Abrinda a szobájában ücsörgött, kezében a furulyáját forgatta. A tükörben megjelent ismét Ray.

- Na mi lesz, Nem jössz?

- Nem tudom.

- Ha nem akarsz, nem jössz, de az itteni Világ… - hirtelen eltűnik a tükörből.

Abrinda a hirtelen csendre felfigyelt a gondolataiból. – Ray? Ray! RAY?! – szaladt oda a tükörhöz, majd gondolkodás nélkül felkapott egy kardigánt, lerohant a lépcsőn, de mivel szülei a vacsorán voltak, írt nekik egy cetlit. Kitűzte a hűtőre, majd átfutotta.

Kira szülei eljöttek értem, és most bizonyára Kiráéknál alszom. Majd hívtok, ha kellek.

Addig is puszi: Abi

Az előszobában lévő tükör elé állt, majd kezében a furulyával átlépett a másik Világba.

Ismét az erdőben találta magát. Körül nézett, hogy Rayott van-e, de csalódnia kellett. A távolban vijjogást, kardcsattogások és harci üvöltések hallatszódtak. Kirántotta a kardot a kezében lévő tokjából, amit az övére csatolt, majd a hangok felé vette útját.

A kinevezett szálláshelyüktől nem messze állt meg. A ház már a lángok martaléka lett, de Ray és Raito pár különös kinézetű lénnyel harcoltak. Abrindának se kellett több, kinézett egy számára idegen lényt, ami épp Mirrort üldözte. Egy kecses ugrással Mirror és a lány közé ugrott. Most vette csak igazán szemügyre a lényt. Teste fekete volt akár az ében, feje egy főnixéhez, teste az oroszlánéhoz hasonlított. Fehér szárnyainak tollai kissé véresek voltak, ló farokkával pedig idegesen ide-oda csapkodott. Szemeiben düh, elszántság, és szelídség látszódott. Ez a támadó más volt mint a többi. A feje alatti kisebb sörényen pár fehér csík volt, csak úgy mint mellső lábain. Abrinda belenézett a lány zöld szemeibe, mire a többi támadó elhallgatott, és egyhelyben állt.

- Abrinda? – nézett a lány felé Ray, aki még csak most vette észre őt.

- Vigyázz! A liofoxok kiszámíthatatlanok! – figyelmezteti Raito.

- Szóval liofox. – ismétli kedvesen Abrinda.

- Igen, és ő a vezér. – szólal meg egy hang hátulról.

- Hm? – nézett le maga mögé, egyenesen Mirrorra. Meglepődött, hogy a kuroi tud beszélni, de inkább nem most látta az alkalmat a kérdezgetésnek.

Abrinda ismét az előtte álló liofox szemébe nézett. A vezér kis idő múlva fejet hajtott előtte, mire népe követte példáját. Abrinda, csak úgy mint társai nem értették a dolgot.

- Üdvözlet és köszöntés Abrinda hercegnő, az elfek királyi családjának leszármazottja. Az Én nevem Hérodotosz, a liofoxok vezére. – szólalt meg, miután felegyenesedett.

Abrinda egy darabig csak némán állt, tokjába helyezte kardját, majd egy kisebb hajolás után ő is megszólalt. – Örvendek! – végül magyarázatot követelve Rayre nézett.

- Ne nézz rám! A Te kis Mirrorocskád tehet róla!

Abrinda vállára nézett, amire már Mirror ugrott fel.

- Én csak egy kis halat szerettem volna. – néz a lányra megbánóan.

- Az a mi területünk volt! – vág vissza Hérodotosz.

- Ugyan! Egy hal még nem a Világ vége. – mosolyog Abi.

- Mi liofoxok becsületes lények vagyunk. Mi nem vadászunk a másik területén, ha tehetjük, inkább kerüljük azt, és ezt mi is elvárjuk mindenkitől. – néz Mirrorra.

- Értem. Elnézést kérek Mirror nevében is. Ígérem ilyen többet nem fog előfordulni.

- Igenigenigen. – helyesel Mirror.

