Az éjszaka kellős közepén valaki, vagy valami mocorogni kezdett a szobájában, ezért kinyitja résnyire szemét. Egyik keze alatt Mirror dorombolt, a szoba túloldalán pedig egy sötét árny mocorgott. – Ki lehet ez? – kérdi magától. Óvatosan, halkan felül.

A sötétségbe burkolózó alak, mintha meg se hallotta volna a mocorgást, tovább kutatott a nem túl zsúfolt szobában.

Abrinda lassacskán felkelt, és széke felé vette az irányt, ahol kardja is volt. Az egyik deszka nagyobbat reccsent, ezért az ismeretlen a lány felé fordult.

Arcát egy fekete maszk takarta, de arcvonásából ki lehetett venni, hogy férfi. Fején fekete, nagy karimájú kalap, amire egy feketére festett páva toll volt tűzve. Fekete hosszú köpenyt viselt. Kardjához nyúlt.

Abrinda még épp időben előrántotta kardját, és egy nagyobb lépéssel a férfi előtt termett, kardjának pengéjét a nyakához szegezte. – Ki vagy, mi vagy, mit akarsz? – így közelről ismerősek lettek neki az arcvonások, és egy gyengéd mozdulattal elvágta az álarcot tartó szalagot. – Ray? – néz a fiúra furán.

A fiú nem szól semmit, csak morcosan elnéz.

- Még is mit akarsz Te itt az éjszaka kellős közepén? És… Ebbe a ruhába? – méregeti.

- Az legyen az én dolgom.

Abrinda kicsit rázza fejét, majd Ray kezébe meglát valami csillogást. – Mi az ott a kezedben?

Ray a kezében lévő tárgyra néz, háta mögé teszi kezével együtt. – Semmi.

- Amit útálok a gonoszokon kívül, az a hazudós emberek. Szóval mutasd, mi van a… - pislog párat, megakad még a lélegzete is.

Ray kezében ugyan is egy tőr volt, aminek markolata ezüst volt, amibe pár kisebb drágakő volt beleillesztve.

- Mi… Mit akarsz azzal a tőrrel?

Ray az ablakon át egyenesen az égre néz. – Ma van az a nap, amikor vissza lehetne hozni Amandát.

- A nővérem? – csillan fel reménykedően szeme – És hogy lehetne?

- Ha egy rokonának… - itt Abrindára nézett.

- Ez rosszul kezdődik… - gondolja magában, leemeli kardját, egy lépést hátrál.

- Ha egy rokonának a vérét feláldozom...

- „Ha egy rokonának a vérét…”? – ismételi Rayt, közbe másik kezében egy kis fiolát pillant meg.

- Akkor vissza tudnám hozni… – lép egy lépést a lány felé.

- Még is kinek akarod a vérét? Én vagyok az… - leesett neki, és még egy lépést hátrált.

- Igen. Te vagy az egyetlen rokona, aki még él. – lép ismételten pár lépést a rémülettel teli lány felé. Felemeli tőrjét, és Abi nyakának szegezi pengéjét.

- Neee! – ül fel zihálva Abrinda. Körülnézett, majd megnyugodva kifújta magát – Csak egy álom volt. – jegyzi meg magában.

- Valami baj van? – zihál az ajtóban az imént megérkezett fiú karddal a kezében.

- Ray?

- Hol van a betörő? – néz körül.

- Betörő? – értetlenkedik Abrinda.

- Az előbb sikítottál nem?

- Igen, de nem azért, mert betörőt láttam.

- Hanem?

- Csak rosszat álmodtam. – kuporodik össze az ágyon.

- Az más. – teszi el katanáját.

- Így érdekel, hogy mi van velem? – csillan fel gonoszan Abrinda kék szeme.

- Nem. – néz el.

- Még is iderohantál. – néz rá ártatlaul.

- Tsz! – emeli fel dacosan orrát.

- Bocsáss meg, hogy megijesztettelek. – gyülemlenek szemében könnyek.

Ray észrevéve Abrinda szemében a felcsillanó könnyeket. – Ne hogy sírj itt nekem! Azt nem bírom elviselni. – ül le a lány mellé az ágy szélére, és letörli könnyeit – Inkább mondd el, hogy mit álmodtál. Általában attól jobban érzi magát az ember.

Abrinda egy darabig nem válaszol, csak a benne felmerülő kérdést veti fel – Hogy Amanda visszajöhessen…

- Hm? – néz rá kérdőn, főleg az Amanda név keltette fel figyelmét.

- Megölnél? – néz félig Rayre.

