Mikor kinyitottam a szememet, mindent homályosan láttam, és nem emlékeztem semmire. Mikor pár pislogás után a látásom kitisztult, és körbe néztem, egy raktár épületben találtam magamat. Oldalra néztem. A karom el volt szoríva. A vénámba pedig valami fura löttyöt juttattak be injekción keresztül. Egy ismeretlen férfi volt. Amint bejutott a vérembe a lötty, már éreztem, hogy valami nem stimmel velem. Az agyam leblokkolt, és mintha minden egy lassított felvétel lett volna. A hangok is eltorzulatak.
Azon gondolkodtam, hogy hogyan kerülhettem ide, kik azok az alakok, akik körül vettek, és hogy mit akarhatnak tőlem. Kérdésekre kerestem a választ a fejemben, de nem kaptam semmit sem. Így hát csak meredtem magam elé.
Kívülről zajokra lettünk figyelmesek. Valaki próbált bejutni az épületbe, de nem sikerült neki.
- Ki lehet az? - kérdezte az egyik sötét fickó.
- Nem tudom. - gyújtott rá egy másik, aki nem volt messze tőlem. - De úgy sem jut be, ha nem közénk való. - fújta ki a tömény cigaretta füstöt.
Mivel a dohányzó öngyujtóját égve hagyta, én azzal voltam elfoglalva. Urrá lett rajtam a pirománia. Azok a gyönyörű arany sárga lángok. Imádom. Hogy lehet valami ilyen szép?
Ekkor az ajtón egy, majd több hatalmas karom nyom jelent meg. Ez a valami lassan (nekem legalábbis) szétdarabolta a vas ajtót - AYAME! - ordibálta valaki.
A hangja ismerős volt. A lángokról nagy nehezen a betörőre néztem. Fekete haj, körülötte az aurája lángolt. Chou? Nem, az nem lehet. Ő otthon van. Csak egy pillanatra néztem rá,de aztán vissza is néztem a lángra.
Az elrablóim mind az érkező fiúranéztek, hogy mi a fészkes fenét akarhat.
- Nézzük csak. Huszan egy ellen. Ez kicsit igazságtalan. -mérte végig a betörő a férfiakat - Rátok nézve. - nevetett fel gonoszan, majd előkapta kardját amit eddig nagyon ügyesen elrejtett.Nem ölt meg senkit, csak játszadozott velük. Lenyírta róluk a ruhákat meg a hajukat.
Az öngyújtó a verekedés közben az ölembe pottyant. És mivel jó a gyerek, ha játszik, meggyújtottam egy lapot amit a földön találtam. A tűz meg mikor elérte a kezemet, nem is érdekelt. Nem éreztem a fájdalmat. Lehet, hogy a drog miatt, amit beadtak nekem? Vagy a pirománia miatt? Olyan szépen lobog a tűz a lapon! Letettem a földre a lapot. De ez nem volt jó ötlet. A földet ugyanis szinte mindenhol belepte az olaj, így felgyulladt minden.
Az ismeretlen betörő eközben biztos megérezte, és látta,hogy felgyulladt a talaj, így rá nézett - Te állat! Mit csináltál? Ezért még kapsz! - köhögte, és próbálta eloltani körülöttem a tüzet.
Én persze ezt nem díjjaztam. - Neeeee! Olyan szép! - nyafogtam.
- Még hogy szép. - kapott fel vállára, mintha csak egy zsák lennék - Jó, akkor nézz engem, én is az vagyok. - morogta. Mikor elindult, meg kellett torpannia. Előtte egy lángfal magasodott.
Ránéztem. Tényleg Chou volt az. - Szépfiú? - meredtem rá, és már le sem bírtam venni róla a szememet.
Mindenki, aki gonosz rossz fiú volt,az már kimenekült. Csak mi voltunk bennt. Mi,és a lángok. Jobb esetben ez romantikus lenne, de most az életünk a tét.
- Mondtam, hogy hívj a nevemen! - morogta.
Válaszoltam volna, de hirtelen valami ránk hullt, ami megvédett a tűz ellen. Nem láttam semmit sem. Csak éreztem, hogy Chou elindul velem valamerre. A kijárat felé.
- Pont időben. - morogta nyugodtabb hangon. Mikor kiértek ledobta rólunk a tűz elleni anyagot. - Kö... - de nem bírta befejezni. Körénk két nagy, sikamlós kigyó tekeredett.
Chou előtt az ősz hajú fiú felénk fordult, és fenyegető hangon megszólalt: - Ha még egyszer így rám hozod a szívbajt, én esküszöm, hogymegverlek. - hangja nyugodt volt. És utólag vissza gondolva irónia is hallatszódott a hangjában.
Ahogy jöttek, úgy el is tűntek a kígyók.
- Hova tűntek a kígyók? Szép pici kígyófik! - nevettem el magam.
- Ezért kellett őket megmenteni? - sóhajtotta az ősz hajú mellett lévő magas férfi - Nem dobhatnánk be vissza legalább ezt a kis csajt vissza a tűzbe? - nézett könyörögve a mellette állóra.
Hátra fordultam. Azonnal felismertem őket. - Jééé! Az új tesitanárunk! Szépfiú nagybácsija! - nevettem el magam, majd a hangom éneklésbe váltott - Itt van a nagybácsi!
- Te inkább most aludj! Sok bajt okoztál! - ütött ezzel tarkón Chou.
Az ütéstől egyből elvesztettem az eszméletemet.