Dark unalmasan sóhajtott egyet, majd felment a szobába, ahol nem rég megidézték. Kopogás nélkül benyitott.

- Nita, én… - ledermedt.

Nita hátrafordult, kis ideig ledermedve állt, majd szorosan magához húzta meztelen felső testéhez a hálóingjét. – Te meg mit keresel itt?

Dark elfordította fejét, feje tiszta vörös volt. – Csak bocsánatot akartam kérni. Nem úgy gondoltam azt a…

- Nincs semmi baj… - mivel Dark nem nézett oda, felvette hálóingjét – De… Ha mg kérhetnélek rá, akkor legközelebb kopogj, ha be akarsz jönni.

- Mié… Akarom mondani persze. Legközelebb fogok kopogni. – nézett vissza.

- Tudod már, hogy hol fogsz aludni?

- Nem. Miért?

- Csak mert anya nem fogja megengedni, hogy itt aludj.

- Igazán? Majd még meglátjuk. – néz el kajánul.

- Hát ja…

Ekkor Nita ablakát kavics eső zúdította.

- Mi a rák ez? – nyitotta ki az ablakot, s kinézett.

- Hé! Nita! Nem felejtettél el valamit?

- Nem…Tudom…Miért? Mit?

- Ma van a koncertünk.

- Basszus! Tényleg! MEGYEK MÁR! Csak egy pillanat! – majd becsukta az ablakot, kituszkolta Darkot, felvett egy csini ruhát, majd kiment, elsuhant Dark mellett, lerohant. – Apa! Anya! Későn jövök haza pá!

- Oké! Vigyázz magadra! – szól utána anyja.

Dark utána szaladt, közbe fejére vett egy sapkát. Hajtotta a kíváncsiság, hogy hova mennek ilyen sietősen.

- Végre már Nita! – türelmetlenkedett az ablakon bekiabáló fiú.

- Jól van na…vendégünk van…

- Aha… Ő? – mutat lazán Darkra.

- He? – hátrafordul, kicsit megijedt a mögötte álló fiútól – Egy pillanat. – elvonszolta Darkot. -  Még is mit képzelsz?

- Megyek veletek.

- De nem jöhetsz… Koncertre megyünk, és… mi leszünk az egyik előadók, és…

- Nyugi. Nem fogok zavarni.

- Na jó… Találjunk ki neked egy nevet. Mondjuk legyen…

- Deniel.

- Deniel? Oké! Na…akkor menjünk. Már így is késésben vagyunk. – azzal megfogta „Deniel” kezét, és maga után húzva elindultak.

- Még is miértjön velünk? – kérdezte a fiú.

- Jaj Tsuki… Ő Deniel, és… - itt megakadt.

- És? – vonta kérdőre Tsuki.

- És még nem ismerem a várost, mert Londonból jöttem ide. – segítette ki Dark.

Nita elejt egy „köszönöm” mosolyt.

-     Értem. De most már sietnünk kell. – jelenti ki Arash, és gyorsítanak a tempón.

* * *

- Végre itt! – állnak meg a stadion előtt.

- Hé! Ti ott! Belépő nélkül akartok bemenni? – állítja le őket egy ajtóban lévő rendőr, mikor épp be akartak menni.

- Nem maga tökfej! Natasha Niwa, Tsuki Wataya vagyunk, és a banda többi része bennt vár minket.

- Oh! Elnézést. – áll el az útból, majd Dark elé lép. – De ő akkor se léphet be meg…

- Ő az új menedzserünk. – jelenti be Nita.

Tsuki  kivételesen kipártolta. – Igen halpofa, úgy hogy állj el az útjából!

Kicsit morogva, de elállt.

- Köszi Tsuki… - mondta halkan Nita a fiúnak, mikor már kicsivel távolabb voltak a rendőrtől.

- Ugyan… Nincs mit. Te is megtetted volna.

Felértek a színpadra, épp időben, ugyan is a tömeg már kissé türelmetlen volt. Dark a falakon kívül figyelt, Tsuki felkapta gitárját, Nita pedig a színpadközepére ment, és kezébe véve a mikrofont, mikor elfoglalta mindenki helyét, énekelni kezdett.