Mire visszaértem a terembe, Ayame már helyén ült, és úgy téve, mintha az imént semmi sem történt volna nézett ki az ablakon elmerengve. Leültem mellé. Pont ekkor csengettek be. Így figyelmem máris a tanáron volt.
Ayame-t látszólag nem érdekelték a kromoszómák, így elővett egy lapot, pár perces gondolkodás után pedig a lapon egyik vonal követte a másikat. Bár minden erőmmel azon voltam, hogy figyeljek a tanárra, ez sajnos nem sikerült. Párszor azt figyeltem, hogy mit is rajzol padtársam.
Rám nézett - Mi van? - súgta nekem.
- Figyelned kéne, nem rajzolgatnod. - háborogtam halkan.
- Azt csinálok, amit akarok. - morgott egy sort, majd újra rajzára összpontosított, amin egyre jobban kirajzolódott egy férfi alakja.
- Mégis mit rajzolsz, te lány? - meredtem a lapra.
- Téged. - kuncogta el magát - De ne nézd! - fordult el tőlem, hogy ne is láthassam a rajzát.
Nem mintha érdekelt volna, mégis kíváncsi voltam, hogy mit fog lerajzolni. Verejtékezve, de sikerült végül a tanárra koncentrálnom, és jegyzetelnem. Ekkor elém csúszott egy lap.
Mégis mi ez? Ayame rajza volt az. Hm. Nem is rossz.
A lap közepén egy megkötözött félmeztelen férfi volt, akinek a nadrágja ki volt gombolva. A férfi izmos, és jóképű volt. Lehet, hogy a szín hiány miatt, de a haja fekete volt, ahár csak az ejszaka. Teste verejtékezett, ami nem is volt csoda, hiszen meg volt ennek az oka. A lapon szereplő fiút több női alak is körül vette, akik láthatóan érzékenyebb pontjait simogatták, vagy nyalogatták. Szegény srácnak a nadrágja még dudorodott is. A fiú pár helyen véresre volt karmolva, amit a mögötte álló hölgy okozott. Honnan lehet tudni? A hölgy kezéig terjedtek a csíkok, amikből "valami" kifolyt. Biztosan nem híg puding volt az a "valami". De álljunk csak meg! Jézus! Miféle perverz egy nőszemély ez?
Aya-ra néztem, de inkább nem szóltam neki semmit sem.
A lány csak kuncogott magában. Ekkor vettem észre a feliratot: "Szex rabszolga". Most már biztos. Agyára ment a szervezet, ami őt üldözi. - Mégis mit jelentsen ez? - néztem rá.
- Hát ez te vagy. - mutatott a fiúra - Ez egy kötél. Itt pedig az osztály cica babái, ahogy kiélik rajtad vágyaikat. -mutogat.
Inkább nem szóltam semmit, és visszatoltam neki.
- Mi az? Nem kell? Neked rajzoltam pedig.- szontyolodott el.
- Miért kéne egy őrült rajza?
- Nem vagyok őrült! - kérte ki magának.
- Dehogynem!
- Nekem akkor sem kell. És te pedig bolond vagy, hogy nem fogadod el az ajándékomat. - vonta fel orrát.
Alig vártam már, hogy végre vége legyen az iskolának. Az órák unalmasak. Mikor még normális életet éltem, akkor sem bírtam a sulit. Inkább aludtam, lógtam, vagy loptam. Ki gondolta volna.
- Ayame, jössz vásárolni? - kérdezte az egyik lány.
Ayame csak bólintott - Hát persze! Miért is ne?
Megnyugodván, hogy nem egyedül megy haza (Ez azért kérdéses) elindultam haza. Boa-hoz. Út közben elővettem egy lapot, és nézegetni kezdtem. - Hm. Szeretnék én ígykinézni. - hjó, most lebuktam! Eltettem a rajzot, mert azért mégis ajándék, meg én vagyok rajta!
Hirtelen kénytelen voltam megállni. Io ugyanis visszarántott. - Te szerencsétlen, tudod, hogy mennyi ideje várok rád? Hol voltál eddig? És mi az ott a kezedben? - bök a rajzra.
Hopp, elfelejtettem.Io várt rám, hiszen neki kevesebb órát kellett tartania. Mindegy, hiszen túlélte nem? - Aya-chan rajzolta. - lobogtattam Io szeme előtt a rajzot - Tetszik mi? Ne tagadd! - vigyorodtam el szemteleül.
Kikapta a kezemből, és alaposan megnézte - Hm. Szépen lerajzolt engem. De pasiknak jobban örültem volna. Majd mond meg neki. - adta vissza a rajzot - Mellesleg hol van "Ő"? Nem vele kellene lenned, kis Rómeó?
- Nem. Ő plázázni ment a barátnőjével. - vontam vállat. - Az meg tök unalmas.
- Aaaaaaaha. - csinált úgy, mintha értené is miről van szó.
- Mellesleg te mit keresel itt?
- Ha elfelejtetted volna, én itt tanítok.
- Höh... Szar vagy.
- Nem vagyok az. Te vagy az. Mellesleg - és megkezdődött a rengeteg kérdése - Mit tudál meg? Aya-val jól meg vagy? Milyen volt a napod? Valai érdekes történt? Miért adta neked a rajzot? És miért rajzolt ilyet rólam? Kissé fura ez a lány. Fogadjunk, hogy megkukkolt engem! Hm. Cseles!
