Már hetek teltek el azóta, mióta megtörtént az incidens Souta és köztem. A bandával már visszatértünk a szülővárosunkba, Oszakába. Egyik nap azonban egy felkérést kaptunk, hogy az egyik újság had csiálhasson velük egy fél órás interjút. Persze mi gondolkodás nélkül rávágtuk, hogy igen "A rajongókért mindent!" címszóval. Így másnap már utaztunk Tokyoba, ahol az interjút készítették velünk.
Titokban érkeztünk, mégis az információ, hogy Tokyoba megyünk kiszűrődött, és több száz rajongó várt minket a helyszínen. Mivel már így is késésben voltunk, így leráztuk őket, és megígértük nekik, hogy az interjú végett mindenki kap aláírást, és talán még le is fényképezkedünk velük.
Bent már mindenki várt minket. Egy gyors körbevezetés, smink, sztájliszt, és "séró belövés", ahogyan ezt a fodrász mondta. Tádááá! Már készen is álltunk az interjúra.
Nagyon izgultam. Még sosem szerepeltem tv-ben. Jó, ez nem élő adás, de akkor is. Mi van, ha elrontok valamit?
- Itt várjatok. - vezetett egy ajtóhoz minket a producer - Ha meghalljátok a banda nevét, akkor kimentek, és helyet foglaltok a székeken. Rendben?
- Oké. - feleltük egyszerre.
Az ajtó csak egy díszlet volt, így mindent tisztán hallottunk, amit a mögül mondtak.
- Sziasztok! Üdv ismét a Sakura TV műsorában, "Kell a sztár, és mi vele jár"! Előző adásunkban megismerhettétek a "Fekete Jégvirágot", és megtudhattunk a tagok magánéletéről pár dolgot. És most, a színfalak mögött itt van nálunk a "Lobster"!
Ekkor nyitódott az ajtó, és a taps efektre bementünk a terembe. Integettünk a kamerának, és felvettük legsexibb mosolyunkat és nézésünket. Leültünk a nekünk kiszabott székekre.
A műsorvezető egy gyönyörű szőkére festett hajú fiatal nő volt. Zöld szemei csak úgy csillogtak. A neve Aimi. És ha megkérdezte volna valaki tőlem, hogy ismerem-e Aimi-t, akkor egyből a nagy mellei jutottak volna eszembe, amik átlag felettiek voltak. Szóval jó nagyok. Ezt álltalában a dekoltázzsal ki is emeli.
- Sziasztok! Remélem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy nekem személy szerint ti vagytok a kedvenceim! Annyira jó a zenétek! - áradozott rólunk izgatottan - Már alig vártam, hogy találkozhassunk személyesen!
- Noss szia Aimi. - vette át a szót Ei, aki a szó szólónk volt - Részünkről a megtiszteltetés, hogy meghívtatok ide! És a bókot pedig köszönjük. Felemelő érzés.
"Felemelő érzés"? Áhhá! Szóval Ei-nek bejön Aimi. Ő bár mindig kedves és udvarias mindenkivel, ezeket a szavakat csak akkor mondja egy lánynak, ha tetszik neki. Ei pedig nem az a csajozós típus. Ő inkább zárkózott, és tanulós. Pedig nagyon jól néz ki. Vörös haja, és aranybarna szemei vannak. Magas, vékonyka, és bár nem az a kigyúrt alkat, testnevelésből dícséretes. Talán azért, mert szabadidejében mindig focizik három öccsével.
- Bár rajongók ezrei imádnak titeket, ti pedig több koncertet is adtok nekik, mégsem tudunk rólatok semmit sem. Nem adtatok eddig egyszer sem interjúkat, és a honlapotokon sincs fenn semmi olyan, amiből ki tudnánk következtetni, hogy milyen emberek vagytok, és hogy miket szerettek. Miért van ez?
- Minden a menedzserünk hibája! - szórakozottan kiálltott fel Len.
