Beértünk egy kávézóba. Nagyon hangulatos volt. De ez mellékes. Souta egy üres asztalhoz ültetett le. Velem szembe ő is leült.
- Most már elárulod, hogy miért akartál velem találkozni? - néztem rá.
- Csak. - válaszolta egyhangúan.
- Ez nem igazán az, amire vártam.
- Miért? Mire vártál? - vonta fel szemöldökét.
Kissé elpirultam. Igazat megvallva elképzeltem egy ilyesfajta jelenetet. De az túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.
- És honnan tudtátok meg az e-mail címemet?
- Hahó! - integetett előttem - Gondolkozz. Etsu jár azzal a... Nem tom kivel. - nézett rám unottan.
- Oh... Tényleg... - néztem el. Ez eszembe se jutott. Már csak azért sem, mert megfogadtuk, hogy senkinek sem mondjuk el a másik e-mail címét. Na ennyit az ígéretről.
- Szóval? Mit kérsz? - intett közben a pincérnőnek.
- Azt hiszem csak egy teát.
- Rendben.
- Jó napot kívánok! - mosolygott ránk kedvesen a pincérnő - Mit hozhatok?
- Egy gyümölcs tea, és egy fekete kávé lesz.
- Milyen ízben hozhatom a teát? - írogatta fel.
- Epresbe, ha van. - mosolyogtam rá viszont.
- Már is hozom. - tette el a jegyzettömböt, és a tollat is, majd elment a pult mögé.
- Szóval? - zongorázott ujjaival az asztalon.
- Mit szóval? - értetlenkedtem.
- Hova szeretnél menni ez után? - nyögte ki kis szünet után.
Megrökönyödtem. Tényleg komolyan gondolta azt, amit mondott? Ez most egy randi? Igen, tudom, hogy ferde hajlamim vannak, de fogadjatok el kérlek így engem, ugyanis "Én így vagyok szeretni való!" idézve Len szavait. Már elég régóta a fiúkhoz vonzódom. És ezt a társaim is tudják. De nem vetnek meg érte. Várjunk csak?! Lehet, hogy ő is...?!
- Nagyon elkalandoztál. - köhint Souta ezzel megzavarva gondolat menetemet.
A pincérnő is megjött. Letette elém a teát, Souta elé pedig a kért kávéját, majd elment kettesben hagyva minket.
- Jajj, nagyon sajnálom. Csak azon gondolkodtam, hogy... - elhallgattam. Nem vagyok benne biztos, hogy tényleg megkérdezzem-e - Ez most egy randi lenne?
Souta értetlenül nézett rám egy darabig, majd leesett neki, hogy "Áh, szóval ő nem olyan, mint egy átlagos fiú". Kissé össze is zavarodott. - Hát ha annak akarod, akkor...
- Ezaz! - kiálltottam fel örömömben. Majd mikorészrevettem, hogy az egész kávézó rám néz, elszégyellve magamat lenéztem az asztalra.
Souta csak nevetett rajtam. Hát persze. Neki biztosan nem jelentek semmit sem. Azonban annak ellenére, hogy milyen erőszakos volt velem, én kezdem őtmegkedvelni. Lehet, hogy mazoista vagyok?
- Szóval? - mosolygott rám kedvesen - Hova szeretnél menni?
- Ömm... - gondolkodtam el a kérdésen - Nekem bárhol jó, csak... - elfullt a hangom, és szégyellve magam ránéztem - Csak veled lehessek.
Souta ezen megdöbbent. - Értem. - komorodott el, majd sóhajtott, és az asztalra könyökölt, ezzel is közelebb hajolva hozzám - Mond csak... Miért örülsz ennek annyira?
Pislogtam rá meredtem. Nem tudtam hova tenni a kérdést - Mármint minek?
- Annak, hogy elhívtalak egy "randira".
Néztem rá egy darabig - Tudod... Gondolkodtam rajta. - néztem el - Mármint a történteken. És bármennyire is egy szadista dög vagy... - itt ránéztem. Csak ekkor esett le, hogy ezt talán nem kellett volna, de mivel nem szólt, így folytattam tovább - Attól függetlenül rendes vagy. És nem csak velem, de mással is. Szóval szerintem ez csak egy álarc, hogy távol tartsd magad az emberektől.
Souta mereven nézett rám, majd felnevetett - Szadista? Álarc? - nevetett mégmindig - És mond csak: Szerinted miért vennék fel egy ilyen álarcot?
- Mert... - gondolkodtam el - Távol akarod tartani magadtól az embereket.
- Ezt már hallottam. - dőlt hátra székén - Valami más tipp?
Néztem rá egy darabig, majd vissza az asztalra - Nem. Nincsen.
- Inkább válaszolj. Hova menjünk? - iszogatta kávéját - Én nem vagyok jó az ilyen tervezgetésekben, szóval rád bízom magamat.
Felcsillantak a szemeim - Először menjünk el moziba, vegyünk ott Popcorn-t, és üditőt, aztán menjünk el egy cukrászdába. Vegyünk egy sütit, közben pedig menjünk a parkba. Ott etessük meg a süti morzsáival a galambokat. Apark közelében pedig van egy szökőkút. Várjuk meg ott a naplementét, és akkor... - elpirultam - Kísérj utána haza.
Souta meglepődött a gyors útvonal tervezésemen. De mégis mit várt? Egész életemben ezen a napon agyaltam. Ugyanis eddig nem volt alkalmam elmenni egy randira se. Nem volt ki elhívjon.