Nem elég, hogy összevesztem Chou-val, és azzal a lökött Io-val, még a napom is rosszul alakult.
Miután elhagytam a házat, abba a luxus hotelba mentem, ahol eddig mindig megszálltam, ha ott hagytam a fiúkat pár napra.Mivel eddig nem igazán volt alkalmam kifizetni az ott töltött időt, így azt gyorsan lerendeztem,majd béreltemegy kocsit. Ezért imádom ezt a hotelt. Bármit megtehetsz. Igaz csak hamisított jogosítványom volt, de nem vették ezt észre, így elfogadták. Én meg megtanultam vezetni már régebben, csak mindig elfelejtettem elmenni levizsgázni. Hát de ez van, igaz?
Elhajtottam. Most komolyan gondoltam a duzzogásomat, így el akartam hagyni még a várost is. Minek maradnék egy csapat idiótával? Hna jó, Boa nem az. Ő aranyos, kedves, megértő, és segítőkész. Mi? Én? Belé? Hülye vagy? Nem! Boa-t csak mint barátként, vagy mit kis öcsiként szeretem. Nem-sze-re-tem-őt! Vili? Hna remek. Egyébként is, Boa maradjon csak meg Io-nak. Úgyis annyira odáig meg vissza van érte. Egyértelmű, hogy nem állok közéjük. És az élet egyébként is megtanította velem: Ha valaki meleg, azt még egy jó nő sem bírja megváltoztatni. Egy szóval: semmi esélyem sem lenne.
A város széléhez haladva egy elágazáshoz értem. Hát igen... Kis figyelmetlenség, és máris bumm, már meg is volt a karambol. Persze nem csak az én hibám volt. A velem szembe jövő sáv vezetője részeg volt. Igaz, én sem figyeltem oda, de mikor elengedte a kormányt, és száguldott 130-al, én még csak el sem rántottam a kormányt, hogy elkerüljem az esetet. A legrosszabb az egészben az volt, hogy nem csak mi ketten karambolóztunk, hanem sorra belénk jött még kettő autó. Hát nincs szemük? Na mindegy... Jó kis galibát okoztunk. Szédültem, de kikászálódtam a kocsiból. Nem tűnt a sérülése senkinek sem olyan súlyosnak. De egyikőjük sem volt eszméleténél. Kerestem gyorsan egy telefon fülkét, és felhívtam a kórházat, hogy küldjék ki pár emberüket az eset miatt.
Ez után nem állt szándékomban ott maradni. Egy sötét utca felé vettem az irányt. Fáradt voltam, és fájt a bordám. Nincs az az isten, hogy én elmenjek orvoshoz. Gyűlölöm őket. Azokkal a hideg izékkel megvizsgálnak... hozzám érnek... fujj!
Lassan egy erdőbe értem. Már rég voltam démoni alakomba, így úgy döntöttem, hogy most felveszem. Azaz farkas alakomat vettem fel. Nincs is jobb egy kis pihenésnél. Egy bokor mellett találtam egy csendes kis zugot, ahol lepihenhettem. Elpilledtem.
Nem sokkal ezek után hangokra lettem figyelmes.
- Anya, anya! Nézd! Egy farkas!
Kinyitottam lassan szemeimet. Túristák álltak tőlem nem messze. Ki az a bolond, aki hétfő délután, munkanapon eljön családjával túrázni? Hát ember az ilyen?
- Hát nem aranyos? Megtarthatom?
Várjunk csak... Túrázók... Emberek... Én meg farkas vagyok... Vagyis... FUTÁS! És már szedtem is a lábamat. Fél óráig futottam, míg azt hittem, hogy végre menedéket találtam. De tévedtem. Körül vettek. Minden embernél egy-egy puska. Gyűlölöm a vadász szezont. Miért léteznek egyáltalán vadászok? De már mindegy. Itt fogok meghalni. Egyedül, magányosan, szerelem és gyerekek nélkül, összeveszve barátaimmal. Nem akarom őket bántani, de menekülnöm kellene... Behunytam szemeimet, és vártam a végzetem.