- Nem.

- Tényleg? – derül kicsit jobb kedvre.

- Igen. Nem tehetem meg, mert a népnek szüksége van rád. Megjósol…

- Nem érdekel, hogy mit jósoltak meg, és mit nem! – emeli fel kissé hangját – Ha nem kellene véneden, megölnél?

- Nem.

Abrinda kicsit elmosolyodott.

- Nem tenném meg, mert megjósolták…

Felveszi a mögötte lévő párnát. Mirror leugrik róla, és Abrinda mellé lép dorombolva, míg Abi Rayhez vágja a puha párnát. – Hogy lehetsz ilyen… - legyint - Tudod mit? Inkább hagyjuk. – áll fel, s felháborodva kimegy a szobájából, hűséges kuroia pedig követi nagyobb léptekkel.

- Hé! Most mit csináltam? – kiabál a lány után, de mivel nem kap választ, a párnát az ölébe teszi, és rákönyököl. – Megtanítom vívni, és ez a hála. – morog magában, majd lenyugszik – Vajon miért kérdezte ezt tőlem? Kinézné belőlem, hogy bárkit is megölnék? Na jó, öltem már meg gonoszokat, de őt… Ha akarnám, se tudnám legyőzni. Mi lesz, ha rájön az igazi erejére? Hiszen… Eddig még csak ereje egy töredékét használta fel.

- Valami baj van Abi? – kérdi aggódva Raito a konyha előtt elsuhanó dühös lányt.

- Nem, nincs. – nyugszik le – Nem láttad Kirát?

- Kirát? Hm. - gondolkodik el – Á! Már tudom. Nem rég ment el. – kezébe veszi a még friss halak környékén garázdálkodó Mirrort – Hát te meg?

- Nem rég? – kirohant a házból Kira után – Kira! Kira! Várj!

A fekete hajú, vörös tincses lány hátrafordult, lila szemeit Abrindára vetette. – Mi a baj?

- Baj? Csak az, hogy nem köszöntél el.

- Szándékosan.

- Szándékosan? – értetlenkedik Abi.

- Igen. Mikor meghallottuk az ordításod, Ray felszaladt, és gondoltam jobb lesz, ha…

- Nem akarok vele kettesben maradni! – teszi durcásan karba kezét.

Kira csak elmosolyodott Abrinda szokásán, hogy befejezi helyette a mondatát. – Akkor mit akarsz?

- Azt, hogy… Hadd menjek veled! – néz rá könyörgőn.

- Velem?

- Igen.

- Be a városba?

Abrinda csak bólint.

- De tudod, hogy nem tehetem.

- Tudom. De nem igazság, hogy nem lehetek együtt a legjobb barátnőmmel.

- Az élet nem igazsgos. – néz az égre.

- Tudom, de…

- Nézd… Jobban jársz, ha itt maradsz. Ray vigyáz rád.

- Lehet, hogy testileg véd, de lelkileg rombol.

- Ugyan! El lehet viselni.

- Mondod Te.

- Én se szerettem vele lenni. Mindig olyan komor, érzéketlen, és néha olyan, mintha csak egy darab fához beszélnék.

- Igen. Ez igaz. – gondolkodott el.

- De még is a testőröd. Kis kora óta erre képezték ki. Szóval menj vissza! – fordítja a ház felé Abit.

- Jó jó jó! – még utoljára visszanéz Kirára – Mikor látlak legközelebb?

- Majd meglátod. Még én sem tudom. – mosolyodik el.

- Oké. - indul visszafelé egy nagy ölelés után.

- Hol voltál? – érdeklődik fagyosan Ray, mikor Abrinda becsukta maga után az ajtót.

- Engedelmeddel elbúcsúztam Kirától.

- És mi lett volna, ha megtámadnak a banditák?

- Ömm… Megtámadnak? – gúnyolódik.

- Nem. – közelít a lány felé, pont úgy, ahogy az álmában közeledett.

Abrinda a szokatlan közeledés miatt ijedten egyet hátrált, de az ajtó miatt nem bírt tovább menni, Ray pedig már előtte állt.

- Ha megtámadtak volna,… - teszi jobb kezét az ajtóra, egyenesen a lány feje mellé – ötven százalékod lett volna annak, hogy megölnek.

Abrinda a fiú kezére nézett, majd Ray mély vörös szemeibe. A fiú közelsége miatt elpirult, ezért a plafont nézegette.