- Nem is! - bökte oldalba könyökével Ozir őt. - Vagyis de. De ez nem hiba. Ez csupán egy terv. - mosolyodott el gonoszan - A menedzserünk Miku, a bátyám egyik ismerőse az, akinek nem mondhatjuk el a nevét. A tervet pedig én, és Miku találtuk ki, miszerint, ha csak koncerteket fogunk adni, interjút viszont nem, akkor hamarabb fel fognak ránk figyelni. Elvégre a mi kilétünk ismeretlen lesz. Ezért a rajongókat egyre inkább fognak érdekelődést mutatni irántunk. Csak a megfelelő pillanatra vártunk, hogy egy ilyen híres műsor vendégei lehessünk, amit Japán minden egyes tinije megnéz. - bókolt ezzel Ozir.
- Hűha! Ez aztán a stratégia! És milyen jól bevállt!
- Hát igen. - húzta ki magát büszkén Ozir.
- Noss... "Lobster"... Ez ha jól tudom, annyit tesz "Homár". Miért pont ezt a fura nevet adtátok az együttesnek?
- Ez egy régi sztorihoz nyúlik vissza. - kezdett bele Bin - Volt egy osztálytársunk, Aya. Egyszer belezúgott egy fiúba. Állandóan róla áradozott. Izmos, vasalt kócos barna haj, barna szem. Imádta őt! Két évvel felettünk járt. Egyszer azonban kiderült, hogy imádata tárgya meleg. Évekig hallhattuk, hogy ő milyen szomorú, és szerencsétlen. Mikor azonban már naggyából kiheverte a dolgot, karácsonykor csak neki előadtunk egy számot. Ez volt az első kreálmányunk. Együtt dobtuk össze. Ezt annak a meleg fiúnak a szemszögéből írtuk. És volt benne egy sor, ami így hangzott: "Szeretük a homért, mert mi is azok vagyunk" - énekelte el.
- Innen jött az ötlet, hogy mivel egész jók vagyunk így együtt, alakíthatnánk egy együttest, aminek a Homár a a neve. És még pont stimmelt is, hiszen hét betűs, és a neveink kezdőbetűje. - fejezte be Sei.
- Ez egy kicsit szemétség nem? - vont kérdőre minket Aimi.
- Igazat megvallva örült neki. - mosolyodott el Len - Elvégre ezzel is rá gondoltunk, mikor a nevet adtuk a bandának.
- Értem. Noss, fiúk, meséljetek magatokról! Milyen a családi életetek, mit szerettek, és mit nem. Menjünk sorba. Len, kezd kérlek te.
- Hát igen, mindig a szépekkel kezdődik a sor. - simított végig aranyszőke haján, majd vörösre melírozott tincsét kissé megpöndörítette. Ideges volt. - Na jó, ez csak vicc volt. - nevette el magát. - Len csak a művész nevem, ahogy itt mindenki másnak, kivéve Renii-nek. - nézett rám smaragd zöld szemeivel, majd tekintete visszafordult a műsorvezetőre - A Vocaloid Lenjéért élek-halok, ezért is gondoltam, hogy mivel olyan kis aranyos vagyok, lehetne az én nevem is Len Az eredeti nevemet nem árulom el. - huncut mosoly jelent meg ajkán - Aki ismer, az úgyis tudja. - most jobb oldali fülében lévő fülbevalókat igazította meg - Noss én egyke vagyok. De a bátyáimnak és öcséimnek tekintem a banda tagokat. Mindig együtt lógunk, ha tehetjük. Szeretem a jó bulikat, amit pedig nem szeretek, az a rossz buli.
- És van barátnőd? - kérdezte Aimi érdeklődve.
- Nem. Nincs. De egyellőre nem is kell. Csak a baj van velük.
- Értem. És te Ozir? Veled mi a helyzet?
