Mikor beléptem az iskola területére elfogott a görcs. Gyűlölöm a gazdagokat. Náluk jobban pedig csak a gazdag strébereket gyűlölöm. Hogy lehet valaki egyszerre gazdag is, és okos is? Nem elég neki csak az egyik? Ez nem fer a többiekkel szemben. Az udvaron máris elkezdtem Ayame utáni keresésemet. Szerencsére már tegnap beiratkoztam, így nem kellett ezzel is foglalkoznom.
A lányok megnéztek, amerre csak mentem. Mi van? Nem láttak még férfit?
Io lépett mellém. - Jó lenne, ha nem a lányokkal törődnél, hanem a küldetésre öszpontosítanál. - ezzel tovább is állt.
Mintha nem keresném az a nőszemélyt. Honnan tudhatná Io, hogy mit csinálok jelenleg? Talán van valami kütyöje, amivel a fejembe lát? Hát ez az, amit kétlek. És arról sem tudok, hogy lenne gondolatolvasó képessége.
Közeledő léptekre lettem figyelmes. Megfordultam. Aya szaladt hozzám.
- Szépfiú!- megállt előttem - Üdv! - mosolygott rám kedvesen - Nem is tudtam, hogy ide jársz. - mért végig elég átlátszóan.
- Mert nem is járok ide. Legalábbis eddig nem ide jártam.
- Szóval te lennél az új diák? - csapta össze tenyereit - Ez remek! - nevette el magát - Képzeld! Osztálytársak leszünk! Oh, mellesleg a nevem Ayame. Bár ezt gondolom már tegnap óta tudod. Mindegy. Körbe vezesselek? Nem hiszem, hogy még láttad volna a sulit.
- Kössz, de... - még befejezni sem volt időm, a mondat közepén megragadta a kezemet, és már húzott is maga után.
- Kezdjük talán az igazgatóinál. - vezetett - Az igazgató amúgy tök rendes. Többször is leégettem véletlenül a labort, de mindig megúsztam. Hna jó, volt, amikor tudatosan. Igazat megvallva mindig. De nem tehetek róla! A piromániám néha...mindig eluralkodik rajtam! De hát tehetek én erről? Nem! - nevetett - És itt lenne amiről beszéltem. Az igazgatói iroda. De te is voltál itt, mikor beiratkoztál. Igaz? Remek. Na akkor menjünk tovább. - húzott magáva l ismét - Ez a fiú mosdó, ez a női, és itt a tanároké. Ó, nézd! - mutat ki az ablakon - Ott van a szertár! Állítólag ott több diákot is rajta kaptak, hogy smároltak, vagy esetleg intimebb dolgot csináltak. De ez a mosdókban is megtörtént már párszor órák közben. De ki tudja, hogy igaz-e. Én minden esetre kinézem belőlük. - közben megérkeztünk a testnevelés terembe - És itt van a gyűlölt tantárgyam helyszíne. - mosolyog - Van itt minden, ami csak kell. Itt a kondi például. Nem nagy valami, de azért van pár hasznos dolog, ami minket hölgyeket csinosít. De ez nem érdekes. Menjünk tovább. - A testnevelés teremből egyenesen a tanterem felé vettük az utunkat - Itt a labor, amit miattam újra meg újra fel kellett újítani. Jól van, inkább ne szólj semmit se! - nevetett. Mutató ujja megállapodott a számon, ami már nyitódott, hogy mondjak is valamit - Gyerünk tovább. - mindenhez volt hozzá fűzni valója. Le sem lehetett volna lőni. - És itt van a szerelmesek kedvenc kis zuga. - vette halkabra hangját, ugyanis a sötét sarokba egy szerelmes párt sem akart megzavarni.
Hirtelen elkapott a látványtól az undor, de visszatartottam, hogy ne hánnyak. Mikor elhagytuk kisebb szünet után a sarkot, már sokkal jobban is éreztem magamat.
- És íme a termünk. - állt meg az egyik terem előtt Ayame. - Ez a kedvenc termem. - mosolygott, majd egy üres padhoz vezetett - Már csak itt van üres hely. Pont mellettem. Érdekes ugye? Jaj, ne hogy azt hidd, hogy ez szánt szándékos, vagy valami. Csak túl sokat fecsegek. Ami ha belegondolsz igaz is. De nem fonts. A lényeg az, hogy nem igazán vannakbarátaim itt. - erre el is szontyolodott - Nem mintha máshol is lettek volna.
Kissé megsajnáltam. De amennyit beszélt, megértettem a többieket, hogy miért is kerülik. Szólni szerettem volna hozzá, de ismét megelőzött.
- Mi is a nved szépfiú?
- Ne hívj így. Elég idegesítő.
- Rendben. Szóval mi a....?
Ebben a pillanatban a tanár lépett be mögötte a diáksereggel. Nem volt időm megmondani neki, de igazat megvallva nem is bánom.
