Említettem már, hogy ki nem állhatom a nőket? Hogy miért? Még mindig nem tudom. De azt, hogy a társunkat, Ayame-t miért útálom, azt meg tudom magyarázni. Először is: idegesítő, kotnyeles, és legfőbb képen egy nő! Ráadásul azt hiszi csak mert "nő", bármit megtehet! Ház közlöm: Nem így van! Igazán leszállhatna már a magas lóról.
Már két hét telt el az óta, hogy velünk van. És mint megfigyeltem, minden egyes nap veszekedtünk. Nem csak én és ő! Mindenki mindenkivel! Én azzal a kis... "izével", Chou-val, és Boa-val is egy aránt. Elmondása szerint Boa-t szereti a legjobban. De akkor miért csorgatja a nyálát, ha meglátja Chou-t? Ez nekem magas. Vagy mégsem? De ha az van, amire gondolok, akkor miért vallja azt, hogy gyűlöli? Nők! Ki érti őket? Én biztos nem.
Május. Nyílnak a virágok, kellemes az idő. Aya meg munkát szerzett. Oyee! Csak épp arra nem gondolt, hogy mi van,ha lebukunk mondjuk pont ez miatt? Hna mindegy, Boa áldását adta rá, szóval meg kell benne bíznunk. És még mi van ilyenkor? A legborzasztó nap egész eddigi életemben! Hogy mi is az? Kérdésetekre hamarosan választ kaptok.
Mikor egyik szépnek ígérkező napon felébredtem, magam mellett Boa-t találtam, aki egészen addig engem nézett. Majdnem felsikoltottam rémületemben, de aztán visszafogtam magamat, és egy köhintéssel megnyugtattam magam, hogy ez csak Boa. - Mit akarsz? Mit keresel itt? Nem szoktál át jönni.
- Tudsz tortát sütni?
Mi van? Minek nézek én ki? Konyha tündérnek? Hát hogyne! Itt van valahol a kis köténykém, a varázspálcám pedig a fülembe van dugva, nehogy meglássa valaki! Ez kész őrület! - Igen. - feleltem végül nyugodtan. Ez az igazság! - Még annó nagyi megtanított. Miért? - kíváncsivá tett kérdése.
- Aya-nak nemrég volt a születés napja. Tudtad?
Mit érdekeljen engem egy liba születési dátuma? Minek nézek én ki? Nőcsábásznak? HÁT NEM! És miért pont Aya-nak van? Miért nem mondjuk Boa-nak? - Nem. - néztem rá unottan.
Boa szépen nézett rám. Már tudtam is mit akar.
Hatalmas sóhajjal nem bírtam megállni, hogy nemet mondjak - Igen. Persze... Hogyne... Csinálok neki egy tortát. A cukormázba teszek bele ciánt is, hogy finomabb legyen!
A szép szemecskék most szúrósra váltottak.
- Jó. Cián nélkül. Értettem. - másztam ki az ágyból. Ahogy voltamm, vagyis egy szál boxerba lementem a konyhába. Nekiálltam sütni, ami azért is volt vicces, mert én, mint nagy böhöm állat sürgölődik egy szerény kicsi konyhába, és süt, ami a nők feladata lenne. Úgy nézek én ki, mint egy nő?
- Köszönöm. - követett Boa - Én meg vásárolok neki valamit.
- Chou-t nem kéne bevonni?
- De! - fel is ment, majd másik társunk kíséretében lejött.
- Mit akartok? - dörzsölgette még álmosan Chou a szemeit.
- Aya-nak szülinapja volt, úgyhogy készítek neki tortát, Boa vesz neki valami szutykot, te meg vigyázz rá, hogy ne jöjjön le.
- Oké-oké... - ásította - Vagyis mehetek vissza?
- Persze. - bólintott mosolyogva Boa.
- Remek. - nyújtózott Chou, és már vissza is vánszorgott.
Míg Boa elment vásárolni, én megsütöttem a tortát Aya-nak, miközben hallgathattam a fent zajló eseményeket Chou és Aya közt. Na mit csináltak? Fúj! Nem! Még csak az kéne! Nem... Veszekedtek! Értve? VE-SZE-KED-TEK! Hát nem remek? Mint mindig.
Chou fejét vakarva letámojgott. Én már ekkora készen voltam a tortával,szóval semmi dolgom nem volt. Csak őrizni. - Tudtad, hogy Aya szűz?
- Ehhez nekem semmi közöm. - néztem rá élet unt arccal. - Miért? Csak nem lefeküdtetek? - Fura. Még szex közben is veszekednének?
- Nem. Úgy értettem csillagjegyileg.
- Áááááá, értem! - mi van?
Kezeit karba tette - Nem esett le mi? - vonta fel szemöldökeit.
- Minek kellett volna leesnie?
- Milyen hónap van? Na milyen?
- Passz. Honnan tudjam? - milyen is?
- Május. A szűz jegyűek pedig szeptemberbe születtek! Azaz...:
- Átvert az a kis szajha. - okosabb, és ravaszabb, mint hittem. Szép volt.
- Pontosan. - önelégült mosoly.