Raynek ez természetesen feltűnt, és aggódva nézett rá – Valami baj van? Olyan piros vagy…

- Nem! Nincs! – vágta rá, majd próbálta biológiailag megfogalmazni a dolgot – Csak nem kap elég levegőt a tüdőm, ennek következménye képen pirosodott ki az arcom.

Ray felvonta szemöldökét, majd arcával közeledett a lányéhoz.

Abrinda már rák vörös lett, gyengéden eltaszította a fiút. – Még is mit művelsz? –vonja kérdőre zavarodott mérgességgel.

Ray tenyerét mutatta.

- Hm? – néz a fiú tenyerére, amiben egy apró bolha volt - Ez meg…?

- A hajadban volt. – néz unottan – Még is mit hittél? Mit akarok csinálni? Megcsókolni? – neveti el magát.

Abrinda teljesen elpirult. – Nem! – mondja kis idő múlva.

Raito a konyhaajtóból nézte végig az eseményeket. Kicsit megcsóválja a fejét, majd visszamegy a leendő beli ebédhez.

- Oh! Jut is eszembe. Ma köszi, de kihagyom az ebédet. – szólt be Raitonak miközben ment fel a szobájába egy kis ebéd előtti alvásra.

- Jól van, de azért elteszek valamennyicskét, hátha később kell. – szól utána, ám erre már nem kapott választ, csak az emeleti szobának ajtójának becsukódását.

Abi szokásosan levette az övet magáról, letette a székre, és lefeküdt aludni. Kis idő múlva elnyomta az álom. Mint este, valahogy ismét ugyan azt álmodta, ám most a letámadás helyett csak megfogta vállát, magához húzta, közeledett felé, de ekkor minden elmosódott, és nevét hallotta.

- Abrinda! Abi… Abika! – hallatszódott egy kedves, lágy hang.

Lassacskán kinyitotta szemeit. Az ágy szélén a fekete ruhás Ray ült.

- Ray? – ült fel.

- Igen. Miért? Kit vártál? A szőke herceget fehér lovon?

- Nem. – néz el – Mit akarsz? – néz ismét a fiúra.

- Beszéltél álmodban. – nézi a falat.

- Igen? – kuporodik össze, és érdeklődve figyeli.

- Igen. És engem is emlegettél.

- Valószínűleg azért, mert te is benne voltál az álmomban. – morogja az orra alá.

- Mondtál valamit? – néz vissza Abira.

- Nem, nem, semmit. – nevet zavarában.

- Hja! Még mielőtt el nem felejtem, Raito holnap megy a városba, és… Mi ez?

- Mi mi? – fülel ő is. Halkan meghallja a csengőhangját. Kiveszi zsebéből mobilját. A kijelzőn Arash neve villogott a kijelzőn. – Érdekes. Az utca végén nem működik, de itt igen? Egy pillanat. – fordít Raynek hátat, majd felveszi – Hallo!

- Szia Abi! Anyáék hamarabb hazaérnek a kelleténél. Hol vagy? Elmennék érted, hogy együtt mehessünk haza.

- Ho… Hogy hol vagyok? Nehéz lenne megmagyarázni.

- Nem ismerek rád! Te ismered a legjobban a várost, és nem tudod elmagyarázni hol vagy?

- Pontosan! – helyesíti zavarodott arckifejezéssel.

- Nem azt mondtad, hogy a vidámparkba mész?

- De!

- Még mindig ott vagy?

- Igen. Figyelj… Valamikor hazamegyek. Most épp Kirával bolondulok. Tudod hogy van ez. – nevet zavarodottan.

- Nincs is itt Kira! – jegyzi meg hangosan ray.

- Ki van veled? Nem úgy tűnt… Ááá! Szóval fiúval vagy?!

- Igen. – sóhajt.

- Akkor maradj még olyan egy órát. Annyi elég lesz? Addig falazok neked.

- Bőven. És… Arash?

- Igen?

- Köszönöm. – mosolyodik el.

- Ugyan. Nincs mit. – teszi le a vonal másik végén a telefont.

Abi elteszi a helyére a készüléket.

- Mi volt ez? – néz értetlenül Ray.

- Áh! Nem érdekes. Az viszont annál inkább, hogy haza kell mennem.

Ray szótlanul feláll, odamegy Abrinda elé, aki erre csak értetlenül néz. – Akkor menjünk! – fogja meg a lány kezét.

A lány először kezére, majd Rayre, végül ismét kezére néz. – Oké.

Lementek a lépcsőn, Raito biccentett a konyha ajtajából „Viszlát később!”- ként, Mirror is intett mancsával, majd Ray vezetésével elindultak a tükör felé.