- Az én nevem egy RPG-ből jött. Az egyik karakterem neve volt az, hogy Ozir. Így mindenki onnan ismer, és szeret. Nekem van egy bátyám Miku, és egy hugom, Aki. Ők a világ legjobb tesói! Mindenben a segítségemre vannak. Bár Aki szeret bosszantani, és ilyenkor meg tudnám folytani! - fekete, kék melíros haját füle mögé tűrte, így megcsillant fülgyűrűje - De attól még szeretem. És én... Szintén azokat szeretem és nem szeretem, amiket Len. Szóval a mottóm: "Akkor jó a jó buli, ha jó buli, a jó buli". - csillantak fel csokibarna szemei.
Ez a "mottó" eredetileg egy nyelvtörő, és így hangzik: "Akkor jó a jó hajó, ha jó hajó a jó hajó". Semmi eredetiség nincs Ozirban.
- Szóval mindketten bulizósak vagytok. Együtt mentek a bulikba?
- Álltalában. Szeretjük a bulikat. - ezt kánonba mondta a jó barát.
- És Bin? - nézett a nő rá.
- Az anyukám elhagyott minket, így nekem a családom csak egy apából áll. Vele megyünk mindig a kocsmába.
- Szóval iszákos vagy? - kerekedtek ki szemei.
- Tudom hol a határ. Nem szoktam leinni magam a sárga földig. De az tény, hogy szeretek mindent, ami a betűvel kezdődik: Asört, abort, apálinkát.
Ez azért túlzás. És a múltkori buli? Jézus! Annyira részeg volt! Felborított mindent, ami az útjába került. Ráadásul csókolózott is. De ne akarjátok megtudni, hogy kivel. Na jó, elmondom. Az egyik lány kutyájával. Ráadásul a fenekére adta a csókot. Undorító volt. De azt mondta, hogy jól csókolt.
- És mit nem szeretsz? - kíváncsiskodott tovább.
- A vizet. - nevette el magát.
Ez viszont nem volt vicc. Ugyanis ő tényleg nem tud pia nélkül inni. Minden nap egy doboz sörrel kezdi. És koncert előtt is iszik egyet. Elvonóra kéne járnia, de az anyja iszákos volt, mikor terhes volt, és mivel beivódott a szervezetébe, így már neki is szüksége van az alkoholra. Ha abbahagyná, meg is halhatna.
Ennek ellenére mindenki vele nevetett. Ez afféle hadi titok volt.
Sei nem várta meg, míg őt szólítják. Magától elkezdte nyomni szokásos rizsáját. - Az én művész nevem azt jelenti "szent". Ugyanis ártatlan, és tiszta vagyok. Akár csak az eredetiek. - felvette bájos mosolyát, amit a lányok elcsábítására alkalmazott - Sajnos árva vagyok. A szüleim még kis koromban meghaltak. - apró könnyek csillantak meg szemeiben.
Igen... Újra ez a duma. Megnyugtatlak titeket, a szüleinek nincsen semmi baja. Élnek, és virulnak. Sei csupán azért adja ezt be, hogy sokan megsajnálják. Alányok amúgy iskomálják az érzékeny, sérülékeny fiúkat.
- Jaj te szegény! - csillantak a lány szemeibe is a könnyek - De tereljük a témát. Mit szeretsz a világon a legjobban?
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az olyasfajta gyönyörű lányokat, mint amilyen te vagy. De ez nem lenne igaz, hiszen szerintem... - a kamerába nézett csillogó bájos szemeivel - ...minden lány gyönyörű. Mindenem a lányok!
Aimi elpirult. Szóval ő is ezt szereti az ilyen nyálas fiúkat. - Szóval te vagy a csapat legromantikusabb tagja?
- Mondhatjuk. - mosolyog édesen.
- És mit nem szeretsz? A csúnya lányokat? - nevetett.
- Számomra nem létezik olyan, hogy "csúnya lány". Minden lány szép valamiért.
Ez azért túlzás. Volt már rá precedens, hogy nem tetszett neki valaki. De ettől függetlenül, képes volt még őt is elcsábítani. Hihetetlen. Én sosem tudtam volna ezt megcsinálni.
- Akkor mégis mit nem szeretsz?
- Ha egy lányt szomorúnak látok. - ismét az "apró könnyek a szembe" nézést vetett be. Ha lány lennék, szerintem én is egyből elérzékenyülnék, és beleszertnék.
