Másnap reggel Abrinda valami furát érzett az arcán. Megrebbent párszor szeme, kezével az érzés felé tapogatott. – Mi ez? – egy puha valamin állapodott meg a keze. Kinyitotta szemét, megdörgölte, felült.

Érezte, hogy leült az ölébe valami.

- E… Ez meg mi? – nézett furán a lényre.

A lény tulajdon képen egy macska volt két sárkány farokkal, villás kígyónyelvvel, ló fülekkel.

- Látom rátaláltál a ház védelmezőjére. – mosolyog rá az ajtófélfának támaszkodva Raito.

- Nem én találtam meg. Ő nyalogatott. – simogatja meg a macskát.

Raito még mindig csak mosolyog – Úgy látom megkedvelt.

- Úgy gondolod? – néz fel a fiúra, majd a doromboló macskaféleségre.

- Igen. A kuroik barátságos lények. De csak a tiszta szívű embereket szeretik.

- Szóval kuroi. – simogatja meg a lény nyakát – Jut is eszembe. Ray még alszik?

- Nem. Miért?

- Megígért nekem valamit. De hol van?

- Tudtommal gyakorol.

- Nélkülem? – pattan fel.

- Nem akart felébreszteni. Azt mondta, hogy ma egyébként se tudna téged tanítani.

- Tessék? – felkapja a széken lévő övet, magára csatolja, hátra fordult – Gyere Mirror! – kezdett el már is futni le a lépcsőn, ki a házból, egyenesen Ray felé.

- Mirror? – néz értetlenül Raito Abi után – Hé! Várj! – menne utána, de inkább meggondolja magát.

A kuroi mintha értette volna a célzást, Abrinda után futott.

Abrinda az összezárkózott fák előtt megtorpant, Mirror pedig a lábának ütközött. – Hm? – nevet, majd felveszi a kuroiát. – Nincs mit tenni. Megvárjuk, míg nem végez az edzéssel. – ül le egy fa tövébe kezében Mirrorral.

A kis kuoi egy kis fehér egeret vett észre. Kiugrott Abi kezeiből, és elkezdett vele játszani.

Abi csak elbambulva nézte Mirrort.

A távolból léptek hallatszódtak, amik egyre közeledtek a lányhoz - Szia! – hallatszódott mellette egy hang.

Abi oldalra nézett – Szia! – állt fel - De örülök neked! – ölelgeti Kira nyakát.

- Én is neked. – a zsúfoltan elhelyezkedő fákra néz - Ray edz?

- Igen. – sóhajt.

- Végre komolyan veszi a dolgát. – morogja orra alá.

- Azt mondta, hogy…

- Nem kell mindent elhinni neki. – legyint, majd Abi újdon sült barátjára nézett – Ez meg? Egy kuroi?

- Igen. – mosolyog – A banditák há…

- Banditák? – emeli fel hangját Kira.

- Igen.

- Mit kerestél Te a banditák közelébe?

- Nem én, hanem Ray. És képzeld, a banditák házában aludtunk.

- Tessék? – emeli fentebb hangját – Hát így kell viselkednie veled?

Ekkor a fák elrendeződtek a helyükre, Ray pedig a lányok felé vette az irányát. – Miért? Jobb lett volna a szabad, sötét, hideg, és legfőbbképpen veszélyes éjszakában aludnia? – vonta kérdőre Kirát.

- De akkor is!

- Kira! Nyugodj le! Nézd! – mutatja kardját.

Kirának eláll a szava. – Ez a… Jól látom?

- Igen. – válaszol Abi helyett Ray.

Mirror ismét Abrinda kezeibe ugrik, aki már meg szokásból simogatni is kezdte.

- Akkor jó, mert Toboro tudja, hogy itt vagy. – néz Abrindára – Már gyűjti a seregét.

- Honnan tudsz te ilyeneket? – néz Abrinda kérdőn Kirára.

- A kastélyban dolgozom, ahol elég szépen jönnek-mennek a hírek.

- És mit dolgozol a kastélyon belül?

Kira csak szégyenkezve lehajtja fejét, Ray pedig nem bírja ki nevetés nélkül.

Abrinda értetlenül néz.

- Trágyahordó. –mondja Ray a sok nevetés között.

- Fejezd be! Egyébként is ezt csak Abiért teszem!

Abrinda kicsit pislog, meghatódva nézte Kirát.

- Jut is eszembe. – néz Rayre Abi – Ígértél nekem valamit. – mosolyodik el kajánul.

- Megüzentem Raitoval, hogy nem érek ma rá.

- De… Megígérted, hogyha lesz kardom, akkor megtanítasz vívni.

- Na és? – von vállat.

- Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó!

- Mondod te.