- Jó reggelt gyerekek. A pletykák gyorsan terjednek. Mint ahogyan ti is tudjátok, új osztálytársra vetettetek szert. - ezzel rám nézett - Kérlek gyere ki, és mutatkozz be.
Sóhajtottam. Kezdődik. Gondoltam magamban. Hát jó, ha kell, akkor kell. Kimentem a táblához, a tanártól nem messze megálltam - A nevem Chou. Tizenhét éves vagyok. Szeretem a... Várjunk. Nincs kedvenc tantárgyam. - a tanára néztem, aki érdekesen nézett rám - Minden tantárgyat szeretem. De azoknál jobban csak a szép lányokat szeretem. - itt mindenkire néztem, aki lánynak mondható - És minden napos programommá vált az ágy program. - váll vonással zsebre tettem kezeimet, és az olvadozó lányok között visszamentem a helyemre. Enyhén nyálsa lett a cipőm. Nem is tudtam, hogy ennyire bejön néhány lánynak a perverzség. Ez érdekes. De megjegyzem.
Ayame elkezdett kuncogni mellettem - Szóval ágyprogram. Értem. Velem nem szeretnél egy időpontban programot csinálni? - nevetett rajtam gúnyosan, majd a füzetembe írt egy sort. "Szünetbe gyere fel a tetőre."
A lányra néztem, majd inkább próbáltam figyelni az órán. De hiába. Mit akarhat ez a lány a tetőn? Nem hiszem, hogy csak beszélgetni. De azt sem hiszem, hogy komolyan mondta volna-e azt, a mondatot, amit imént hallottam. Ez érdekes.
Szünetben Aya egy szó nélkül felállt, és kiment a teremből. Az ajtóban még megállt, hátra nézett rám, majd újra elindult.
Vettem a lapot, így követtem, egészen fel a tetőig. Mikor felértem, Aya már a kerítés mellett ült egy szendvics társaságában. - Mit akarsz tőlem? - álltam meg nem messze előtte.
Felnézett rám, elfelezte a szendvicsét, majd egyik felét felém nyújtotta - Kéred?
- Kössz. - elvettem, de még nem kóstoltam meg. Leültem mellé, és ránéztem. - Szóval?
- Minek így sietni? Egyellőre úgyis én szeretnék tőled kérdezni. - harapott bele szendvics részébe.
Kérdezni? Mi van? Mit akar ez? Egyre jobban kíváncsibbá tett, de próbáltam ezt nem kimutatni. Inkább csak beleharaptam a szendvicsbe. Hm... Nem is rossz. Finom. Nem mintha el lehetne rontani egy szendvicset. Ki az a barom, aki elrontja?
A csendet végül ő szakította félbe- Tegnap találkoztunk. Nem gondolod, hogy egy kicsit furcsa, hogy ma meg már egy osztályba járunk?
- Ezt hogy érted?
- Hogy lehet ezt érteni? Mit akarsz tőlem? Te is közéjük tartozol?
Érdekesen néztem rá. Máris tudná, hogy ki vagyok? De hogyan? Ilyen hamar? - Nem... Nem értem mire akarsz kilyukadni. - tettettem a hülyét.
Láthatóan lenyugodott - Sajnálom. - sóhajtott - Csak tudod mostanában egy szervezet tagjai követnek. Azt várják, hogy mikor leszek egyedül. - állt fel.
- Miért? - néztem fel rá - Mit akarnak tőled? - követtem példáját, s felálltam én is.
- Azt akarják, hogy adjam el a testem gazdag pacákoknak. Folyton küldenek leveleket, és hívogatnak. Nem tudom honnan tudják a címemet, és a telefon számomat. Bár gondolom egyszer követtek. Minden esetre... - közben a terem felé bandukolt - Félek kissé tőlük.
Egy pillanatra megálltam - Nem kell félned. Ha bajod esne... Izé... Ha elrabolnának, én megmentelek. Esküszöm neked. - mosolyogtam rá bátorítóan.
Aya szembe fordult velem. Szemei csillogtak. - Komolyan? - lépett hozzám közelebb.
- Ühüm. - bólintottam mellé.
- Köszönöm szépfiú. - nevette el magát - Ez rendes tőled, de nem fogadhatom el a segítségedet. Nem akarlak téged is bajba sodorni. - felpipiskedett, és még el távolodni sem tudtam tőle, ajkai már az enyémen csüngtek egy teljes percig. Miután eltávolodott tőlem zavarban volt. Lesütötte szemeit, fejét kissé lehajtotta, és már futott is inkább a terembe.
Én meg csak álltam, és néztem utána. Hát még ilyet... Lesmárolt... Nem voltam tőle elájulva, de azért jól esett. Zsebre tett kezekkel elindultam én is a terembe.