- Miért is kell neked az a könyv? – kérdi az ismeretlen nő.

- Mindent megtudsz a maga idejébe Kiru drágám… Mindent, a maga… Idejében… - gonosz mosoly.

Vállat von – Felőlem... – az égre néz.

* * *

- Megvan!

- Mi? – pattan fel Dark félálmában.

- Itt vannak azok a sorok, amivel visszaküldhetnélek titeket.

- Engem is? – néz sírós arccal.

- Nem, téged nem. Jobban mondva ha Krad közelében vagy, csak akkor.

* * *

- Itt az ideje elvenned a könyvet – néz a nő irányába.

- Igen is. – azzal csak egy hosszabb lila csík látszódik, ahogy elsuhant.

- Meglátjuk ki kerül vissza… - nézi a már csillagos eget.

* * *

- Nita! Gyere! Vacsora! – kiállt fel Riku.

- Megyek! – kiállt vissza. Könyvvel az egyik kezében lemegy.

Riku meglátva, hogy Dark kezét fogja, pipa fejre váltott át.

- Valami baj van anya?

- Engedd el Te perverz disznó! – csap Dark kezére a fakanállal.

- Áu! – legyezgeti kezét, hogy elmúljon fájdlma.

- De anya!

Daisuke csak csendben figyeli az eseményeket, de nem bírja ki szó nélkül.

- Ugyan szívem… Hagyd Darkot.

- De… - morog még egy sort maga elé, majd lenyugszik.

- Köszi apa.

- Ugyan…Nincs mit.

- Dai! – förmed rá Riku.

Miután leültek az asztalhoz, Nita egyből a könyvet bújta, és ujjait közbe néha furán mozgatni kezdte. Daisuke és Riku csak figyeltek míg Dark nyugodtan evett.

- Kislányom… Enned kéne…- néz aggódva Riku.

- Hogy? – néz fel Nita – Ja… Bocsi anya, de… Most „harcra” készülök.

- Mi? – akad ki Riku, és csúnyán lánya mellett ülő fiúra néz.

- Nem Dark tehet róla. – válaszol unottan.

- Még is milyen harcra? – érdeklődik apja.

- Kradot vissza kell küldenem a Világába.

- Mi…? – de nem bírta befejezni, mert ekkor egy lila ruhás, barna hajú nő tört be a konyhaablakon.

- He? – néz furán mindenki.

- Ki ez? – kérdi Riku.

- Őszintén szólva…

- A nevem ne érdekeljen… Add ide szépen a könyvet, vagy elveszem erővel. – mosolyog gonoszan.

- Ugyan már... – behunyja szemét, koncentrálni kezdd – A neved Kiru, és Krad oldalán állsz. Hm. Gondolhattam volna. Na mindegy – nyitja ki már tüzelő szemeit, és a lányra néz – A könyvet akkor se kapod meg.

- Akkor kénytelen leszek elvenni erővel.

- Perszepersze… - legyinget Nita.

Kiru támadó pózba áll.