- Nem is fog! – tépné szét hegyes méreg karmaival Mirrort, de a kuroi fürgébb volt nála, és helyette Abi vállába karmolt bele.

- Abrinda! – ijed meg a két testvér.

Gyorsan odaszaladnak a lányhoz.

- Te jó ég! – néz kerek szemekkel Mirror.

- Nem akartam! – nézi megbánóan a lányt Hérodotosz.

- Abi jól vagy? – kérdi aggódva Raito.

Abrinda csak értetlenül néz rájuk. – Nincs semmi ba… - nem bírta befejezni, mert összeesett.

Ray ölbe veszi a lányt. – Gyorsan! Meg kell gyógyítani míg szét nem terjed a méreg a testében. – nézi Abi fájdalommal teli arcvonásait.

- Pattanjatok fel! Ez a legkevesebb, amit tehetek érte.

Ray egy darabig habozott, majd felszállt Hérodotosz hátára.

Raito melletti liofox is lehajolt, hogy fel tudjon szállni a fiú. Raito kezébe vette Mirrort, majd felszállt a liofoxra.

A két lény felszállt a magasba Hérodotosz vezetésével, míg a nép visszament területükre. Végig repülve az erdőn, az azt követő mezőn, amin az emberek dolgoztak, egy kis falu szélén szálltak le.

Ray és fivére leszálltak a liofoxokról, akik elrepültek. Ray kezében tartva Abit egy viskóba lépett be.

A viskónak nem voltak ajtói. Azokat egy-egy földig érő függöny helyettesítette. Az ablakban különféle gyógynövények voltak téve. Az előszobában bútorok helyett gyógynévenyek voltak elhelyezve.

Raito követte bátyját Mirrorral a vállán. A szoba túloldalán lévő függönyhöz lépett, ami egy újabb szobába vezetett. Kicsit elhúzta a függönyt, hogy benézhessen, majd a széken ülő nőt meglátva félig elhúzta a függönyt. – Anya?!

A széken ülő nő a hang irányába nézett. – Raito? – ment oda elé, és megölelte – Mi szél hozott fiam?

- Anya… Segítened kell!

A nő csak pislogott, majd szemügyre vette. – Nem látok rajtad harci, vagy bármilyen sérülést.

Raito épp szólni kívánt, amikor mögé lépett Ray. – Nem Raitonak kell a segítséged. – Abira nézett, akit még mindig kezében tartott – Hanem neki. – kissé szelídebben mondta utolsó mondatát.

Alicia végig mérte Abrindát, akinek a vállán már egy nagy folt feketedett, ami vörösen csillogott a vérétől. – Tedd le az ágyra! – parancsolta neki, majd ki ment idősebb fia mellett gyógynövényekért.

Ray engedelmesen letette Abit óvatosan a bambuszból készült rozoga ágyra, majd a falat támasztva állt, és figyelte a körülötte zajló eseményeket.

Raito leült az ágy melletti szintén bambuszból készült székre, és Abit figyelte.

A fiúk anyja pár gyógynövénnyel, és kötszerrel tért vissza. A növényeket rátette a sebre, majd a kötszerrel odarögzítette azokat.

- Anya? Ugye meg fog gyógyulni? – néz reménykedő pillantással anyjára.

- A szervezete erős, és még jókor hoztátok ide…

Abinak ekkor visszatért az emlékezete, de inkább csak behunyt szemmel fülelt csendben.

- Magyarán igen. – jegyzi meg maga elé Ray kissé fagyosan.

- Ugyan bátyám! Nem haragudhatsz örökké anyánkra!

- Kire? – néz ridegen Raitóra – Aliciára?

- Ray! Az anyád vagyok! – jegyzi meg nyugodt hangon Alicia.

- Nem! Nekem nincs anyám! – csattan fel, majd sarkon fordulva otthagyja a társaságot.

Abrinda kinyitotta egyik szemét, amit Raito észre is vett.

- Abi! – ugrott a lány nyakába a fiú.

A fájdalomtól halkan felsziszegett.

