- Hm? Ez meg? – torpant meg, visszament a lány szobájába, aminek ajtajában megállt. Az ablakban egy levél, és azon egy fehér toll csillogott a sötét, csillagok által megvilágított szobában.

A levelet felvette kezébe, majd olvasni kezdte.

„ Ha valóban látni akarod még Nitát, csak egy a dolgod. Fogd a levélben mellékelt tollat.

Szeretettel a Te Drága bátyád:

Krad”

Reflexből összegyűrte a levelet, és a szobában lévő kis szemetesbe dobta. A tollra nézett.

- Mit akart ezzel? Fogjam meg? Hm… Nem veszthetek vele semmit. – gondolta, majd testvére tollát megragadta.

A tollból arany fény áradt, ami belepte Darkot. A vakító fény miatt behunyta szemét, s mikor kinyitotta, egy erdőben találta magát.

- Hm? Hol vagyok? – nézett körül pislogva.

- Jó helyen – hallatszódott egy ismerős hang a háta mögül.

- Krad? – fordul meg.

A szőke fiú a Dark mögötti fának az egyik ágán állt, kaján mosollyal az arcán.

- Hol van Nita? Mit műveltél vele? – kérdezte kicsit ingerülten Dark.

- Mindennek eljön a maga ideje – mondta rideg nyugodtsággal.

Dark előrántott ruhája „alól” egy fekete tollat, ami kezében egy karddá változott át. Elrugaszkodott a földtől, és egy nagyobb suhintással levágta a faágat, amin Krad állt. Krad az utolsó pillanatban ugrott le az ágról, így nem esett semmi baja.

- Hozdd el nekem azt a könyvet, amiből megidézett minket.

- Tessék?

- Én cserébe elhozom neked őt.

- Mi?

- Fél óra múlva itt… - előtörnek szárnyai, és a fák fölött eltűnt.

- Fél óra… - ismételte meg magának – Nem túl sok idő. – azzal előbukó szárnyaival felreppent, és a Niwa család házához igyekezett. Nita szobájának az erkélyén szállt le. Berontva a szobába elkezdte kutatni azt a bizonyos könyvet – Hova tehette? – néz körül a már felforgatott szobában. A falon lévő órára pillantott – Nincs több időm – felkapott egy vastag „Élőlények és a biológia” tankönyvet, és azzal ment vissza a megbeszélt helyre.

- Úgy látszik a kis szerelmednek nem is vagy olyan fontos – mormogta a mellette álló Nitának Krad.

- Milyen szerelmem? Nekem nincs szerelmem – néz a fogva tartójára.

- Darkot akkor minek tekintsem? – vonja fel egyik szemöldökét gonoszan.

- D… Dark? – kicsit elpirul – Ő csak egy jó barát.

- Persze… Én pedig a Télapó vagyok Afrikából.

- Ha Te mondod.. – néz rá unottan.

Nagy nehezen odaért Darkis. Leszállt Kradék előtt.

- No lám csak lám… Emlegetett szamár… – néz Darkra.

- Engedd el Nitát!

- Elengedem, amint megkaptam a könyvet. – nézi a Dark hóna alatti súlyos tárgyat.

Dark engedelmesen odadobja a könyvet, mire Krad elengedi a foglyot.

-     Natasha… Gyere… - megfogja a lány kezét, ölbekapja, és elrepült vele.

-     Dark… az… nem az…

-     Tudom, de azt találtam csak…

* * *

Krad kinyitja a könyvet.

- Ez meg? – nézi kerek szemekkel az adott oldalt – A plankton az egy olyan élőlény… - becsapja a könyvet mérgesen – Ezt még megkeserüli…

- Menjek utána: - szólal meg egy sötétben rejtőző női hang.

- Hagyd… Ha Dark így akarja, akkor így lesz – ejt egy gonosz mosolyt.

- Te tudod… - szól meg ismét unottan a női hang.