Mikor hazaértünk elköszöntünk a bejárati ajtónál egymástól Boa-tól. Mindketten a saját szobánkba mentünk. Nem sokkal az után, hogy hallottam becsukni Boa ajtaját, és én lefeküdtem, az ajtaja ismét nyitódott. Beszélgetett valakivel. Egy lánnyal. Egyből tudtam, hogy Aya-val való tervét akarja bevetni. Mikor elhaladtak az ajtóm mellett, kinyitottam az ajtót, és utánuk néztem. Még szép, hogy igazam volt.
Egyellőre nem tudtam mit tenni, így inkább visszamentem a szobámba, és gondolkodásba estem, hogy mit tehetnék. Boa-t szeretem. Jobban, mint akárki mást. És ígéretet tettem neki, hogy nem mondom el senkinek sem a titkát. Vagyis az eredeti küldetését. Viszont ott van Aya és Chou. Ők szeretik egymást. És ha a lánnyal történne valami, Chou magába roskadna. Talán nem mutatná ki, és nem is vallaná be, de hiányozna neki Ayame.
Ahogy így töprengtem, észre sem vettem, hogy hogy halad az idő. Végül döntöttem. Bármennyire is szeretem Boa-t, nem engedhettem, hogy magában, vagy másban kárt tegyen.
Átmentem Chou szobájába, de nem volt. Gondoltam a történtekután biztosan Aya-val volt este, így átmentem a lány szobájába. Gyanúm beigazolódott. Chou ott feküdt Aya ágyában. Mellé léptem, és rázogatni kezdtem, hogy ébredjen fel.
- Chou, ébresztő!!!
A fiú egy darabig nem is reagált arra, hogy én rázogatom. Majd kinyitotta szemeit. Mosolygott maga mellé nézve. Azonban Aya-t nem találta ott. Csalódott fejjel tehát rám nézett, és érzékelve végre, hogy rázogatom, dühbe gurult. - Mi a...? Miért vagy itt? Hol van Aya? - ült fel - Mit csináltál vele? - felállt, és mélyen szemeimbe nézett.
Nem csodálkozom azon, hogy engem hibáztat ezért. Elvégre amikor csak tudok, kiszúrok vele. De most nem én tehettem az "eltűnéséről". - Most miért vagy ilyen?
Sóhajtott. Biztosan rájött, hogy túlzásba vitte. - Biztos csak a konyhába van. Boccs. - visszaült az ágyra - Miért ébresztettél fel?
- Nem. Jól gondoltad. Aya nincs a házban. Azonban erről nem én tehetek. És pont ezért ébresztettelek fel.
- Tessék? - meredt rám - Ha nem itt van, akkor hol?
- Azt én sem tudom.
- És miért ment volna el?
- Pontosan én sem tudom, hogy miért ment át Boa-hoz, de azt tudom, hogy Boa-val elmentek bizonyos okok miatt.
- Ha Boa-val van, akkor nincs semmi baj. Ezért fölösleges volt felébresztened.
- Épp ellenkezőleg. Boa mellett van a legjobban veszélyben.
- Már miért lenne?
- Mert Boa-nak tervei vannak vele.
- Tessék? Miket hordassz itt össze? - nem hitt nekem. Ez a hanglejtéséből is kihallatszódott.
Sóhajtottam. Nem bírtam már tovább magamban tartani - Nézd... Boa mint mindketten tudjuk, élő-halott. És mint élő-halott, ő is el akarja hagyni a Világot.
Értetlenül nézett rám.
- Meg akar halni. - sóhajtottam.
- Miért akarna? Itt vannak neki abarátai.
- De már több ezer éve él. És az előző barátai is meghaltak. Úgy gondolja, hogy ez neki bőven elég is volt. Hogy ennyit élt.
- Igen, de azért élő-halott, mert nem tud meghalni. Nem de?
Elgondolkodtam. Igen, én is ezt hittem. De végül... - Igen. Viszont van egy módja neki, hogy meghallhasson. Ehhez azonban hatalmas erő szükségeltetik. Boa ezt az erőt keresi.
- Vagyis elment Aya-val megkeresni ezt a "hatalmas erőt"?
- Nem kell keresniük. Boa már megtalálta.
- Igazán? Aya meg segít neki meghalni, vagy mi? - értetlenkedett.
- Majdnem. - sóhajtottam - Boa-nak csak egy küldetése volt mindvégig. Megtalálni ezt az erőt. Hosszú éveken át kereste, míg végül megtalálta. Egy emberben. Jobban mondva farkas-démonban.
- Aya is farkas-démon. Nem de?
- Pontosan.
- Vagyis az ő törzséből valaki?
Megráztam a fejemet. - Nem. Ez az erő Aya-ban lakozik. Azért viselkedett mostanában furcsán, mert az ereje most kezd csak eluralkodni rajta. Nincs tisztában azzal, hogy mire is képes. Tudod az őseinek az ereje, és lelkei benne lakoznak.
- Szóval csak elveszik tőle ezt az erőt, és kész, már jöhet is haza?!
- Attl tartok nem ilyen egyszerű. Bá mágiával veszik el az erejét, mégis, előbb meg kell halnia ahhoz, hogy ezt véghez tudják vinni.
Chou láthatóan lesokkolt - Ezt a sok baromságot honnan vetted? - dühöngött. Még mindig nem hitt nekem.
- Boa mondta. De ha nem hiszel nekem... - elővettem zsebemből azt a megbízói levelet, amit Boa-nál találtam - Tessék. - nyújtottam neki - Olvasd el.
Chou szemei átsiklottak rajta, és ledermedt. - És... - nézett fel rám - Te ezt tudtad? Mégis mikor tudtad meg? Miért nem szóltál? - állt fel, és a nyakamnál fogva rázogatott.
Megfogtam kezeit - Nem rég óta. És azért nem mondtam el, mert megígértem neki. Nem tehettem meg azt, hogy elmondom. De most, hogy megtörtént... Csak most fogtam fel a helyzet súlyosságát. Sajnálom.
Chou gyilkolni tudó tekintettel nézett rám. - Felejts el. - ott helyben nem törődve a körülményekkel, felvette sárkány alakját. Az egész ház összedőlt, akár egy kártya vár.
Én még időben észbe kaptam, és elkaptam Chou farkát, és onnan másztam fel a hátára. Nem hagyhattam magára. Még a végén valami ostobaságotművel.