenekéhez húztam a kezem. – Érted már?
- A-azt hiszem… - ártatlankodott.
- Nagyszerű – előre húztam a kezét, és az ujjait kezdtem nyalogatni.
- Miért nyalod az ujjaim? Ez valami perverz emberi szokás?
- Azért teszem, hogy könnyebben felcsússzanak.
- Hová?
- A fenekembe, hová máshová?
- Ne már! Miért dugnám oda?
- Mert én azt mondtam! Jó ég, olyan idegesítő vagy! Maradj inkább csöndben, és hagyd, hogy csináljam! – újra nyalogatni kezdtem az ujjait, míg egyszer csak kihúztam őket ajkaim közül, és újra fenekem irányába húztam őket.
- E-ez… kicsit bizarr…
- Mond ezt azután, hogy végeztünk… - bejáratához érintettem az ujjait, majd lassan rájuk ereszkedtem, miközben halkan felsóhajtottam, és leeresztettem a szemhéjaimat. Furcsa érzés volt, puha és meleg. – Kezd mozgatni.
- Az ujjaimat? – bólintottam, és megmozdítottam a csuklóját, amitől újabb sóhajt eresztett ki. – Te, ez biztos jó neked?
- Az, csináld, ahogy én, oké? – megtámaszkodtam a dereka mellett, és közelhajoltam az arcához, miközben igyekeztem úgy mozgatni az ujjaim, ahogy mutatta. Megcsókoltam, majd a nyakát kezdtem nyalogatni. Időnként szívtam a bőrét, és egészen rásimultam a testére, miközben mozogtam az ujjain. Ahogy a testem hozzádörzsölődött az övéhez, kezdtem felhevülni, és elnyíltak az ajkaim, sőt apró sóhajok is előtörtek.
– Valami nincs rendben, ott lenn.
- Ahn… minden a legnagyobb rendben! Felizgultál, az előbb nem érezted?
- Ez most kicsit másabb.
- Úgy látom, érnek még ma meglepetések téged – megcsókoltam, és felegyenesedtem, majd elhúztam a kezemét a fenekemtől, és megfogtam a vesszőjét, és simogatni kezdtem. – Jó érzés?
- Uhm… nagyon.
- Akkor most bedugom, oké?
- H-hát én nem is tudomhh…! – mire kimondta, már kikerekedtek szemei. Felnyögött, és belemart szabad kezével a combomba.
- Hogy tetszik?
- J-jó… - halkan felkuncogott, és megmozdult, mire hangosabban felnyögtem. – Mi a fene…?
- Ha mindenh… mozdulatomnál megkérdezed, én dugom be az enyémet a te fenekedbe!
- Ahn… jól van, csináld, elhallgatok…
Ahogy láttam, nem csak nekem, Boanak is volt jobb dolga a locsogásnál, valahogy máshogy nyögdécselt. Az arca is kipirult, és úgy nézett ki, mint aki szenved. Felnyögtem, mire ő ellökött magától.
- Mégismit csinálsz? - förmedtem rá.
- Te mit csinálsz? Felnyögni? oO
- Még jó, hogy felnyögök, ha iszonyat jól érzem magam!
- De mit csináljak?
- Tedd vissza, és azt csináld, mint az előbb! Lökj! – magamra rántottam, és kínlódva nyöszörögtem.
Bátortalanul mégis belém hatolt, amitől kénytelen volt az ajkaira nyögni, majd pihegni.
Csak néztem az arcát, észbe kaptam, és mozgatni kezdtem a csípőmet. Egy elfulladt nyögést hallatott. Így együtt ez a jelenet kissé zavarba ejtett, és elpirulva lesütöttem a szemeim, miközben tovább mozogtam, mire Boa a lábait a derekam köré kulcsolta, és magához szorított. Volt egy olyan kósza gondolatom, hogy ha erősebben bemozgatom a csípőm, akkor talán jobb neki. És tényleg. Kicsit durvábbakat löktem, amitől még a nyála is kicsordult, és vállaimba marva felkiáltott, hogy „elmegyek!”. Inkább folytattam a vadabb vágtát, míg egyszer csak a teste megfeszült, és összemocskolt.
Bágyadt, ködös tekintettel nézett rám, mire szét áradt bennem az a különös forró jó érzés. - Io… - zihálta kiterülve alattam, majd a hajamba túrt, és remegő combjait lehámozta derekamról. – Sűrűbben csinálhatnánk ezt...- mosolygott rám.
- Akár most is? - vigyorodtam rá.
Boa csak nézett rám.
- Ooooké. - kezdtem újra bele felizgatásába.
És így történt az, hogy egész este vele voltam. Életünk legszebb órái.
The End
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