- Jajj! Bocsi! Nem akartam. – ereszti el hirtelen, mintha Abi cukorból lett volna.

- Nincs semmi baj. – mosolyodik el, és felült.

Alicia csak mosolygott a fiatalságon, és ő is leült egy Raito melletti székre.

Abrinda Aliciára nézett. – Te vagy Alicia igaz? – méregette a nőt.

- Igen. – válaszolt kedvesen – Te pedig biztosan Abrinda.

- I…Igen. Honnan tudtad? – lepődött meg.

- Anya mindent tud! – húzza ki magát büszkén Raito.

- Azért nem mindent. – helyesbít.

- A lényeg, ami lényeg, hogy fehér főnix vagy, akik elég sok mindenről tudnak. – ugrik Alicia ölébe Mirror.

- Tényleg? – néz Mirrorról Aliciára.

- Igen. – bólint rá egyet.

Abrinda ismét Aliciát méregette. Fülei nem hasonlítottak az elfekéhez, talpig fehér ruhája ezüst cérnával volt megvarrva, amin látszódott az aprólékos kézimunka is. Kézfején apró fehér tollak csillogtak. Szemébe nézve első ránézésre azt hinné az ember, hogy a nő vak, de ha jobban megnézi rájön, hogy szemszíne, csak úgy mint talpig érő haja is fehér. Ruhája és haja között fehér farktollak látszódtak ki, amik csillogva verték vissza az ablakon beszűrődő kevés kis fényt. Mindezt egybe véve első ránézésre hatvan évesnek néz ki, ám valójában még negyvenet se töltötte be.

- És miben különbözöl a normális, vörös színű főnixektől?

- Nem csak színünk, de képességünk is különbözik. Mi csak háromszor támadhatunk fel. Nem tudunk a könnyeinkkel gyógyítani, viszont mindenki másnál jobban értünk a gyógynövényekhez, és a gyógyításhoz.

- Ez érdekes. De mi baja veled Raynek?

- Ray nem képes elfogadni azt a tényt, hogy Alicia az anyánk – forgatja szemeit Raito.

- Valójában más oka van. Mivel apja elf… És inkább rá hasonlít, és nem rám… Az elfek és a főnixek egyébként sincsenek jó viszonyba.

- De miért? – érdeklődik Abi.

- Több évszázaddal ezelőtt a főnixek fosztogatták az elf városokat. Ami az útjukba került…

- És ezért haragszik Ray?

- Nem. Amikor megölték a nővéred, Ray elhozta ide, hogy hozzam vissza az életét.

- De nem sikerült. – néz maga elé Abi.

- Nincs akkora erőm, hogy feltámaszthassak egy halottat.

Abi még egy darabig maga elé nézett, majd ismét Aliciára – Itt lett eltemetve?

- Igen. – bólintott a nő.

- És… Meglátogathatom?

- Persze! – Raitora nézett – Kísérdd el szépen.

Raito felállt, hogy elkísérhesse Abit.

- Inkább egyedül mennék. – néz Raitora.

Miután elmagyarázták, hogy merre kell mennie, Abrinda bólintott, majd kiment a viskóból.

Elfordult jobbra az utasítást követve. Az út szélén virágok nyíltak, de ezzel nem foglalkozott, csak ment előre. Az úton gyerekek játszadoztak, hol körülötte, hol a házak táján. Az ehyik ház mellett egy elhagyatott lovas kocsi állt, aminek árnyékában egy kutya hűsölt. A másik oldalon, almafák voltak. Az egyik fa ágán pedig egy vadászni készülő foltos macska.

- Milyen békés itt minden. - állapítja meg magában.

Az út szélén egy rózsa hevert. Leguggolt, és körül nézett, hogy ki ejthette el, de az út mellett lévő mezőn kívül semmit és senkit sem látott. Itt már nem voltak se hazák, se gyerekek, se állatok. Felvéve a rózsát inkább tovább haladt.

Kis idő múlva elért egy útkereszteződéshez, ahol ismét jobbra fordult.