|
8. rész - Borzalmas éjszaka
Rin és Sakura hazafelé tartva egy szót sem szóltak egymáshoz, mindkettőjüket teljesen leverte a gyász. Bár Rin tudta az igazságot, hogy Arash ölte meg Fuji-neet, nem merte ezt elmondani Sakurának.
- No lám, csak lám. Kiket látnak szemeim. – a sötétből két vörösen világító szempár jelenik meg, majd lassan teste is láthatóvá válik az utcai lámpáknak köszönhetően.
- Arash? – lepődik meg Sakura – Ez… tényleg Te vagy? Mi történt veled?
Rin inkább nem szólt semmit, csak morgott egy darabig a fiúra.
- Arash? Hm. Ismerős név, de valahogy nem tetszik…
Sakura csak értetlenül nézett.
- Tűnj el innen, még mielőtt bajod esik! – förmed rá Rin.
- Hm? Bajom? Ugyan már... – Rin előtt terem, felemeli fejét állánál – Mi bajom eshetne? – gonosz mosoly. Végig húzza a lány arcán ujját, s nyoma gyanánt mélyebb seb jelenik meg ott.
- He? Ez meg? – lepődik meg, majd csak úgy reflexből eltaszítja maga elől Arasht.
Gonosz mosoly. – Látom furcsállod új erőmet.
- Új erő? – kérdez vissza meglepetten Sakura.
Erre nem jön válasz, csak egy gonosz mosoly. – Ha jól tudom… Sakura… jó barátnőd…
Rin és Sakura értetlenül néznek.
Arash nem totojázott, hirtelen elrántotta Rin mellől Sakurát, és kezét hátracsavarva lefogta.
- Ááá! – kiáltott fel fájdalmában halkan Sakura.
- Saku…-sietett volna a segítségére Rin, de Arash egy tőrt rántott elő, és Sakura nyakához szegezte.
- Még egy lépés, és meghal.
Rin csak morogni kezdett, egy lépést hátrált.
- Okos kislány. – gúnyos mosollyal, de a tőrt egyre közelebb „nyomta” Sakura nyakához, mire a lány felszisszent.
- Azonnal ereszd el! – lép egyet felé, elfelejtve, hogy mi lehet ennek következménye.
Felcsillanó szemmel egy erősebb mozdulattal elvágta Sakura nyakát.
- Pápá! – eleresztette Sakurát, aki még valamilyen szinten még mindig életben volt.
- Sakura! – Rin odasietett volna a segítségére, de ekkor Arash kezét hátulról belefúrta Sakura testébe, gerincét ezzel eltörve, tüdejét áthasítva. Mikor szívéhez ért, megállt, és egy erősebb mozdulattal kitépte a helyéről. Sakura halott teste ekkor a földre zúgott, a fiú pedig frissen kivett dobogó szívét megszorította. A szív azonnal megszűnt dobogni.
Rin tétlenül, kikerekedett szemekkel nézete végig az eseményeket. – Sa…Sakura… - szemében könnyek gyűltek, amik lefolyva arcáról a földre potyogtak.
Arash gonosz nevetésbe kezdett. – A „kis” barátnődet már nem hozhatod vissza. Meg se próbáldd.
- Archer! – kétségbe esetten szólította szolgáját, aki azonnal megjelent előtte. – Öldd meg! – adta ki a parancsot Rin.
Archer kezében megjelent két szablyája, majd engedelmesen rátámadt a fiúra.
- No de kérlek! – nevetett ismét Arash.
Mikor Archer elég közel került hozzá, egy mozdulattal elkapta torkát, ujjait belemélyesztette. A „szolga” megsebezte
- Ez végzetes hiba volt. – sebe beforrt.
- Hm? Mi a…- lepődik meg Rin.
Archer már alig kapott levegőt, de Arash itt még nem állt meg, karmaiból méreg áradt a fiú testébe, ami terjengeni kezdett benne, míg nem meghalt. Archer teste lassan eltűnt.
- A… Archer… Archer! ARCHER! – szólongatta Rin szolgáját, aki most nem jelent meg. – Archer… - térdre esett, kezével támaszkodik, fejét lehajtotta, könnyei a földre potyogtak, közbe a kezén egyre halványodó reijuut nézte.
- Hiába szólongatod… Archert már soha többé nem látod. Ahogy Sakurát se.
- Te szemét! – pattant fel, és a fiúnak rontott.
- Ezzel nem mész semmire. – fogta meg a lány csuklóját, aki a sok sírástól erőtlenné vált.
Rin erre nem szólt semmit, tovább próbálkozott. Arash elejt egy unott sóhajt, majd egy kard feltűnt a semmiből, és hirtelen levágta Rin egyik kezét. A lány a fájdalomtól felkiáltott.
- Zene füleimnek… - mosolyodott el, majd gyomorszájon ütötte az előtte álló mágust.
Rin fájdalmában már nem bírt megszólalni, térdre esett. A fiú megfogva a lány hosszú fekete hajánál felrángatta, majd egy karddal lenyúlt a torkán. Az áldozat üreges, elhomályosodott szemekkel esett a földre, gyilkosa pedig egy elégedett mosollyal az ajkán eltűnt.
* * *
Emiya és a Merror lány haza felé menet ledermedten vették észre a két halott testet, ami az út közepén feküdt. Ám ekkor meghallották a rendőrök, és a mentősök hangját.
- Gyere… - fogta meg Shirou Nita kezét, és próbálta elrángatni könnyes szemmel.
Nita megszólalni sem bírt, egy darabig állt mint a cövek, nem mozdult.
- Gyere már! – egy erősebb mozdulattal újra mozgásra kényszeríttette a lányt, s meg sem álltak hazáig.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