Ekkor Io került elő a semmiből. Az összes vadászt megsebesítette. Nem halálosan... Csak... éppen hogy. Hogy érezzék ki is az úr. Az én megmentőm! Mikor felém fordult viszont nem úgy tűnt, mint aki meg akarna menteni. Gonosz vigyorral felemelte eddig kezében rejtegetett nagy puskáját.
Miért vagyok én ilyen szerencsétlen? De csak nem gondolta komolyan! Ugye? Ugye nem? Csak viccel... Meg akar leckéztetni ugye? UGYE? Na jó... Jobb, ha most... FUTÁÁÁÁÁS!
Io azonban nem tágított. Követett. Egyre közelebb került hozzám. De amikor megállt, már dörrent is a puska, sajnos nem egyszer... és annyi. Eltalált. Két helyen is. Ember az ilyen?
Elgyengültem. Eddig is fájt a bordám. Most legalább oyeee, még jobban. Összeestem, és homályosan láttam. De azért mégláttam, amikor Boa Chou kíséretében helyszínre ért.
- Mit műveltél vele te szerencsétlen? - rázogatta Chou Io-t.
- Én? Én semmit! Miért izgat egy farkas? ugyan már... Eladom, és szép kis summát kapunk érte. Hát nem tök jó? - vigyorgott társaira.
Hát persze. Jó. Remek. Bundámért egy köteg lóvé. Másról sem álmodtam.
- Te idióta, ez Aya! - vágta fejbe Chou.
- Hülyék vagytok? Ez nem lehet Aya! Aya ember.
- Farkas-démon te nemnormális! - morgott Chou.
- Fiúk... - vizsgálgatott Boa közben - Aya-nak orvosra lenne szüksége.
- EZ NEM AYA! - bukott ki Io - De jó! Ha minden áron meg akartok menteni egy lökött farkast, akkor legyen! - felkapott, és elvitt.
Addig én pedig bóbiskolhttam egy kicsit. És még többet, mikor beértünk az állatoknak kialakított kórházba. Elaltattak, kivették belőlem a golyókat, és lekezelték a sebeimet, majd magamra hagytak. Mivel fel voltam tuningolva, így az altató nem hatott, így még most is ébren voltam. Csak éppszédelegtem. Hallottam kintről Boa hangját, ahogy az orvossal beszélget. Inkább kimentem az ajtón. Boa-ra néztem, aki elmerült a beszélgetésbe, majd próbáltam észrevétlenül elmenni. De hiába. Megszédültem, megbotlottam saját lábamba, és koppantam egy jókorát a földön.
Io egyből felkapott - Szóval Aya mi? Hova-hova? Szöknél mi? Na azt már nem! Most szépen jössz velem! - indult is el.
- Hé! Io! - förmedt rá Chou - Hova viszed Aya-t? Gyere vissza azonnal!
Még hátra néztem rá, az én kis Adoniszomra, aki... Hé! Még mindig haragszom rá! Ez nem fer, miért ilyen helyes? (T_______T)
Io pedig elmélkedésem közben már haza is ért velem. Ledobott a kanapéra. - Hna jó. Aya... Éhes, és szomjas vagy?
Mi? Hirtelen kedves lett? Mi történt vele? Jézus... Oh... jaj ne... most félek... Jézus! Mi van? oO Wááááá!
Io kiment a konyhába, és kutyakaját, meg egy tálban vizet tett elém.
Tényleg ennyire hülye? Esetleg vak? Úgy nézek én ki, mint valami kutya? Jó, a kutyák az őseink, de akkor is! Tiltakozóan elfordítottam a fejemet. Abból? Enni? Én? Majd ha megkattantam! Heeeeeehe.
- Na jó. Elég volt. - előkapta mobilját, tárcsázott - Hallo?! Igen-igen... Itt Io! Aha... Jó. Jöhettek érte. Tudjátok a címet. Öt perc? Remek. Már viszem is ki.
He? Miről beszél ez? És holvannak Boa-ék?
Io ismét felemelt, és kivitt a házból. Ki, valami sötét fickóknak. Átadott nekik, akik betettek valami förtelmesen undorítóan gusztustalan kocsiba. Io még integetett gonosz mosollyal az arcán, miután a kezébe nyomtak egy köteg pénzt, majd elhajtottak.