- Igen, mondom én! És egyébként is egy lovagnak be kell tartania az ígéretét akár az élete árán is.

- Igen, csak hogy én nem vagyok lovag. – fog ki rajta.

- De az én szememben az vagy. – néz rá komolyan.

- Hűha! – szól bele Kira, hol Rayre, hol Abrindára nézve – Ray… Elvégre Ő a…

Ray csak sóhajt. – Jó, de vedd tudomásul, ha nem lennél hercegnő, nem lenne ám mindig az, amit te akarsz.

Abrinda ejtett örömteli mosolyt, kicsit bólintott, jelezve, hogy megértette, és nem fog a rangjával visszaélni.

- Akkor én itt is hagylak titeket. – indulna el Kira visszafelé.

- Várj! – adja Mirrort Kira kezébe – Elvinnéd őt is? Ahogy elnézem éhes. – csiklandozza meg a kuroi hasát.

- Persze. – Rayre nézett még „Légy jó!” tekintetével, majd sarkon fordult, és Mirrorral a kezében a szálláshelyük felé igyekezett.

Ray Abira nézett – Akkor készen állsz?

- Igen. – bólintott hozzá a lány.

Ray csettint egyet, mire a fák ismét egy kört alkotnak, ami körül veszi a két fiatalt.

Ray és Abrinda egyszerre húzták elő kardjukat, és védekező pózba álltak.

-Gyere csak. – intett Ray a lánynak.

Abrinda meg is támadta jelenlegi mesterét, ám Ray egy könnyed mozdulattal megvágta jobb felkarját, és a földre szorította. A lány nyakához szorította katanája pengéjét, közel hajolt hozzá, s fülébe súgta: - Ennyivel nem fogsz tudni legyőzni. – jelent meg ajkán egy gonosz mosoly. Majd elhajolt tőle, felállt, s tett tőle egy lépést.

Abrinda felállt, jobb kezében kardja, balkezét pedig sérülésére tette. A fájdalomtól halkan felszisszent, elvette kezét, ami véres lett. Egy darabig tenyerét nézte. Megragadta a kard markolatát, s nem törődve fájdalmával, megtámadta Rayt.

A fiú ismét be akarta vetni az előbbi cselét, de Abrinda most nem hagyta magát. Sikerült megsebeznie a mellkasát. – Te vagy az első, akinek sikerült megsebeznie közel harcban. – mosolyodott el fagyosan Ray, ám most is a földbe döngölte Abit. – De legyőzni sosem fogsz.

- Majd meglátjuk! – s újra támadásba lendült.

Így ment a küzdelem egészen napnyugtáig.

- Utolsó próbálkozásod ma. – jegyezte meg Ray.

Abrinda nem szólt semmit, koszos testén kisebb-nagyobb karcolások és sebek voltak. Kardjának pengéje is vörösen csillogott Ray és a saját vérétől. Mestere minden mozdulatát leste, és azt várta, mikor lenne a legalkalmasabb a támadása.

- Vagy talán máris feladod? – kérdezte tőle gúnyosan a hallgatás miatt.

- Én? Soha! – vette célba ismét Rayt.

Abrinda most sokáig talpon maradt a küzdelem során, ám tanítójának még is sikerült a földbe döngölnie. Ray szokásosan most is Abrinda fölött térdepelt, egyik keze a lány feje mellett, másikkal pedig a kardot szorította óvatosan a nyakához. – Szép próbálkozás, mégse jött be.

- Úgy gondolod? – csillant fel Abi szeme.

Abi nőiesen belerúgott Raybe, kicsúszott a katanájának pengéje alól, felállt, kardja pengéjének hegyét pedig mestere nyakához tartotta. – Úgy látszik az a sose elég hamar elérkezett. – emelte fel a fiú fejét a kard pengéjének hegyével.

Ray behunyta szemét elismerően. – Lehet hogy lesz belőled valaki?

- Ezt dicséretnek veszem. – mondta kaján mosollyal, s eltette kardját a helyére.

- Vedd aminek akarod. – von vállat unottan.

Ray felállt, csettintett egyet, a fák visszarendeződtek helyükre, majd elindult vissza a jelenlegi szálláshelyükre. - Ilyen rövid idő alatt még senki sem „győzött le”. Még Amanda sem. Van valami ebben a lányban, és az nem csak a királyi vér. Kitartás, elszántság, akarat. Még sokat kell tanulnia, de ha így halad, akkor meglehet, hogy egyszer még képes lesz legyőzni mindenkit, aki az útjába áll, bele értve engem is. – gondolkodott el magában.

- Min gondolkodsz? – kérdezte Abrinda mikor beérte.

- Semmin.

- Ugyan! Látom rajtad.