Most Taku-ra került a sor. - És veled mi a helyzet Taku?
- Az én nevem azt jelenti ugye, hogy főz. Ez azért ragadt rám, mert volt egy barátnőm, aki nem tudott főzni. És mikor jártunk, mindig én főztem neki, ha kettesben voltunk.
- Azt mondtad "volt"?
- Igen.
- Szóval most nincs? És nem is lesz?
- Ezt nem mondtam. - mosolyodott el.
- Szóval van kiszemelted? El is árulod, hogy ki az?
- Igen, van. Anevét nem mondom el, de azt igen, hogy Renii-nek köszönhetően ismertem meg. Szóval köszönettel tartozom neki. - nézett rám.
Aimi közelebb hajolt hozzám - Igazán? Mesélj Ren!
- Noss nem vagyok benne biztos, hogy ugyan arról a személyről beszélünk, de... - Taku-ra néztem, aki bólintott. Szerencsére még így is megértjük egymást - Egy panzió vezetője. Fiatal lány, és nagyon kedves. Véletlen nála szálltam meg, és adtam neki a koncertünkre jegyeket. Ott ismerkedtek meg.
- Húha! Igazi kerítő lett belőled! - nevetett.
- Nem volt pedig szándékomban összehozni őket. Csupán kedveskedni akartam neki.
- Szóval neked is tetszik?
- Nem!
- Jó, erre visszatérünk később. De most, Ei, átadom neked a szót!
- Köszi. Az én nevem Rája. Hogy miért? Az a kedvenc állatom! És az iskolai tudományos csapatunk kabalája is az. Nem szoktam bulizni, inkább tanulok. Egyetemista vagyok, így az rám fér.
- Szóval te vagy a csapat legidősebb tagja?
- Igen. - nevetett zavartan.
- És van testvéred?
- Sajnos nincsen. Anyukámmal élek jelenleg. Apa ugyanis egy "szebb" nőért elhagyta őt.
- Szegénykém. - szontyolodott el Aimi is - És mit szeretsz?
- Az anyukámat. Ő a Világ legjobb anyuja! - kedves mosoly.
Hát ha nem is a Világon a legjobb, de az enyémnél biztosan jobb. Hát ez van.
- És van olyan, amit nem szeretsz?
- Van. Ha nincs elég időm arra, hogy tanuljak a vizsgáimra, dühbe gurulok. - nevette el magát - Ezt nem bírom elviselni.
- És íme, megvan a csapat okoskája is. - rám nézett - Renii! Te jössz!
- Nekem nincs mit mesélnem. - néztem le a földre szégyenkezve.
- Ó, hát nem aranyos? - pirult bele Aimi - De azért a rajongóid szeretnének hallani felőled is valamit.
- Noss... Nekem a szüleim Angliában vannak. Már elég régóta. Tizenhat éves koromig a nagymamámnál éltem. De ő sajnos meghalt nemrég. - felnéztem Aimi-re - De azóta a banda a családom. Legalábbis annak tartom őket.
- Ez kedves. - mosolygott rám a lány.
- Amit szeretek, az talán azok a dalok, amiket én írtam. És a többiek a bandából. Amit pedig nem szeretek... Az az erőszakosság. - ebben a pillanatban éppen Souta-ra gondoltam, aki a múltkor is erőszakoskodott.
- Köszönjük szépen ezt a csodás beszélgetést. Búcsúzunk tőletek fiúk,hisz sajnos vége a műsor időnek. Most pedig következzen a reklám, majd a "TOP JAPÁN" című műsor csak itt, a Sakura TV-ben! El ne kapcsoljatok minket! - kacsintott kacéran Aimi.
Noss igen. A műsornak vége lett. Fárasztó volt ez a kis beszélgetés. De sebaj. Fő, hogy a rajongóknak jó legyen. Kiérve majdnemdnem minden rajongónak autógrammot adtunk ígéretünkhöz híven. Ez után már végre hazamehettünk.