A randink csodálatos volt. Először elmentünk moziba, ahol vettünk Popcorn-t, és üdítőt. Ott megnéztünk egy horrort. Romantikus filmet szerettem volna, de arról Souta könnyedén lebeszélte. Szégyellte a mássángukat, és nem akart így a figyelem középpontjába kerülni. Ez után elmentünk egy cukrászdába, ahol vettünk egy sütit elvitelre. Innen a parkba mentünk, ahol megetettük a galambokat a megmaradt süti morzsáival.
A park közelében egy szökőkút állt. Oda indultunk el, hogy a tervek szerint ott csodálhassuk a naplementét. Eddig minden a tervek szerint alakult, és nagyon jól éreztük magunkat. Legalábbis én jól éreztem magamat.
- Köszönöm a mai napot. - mosolyogtam Souta-ra.
- Még nincs vége. - mondta fél vállról.
- Igen, tudom. De... - elpirultam, és inkább elnéztem róla a földre.
- De? - nézett le rám.
- Ez volt az első randim, és annyira hálás vagyok neked, hogy ilyen kedves voltál velem, és csodálatossá varázsoltad ezt a napot! - csillantak fel szemeim ahogyan ránéztem, majd inkább ismét elnéztem - Tudom, ez most kicsit nyálas lett. - nevettem zavartan, majd komoran néztem rá - De én tényleg így érzem.
Souta kissé elmosolyodott, de nem szólt semmit.
Szerintem még nincs ehhez hozzászokva. Mármint hogy velem van, és hogy ilyeneket mondanak neki. De sebaj. Most már együtt vagyunk. Meg kell szoknia.
Nem volt már sok, hogy odaérjünk a célhoz, mikor Souta megtorpant mellettem.
Ezt azonnal nem vettem észre, így pár lépést még tettem tőle. Visszafordultam hozzá, és értetlenül néztem rá - Valami baj van? - döntöttem oldalra a fejemet.
Souta a zsebéből kivett mobilt nézte. Lefagyott arcáról a mosoly. Felemelte fejét a mobilról, és körbenézett.
Nem értettem, hogy mi folyik itt. A mobiljára néztem. Egy SMS-t kapott, amibe az állt, hogy "Látlak ;)". Látja? Ki látja? Miért látja? Egyáltalán hol van? Akkor Souta most őt keresi?
Kopogó léptekre lettünk figyelmesek. Valaki, pontosabban egy nő közeledett felénk. Souta megfordult a közeledővel szembe. Én mellé léptem.
Egy csinos lány futott felénk nevetgélve. Szőke hullámos lapockáig érő haja volt. Szemei smaragdzöldek voltak. Arca kislányos volt. Nőisen öltözködött. Megfelelő közelségben Souta nyakába ugrott. - Souta, édesem! - bújt hozzá.
A történtek enyhe sokként hatott rám. Egy csinoslány, aki "édesemnek" szólítja őt. Vagyis Souta-nak ő lenne a...? Nem, biztosan nem!
- Engedj el! - lökte el magától gyengéden a lányt.
- Olyan gonosz vagy velem! - nézett rá könnyes szemekkel.
Ha régi barok, biztosan ismeri már So-chan-t. Nem kell neki bemutatni, hogy milyen undok mindenkivel. De akkor miért könnyezik be rajta?
- Ő ki? - nézett a lány rám - Az egyik barátod? - pislogott - De édes! - kezdett el ölelgetni.
Souta egy erőteljesebb mozdulattal elhúzta tőlem - Miyuki, ő itt Ren. Ren, Miyuki. - mutatott be gyorsan egymásnak minket.
Miyuki Souta-ra nézett - Miért nem tetted hozzá, hogy a barátnőd vagyok?
Barátnő???? Szóval igazam volt. Souta-nak van barátnője. De akkor miért hívott el randira? Csak játszadozni akart velem megint? Kegyetlen!
Souta köhintett egyet ezzel kizökkentve gondolatmenetemből. - Sajnálom Miyuki, de Souta-nak és nekem most fontos dolgunk van.
- Igazán? - kíváncsiskodott a lány - És micsoda?
- Az... - kezdte volna Souta, de én gyorsan közbevágtam.
- Jaj, nem, dehogy, nem fontos! - nevettem zavartan - Nekem amúgy is mennem kell. Szóval... Menjetek el valahova, és... Legyetk jók! Sziasztok! És... Miyuki... - néztem még rá, mielőtt elmentem volna - Örülök, hogy megismerhettelek. - mosolyogtam rá, majd elszaladtam.
Hallottam még, hogy Souta utánam kiálltott, majd Miyuki meggyőzte, hogy menjenek el valahová. Mit ne mondjak ez a pillanat nem tartozott a legszebb emlékeim közé. De ez érthető is. Ki emlékezne szívesen egy ilyen napra?
Meg sem álltam hazáig. Végig futottam az egész városon. Nem akartam elhinni. Nem akartam tudomást venni arról, hogy Souta megint csak ki akart használni. Az ajtómban már nem bírtam tovább. Térdre zúgtam. A kezem a kilincsen mardat. Csak néztem magam elé. Észre sem vettem, hogy közben könnyeim megeredtek. Szabad kezeimmel letöröltem a kósza cseppeket, majd fejemet az ajtónak döntöttem. Az után már semmire sem emlékszem. Elaludtam.