- Akkor lásd.

- Mért vagy ilyen undok mindenkivel? Főleg… Főleg velem? - nézett rá kíváncsian.

- Az nem tartozik rád.

- De… Velem vagy ilyen, és… Valami rosszat követtem el?

- Nem.

- Akkor?

- Mit akkor? – néz rá fagyosan.

Abi érezte, hogy nem szeretne róla beszélni, így nem faggatta tovább, csak csendben lépdelt mellette.

A ház közelébe érve már lehetett látni Mirrort, aki az ablakban ült, és az érkezőket figyelte. Leugrott a párkányról, és Abrindához futott. Abi meglepődve megállt, mire Mirror a lány lábához dörgölőzött, és dorombolt.

Ray inkább nem szólt semmit, szemeit forgatta, s tovább állt.

Abi felvette kezébe Mirrort, majd Ray után futott.

- Nem szimpatikus ez a kuroi. – néz szemrehányóan Mirrorra.

- Miért? Szerintem olyan aranyos. – simogatja a kezében lévő állatkát.

- Te tudod… - benyit a házba, bemegy, s leül a kanapéra.

Abrinda is bement, szemével Rayt figyelte, aki kicsit bicegett a lábán lévő sebek miatt, majd újra körbenézett a szobában. A falról lekerültek a képek többsége, és csak a régi fából készült kakukkos óra maradt fenn. Az asztalon egy zöldes-sárgás színű váza állt, amiben pár virág díszelgett. A bútorok le voltak törölgetve, a székek pedig lefestve, és kilakkozva. Az ablakhoz lépett. Még nem volt ideje kinézni rajta, hiszen tegnap csak egy pillanatra maradt lent. A tegnapi koszos, szakadt és foltozott vörös függönyt leváltotta egy világoszöld színű bársony anyagból, mögötte pedig egy aprólékosan elkészített csipkéből készült függöny.

- Szép lett? – kérdezte egy női hang a sarokból.

Abrinda szokásosan megijedt a hirtelen megszólítástól. – I…Igen. – nyugodott le, mikor meglátta a sarokban ülő Kirát.

- Unatkoztam. Mit csináltatok eddig?

- Edzettünk. – válaszolt Ray.

- Nem téged kérdeztelek! – förmed a fiúra, majd kedvesen újra barátnőjéhez fordul – És? Jól haladtok?

- Ahhoz képest, hogy még csak ez az első alkalom, hogy vív, azért tud valamit.

Abrinda kicsit elpirult. – Meddig maradsz? – néz elterelően Kirára.

- Nem tudom. Szerintem holnap már megyek haza.

- Kár.

- Hát igen. Nem lehet könnyű két fiúval összezárva.

- Mi lenne, ha Raito is veled menne?

- Hogy mi? – elpirul, és zavarodottan rázza fejét – Nem kell! Boldogulok egyedül is!

Abrinda elmosolyodott, hisz három év alatt már sikerült kiismernie barátnőjét.

- Készen van a kaja! – kiáltott ki Raito.

- Tud főzni? – néz értetlenül Abrinda Kirára.

- Ezek szerint. – von vállat Kira.

- Na erre befizetek.

A két lány egymásra néz, elkuncogják magukat, majd ez nevetésbe torkollik.

- Nők. – állapítja meg Ray unottan.

- Bajod? – csap a fiú nyakára legyezőjének fa részével Kira.

Ray inkább nem szól semmit, nyakát megsimogatta, majd bement a konyhába, és az asztalnál helyet foglalt.

A két lány egymásra nézett. Egyszerre felálltak, Kira Abiba karolt, és nevetve mentek a konyhába. Kira leült Ray mellé, Raito mellé pedig Abrinda. Így a két barátnő és a testvérek szemben találták magukat.

- Szembe babám ha szeretsz! – kuncog Abi, majd szed magának keveset, s megkóstolta – Hmm! Fini!

- Köszönöm. Most először csináltam vadkan belet. – mosolygott a lányra.

Abi szájához tette kezét. – Bocsássatok meg, de valahogy elment az étvágyam. – állt fel, és felment a szobájába.

Mirror felugrott először a székre, majd az asztalra, és elkezdte Abi vacsoráját eszegetni.

Ray és Raito értetlenül néztek utána, majd Kirára.

- Most mi van?

Abrinda felérve az emeletre benézett a fürdőszobába, lemosta sebeit, majd bekötötte a nagyobbakat és mélyebbeket egy-egy ruhadarabbal. – Így ni. – elégedett meg a kötésével. Átment a szemben lévő szobába, levette övét, amin kardja is volt a tokjában, majd ruhástól lefeküdt az ágyra. Nem sokkal később elnyomta az álom.