- Óóóóóó, hogy... MEGÖLÖM!
Emlegetett szamár, lejött az emeletről. - Jó reggelt Io. - ült le az egyik székre.
- Mond csak. Mikor is akarsz meghalni? - kérdeztem tőle. A körülöttem lévő forró levegőn akár májvacukrot is lehetett volna sütni.
- Io úgy értette, hogy mikor születtél.
- Négy nappal ez előtt.
- Biztos ez? - a szemeimmel szinte ölni tudtam volna.
- Io! - szólt rám Chou, mire én csak morogtam. Nem szeretem, ha visszafognak. Mellesleg észrevettétek, hogy sűrűn morgok? Hé, te, aki írod ezt a sz@rt! Mi vagyok én? Kutya? (Írói vélemény: Nem, csak egy veszett macska :D)
- Hjó, igazat megvallva ekkor volt a "hugom" születésnapja. Enyém sose volt megtartva, így mikor ő kapott tortát, meg ajándékokat, úgy éreztem, hogy nekem is ekkor van. Ezért mondtam Boa-nak azt, hogy nemrég volt.
- És akkor mikor van a tiéd? - kérdezte Chou. Engem nem igazán érdekelt. Az viszont igen, hogy miatta kellett hajnali hatkor nekiállnom sütögetni.
- Nem mindegy? - sértődött be.
- Nem. Ugyanis mindenkit átvertél.
- Én ugyan nem! Szimplán hozzá vagyok szokva a múlthoz! Ennyi az egész!
- Ideje lenne leszoknod róla! - emelte fel hangját Chou.
Hna erről beszéltem. Folyton megy a vita. De azért vicces ezt nézni. Popcorn és üdítő kéne, és akkor kész is a mozi.
Boa ekkor lépett be. Érdekes fordulat következett.
- Elég volt! Io, téged egyenesen útállak! Chou, te meg... egy balfék vagy! - Aya amint meglátta Boa-t odament hozzá - Tudjátok... Boa volt a legrendesebb velem. Aranyos, megértő, és igazi cuki fiú. Tényleg olyan, mint egy öcsi. Szóval... Őt szeretem legjobban! - adott neki egy puszit is! Jézus! Boa-t megfertőzte a bacijaival! Hívja valaki a mentőket! - Úgyhogy semmi kedvem tovább ebben a... hülyék házában lakni, szóval pápá. - integetett - Majd csörögjetek rám, ha kellek! - ezzel el is tűnt az ajtóban.
Ezt nem hiszem el! Ez az! Végre elértem, hogy Aya eltűnjön az életünkből! Ennél szebb már nem is lehetne e nap! Vagy mégis?
Chou idegesen kiment, és még utána kiáltott - Balfék? Az inkább te vagy! Te... BALFÉK! - bár erre nem igazán reagált Aya.
Boa értetlenül nézett ránk - Valaki elárulná, hogy mi folyik itt?
- Persze. - bólintottam.
És Chou el is mondott neki mindent.
A kis regény végén Boa kiakadt. - Tessék? Azt se tudjátok, hogy hova ment? Azt mondta csörögjünk rá, ha kell, de még telefonja sincs! Chou, ötleted sincs, hogy hová mehetett?
Én meg már nem is létezek?
- A múltkor egy luxus hotelben szállt meg. Lehet, hogy ott van most is. - tűnődött el, majd Boa-ranézett - Gyerünk!
Hahó! Én is it vagyok! Vagy mi? Láthatatlan lettem? Jajj, nemár! - Héhé! - szólaltam meg, hogy énis kapjak véégre egy kis szerepet - Skacok! Mit aggodalmaskodtok? Aya elment, nincs többé. Ez miért lenne baj? Úgyis csak a baj van vele! Elvégre nő!
- Mi van?
- Io, Aya a társunk! - fakadt ki Boa.
- Hjó-jó-jó. Akkor sem kell utána menni. Ha majd hiányozni fog neki Rómeó, úgyis visszatér!
- Van benne valami. - helyeselt Chou.
Boa sóhajtott - Rendben. Akkor várunk.
- Remek. - vigyorodtam el. A konyhában lévő rádiót bekapcsoltam unalmamban, és azt hallgattam. Fél, vagy egy óra múlva a hírek következtek. Szokatlan, mert később szokott menni. Bemondták, hogy a város szélén történt egy karambol. Egy személy eltűnt, valószínűleg az, aki hívta a mentőket. A szemtanuk szerint egy fiatal lány volt az. És egy újabb hír szerint pedig egy farkast láttak az esemény melletti erdőben. Végre valami történés. Van okom rá,hogy miért vegyem elő a vadász puskámat! - ELMENTEM FARKASRA VADÁSZNI! - az egész ház zengett tőlem, de én már futottam is abba az erdőbe.
A két fiú utánam rohant.
- Meg ne merd! Io! Hallod?
- Az Ayame te szerencsétlen! Bántod, és én kinyírlak!
Meg se hallottam miket mondott. Annyira örültem, hogy végre a gyűlölt lány elhagyta a házunkat, és lehet mire vadásznom, hogy másra nem is bírtam figyelni.