Komolyan mondom, ilyenkor rosszabb, mint Aya. Iiiiiiiiiidesítő. - Nem foglalkozom idiótákkal. - indultam is el egy szó nélkül.
- Ne már! Válaszolj nekem! Vagy zégyelled a történteket? Ugyan... Nincs mit szégyelned. Tudom, hgy te is homo vagy! Erre meg lekap egy csaj. Hát... Igen... Elég gáz, de ez van. Van is róla egy képem! - vette elő, és most ő kezdte el lobogtatni a szemem előtt - Szép nem? Legalább tudlak vele zsarolni.
- Nem tudsz vele zsarolni, mivel nem érdekel. Plussz nem vagyok búza. - vigyorodtam el, ahogy láttam Io szomorú arcát.
- Nem-e? -próbálkozott még - Mért nem? De az vagy! - próbált meggyőzni.
- Ne fárassz már a marhaságoddal. Szűnj meg létezni, vagy valami... - nem volt idgrendszerem hozzá.
Fenéken rúgott, majd felneveett.
- Most nagynak képzeled magad, mi? Ch... Gáz vagy. - néztem rá unottan.
Most meg fejbekólintott. - Várjunk! - kikapta a kezemből újra a rajzot - Ha folytatod a szemétkedést, széttépem a rajzot!
- Akkor én foglak széttépni, ha megmered. - kaptam fel a vizet.
- Hna fene. Kicsi kis Rómeót mégis érdekli Júliája? Ez nem fer a többi Rómeóval szemben. Mi lesz Rómeókkal? Annyi sok Rómeó van a Világon! Miért kell neked Júliát szeretned? Kár. Szegény Júlia. - vált álláspontot- Téged csak Rómeó tud elviselni. Egy, az egy millió közül. De vajon melyik?
Fáradtan ránéztem - Kérlek. Hagyj már békén.
- Nem akarlak. - erősködik - Na jó, békén hagylak. - sóhajt - Csak azt mond meg, hogy miért nem dobhatom ki?
- Mert sokat dolgozott rajta. - vágtam rá.
- És...? - várta afolytatást.
- És neked sem esne jól. - folytattam.
- Ha széttépném ezt a rajzot? Márhogy ne! Nem bírom a Júliákat. - ki gondolta volna.
- Nem is kell szeretned, csak azt a rajzot add vissza.
- Mit kapok érte? - Már zsarol is?
- És a kis Júliádtól? - elgondolkodik - Hna jó, most az egyszer elfogadom tőle a csókot.
Sóhajtottam egy hatalmasat. Már nagyon untam az ökörködéseit. - Tűnj már el! Ha hiperaktív vagy,menj, és boldogítsd Boa-t! Ő még el is viseli.
Fejbekólintott. Már kezdem unni. Miért bántja az erősebbet? Azt akarja, hogy szétrúgjam a hátsóját? - Új feladatot kaptunk, és azon agyal. Ezért nem zavarhatom. Meg egyébként is jobb téged piszkálni. - kezdett bökdösni - Na jó. Verseny hazáig? - bátorító mosoly.
- Felőlem. - vontam vállat.
- OKÉ! Akkor... Felkészülni... Rajt! - és már el is tűnt szem elől.
Azt hittem hirtelen elmondok öbb száz imát, és hálát adok Istennek, hogy végre eltűnt a közelemből ez a vadbarom. De ehelyett csak felsóhajtottam - Végre. - sétáltam tovább.
Ahogy sétálok tovább, pár ismerős lány viháncol. Olyan egyenruhályuk van, mint Ayame-nek. Azaz: A mi iskolánkba járnak. Remek. Mit kezdjek vele? Álljunk csak meg! Ott az lány, aki elhívta plázázni Aya-t! Mit keres ott? És hol van Ayame? Odamentem. - Ayame nincs veletek?
Válasz helyett csak megálltak, rám meredtek, és csorgatták a nyálukat. - Ááááá! Chou! - a kérdést igen hamar el is felejtették. Szánalmas.
- Mit is képzeltem? Hogy válaszolnak? Hülye vagy Chou. - de azért nem hibáztatom őket. Úr Isten! Rám ragadt Io egoizmusa! Ez már a vég! - Szóval mégegyszer. Ayame miért nincs veletek?
- Ayame-t utoljára az üzletben láttuk. De aztán elmnt próbálni. Mi meg addig mást néztünk. Jaj, olyan kis cipőt találtam! - kezdte az egyik.
- Igen-igen, de aztán nem láttuk. Még az eladót is kérdeztük. Azt mondta nem ment próbálni senki sem.
- Gonosz volt tőle, hogy csak egy szó nélkül ott hagyott minket. - fujtatott, míg barátnője csak bólogatott.
- Értem. És pontosan merre van az az üzlet? - érdeklődtem.
- Miért? - kérdezte egyszerre a két lány.
- Ne kérdezzetek vissza, így csak az időmet pazaroljátok! - förmedtem rájuk.
- Tszha... Mogorva. - vonta fel az egyik az orrát. Barátnője már barátságosabb volt. Elmesélte merre kell mennem.
Az információ után megköszöntem - Thank you, Honey! - és már az üzlet felé is mentem sietős léptekkel. Rossz előérzetem támadt.