Hosszú hetekig nem szóltam hozzá a fiúkhoz. Miért tettem volna, mikor Io eladott, Chou pedig bár próbált kiengesztelni, a bunkózása miatt nem kért bocsánatot. De egy jó pontot szerzett azzal, hogy csinált nekem regglit. Igaz nem ettem meg, de gusztusos volt. Egyedül Boa-hoz szóltam hozzá. Akkor is aranyos, de nem annyira, hogy szerelmes legyek belé. Hna tessék. Látjátok? Még ki is rázott a gondolattól a hideg!
Egy szép nap sütötte reggelen lementem a konyhába, ahol Io és Boa már nagyban tervezgettek. - Mit csinálsz Boa? - mentem mögé, hátulról megöleltem, és úgy néztem a kezében tartott lapot.
- Chou lejön, és elárulom.
- Feleslegesen nem koptatja a száját. - magyarázta meg Io.
- Boa, hallottál valamit? Mintha macska nyávogás lett volna.
- Hjajj, nemár! Nem gondolod, hogy egy kicsit gyerekes vagy? - morogta Io.
- Megint hallom. - ráztam a fejemet.
Chou is letámojgott az emeletről, és helyet foglalt Io mellett.
- Immáron teljes a létszám. Kezdődhet a megbeszélés. Szóval. - Boa leterítette a kezében lévő lapot - Egy újabb küldetést kaptunk. Még ma el kell intéznünk.
- És mi a feladat? - csillantak fel szemeim - Meg kell ölni valakit? El kell lopni valamit? - lelkesedésem a csillagokat érintette - Oh... És... Mehetek én is a küldetésre?
- Majdnem. Ezt a követ kell ellponunk. - mutatott egy képet - Ez a kő állítólag misztikus erővel rendelkezik. Bár ez csak egy szó beszéd. De a vének félnek a következmény miatt, így még ma meg kell semmisítenünk. És... Nem. Sajnálom.
- Remek. Nem is hiányzott más, mint hogy egy követ kelljen darabokra zúzni. Ez volt minden álmom. Honnan tudhatták? - forgatta szemeit Io.
- Miért nem? - néztem rá aranyosan, hátha meggondolja magát.
- Mert te... Nem akarom, hogy bajod essen.
- Jaj de aranyos vagy! - olvadoztam. Ilyen egy igazi úriember! Mások miért nem tudnak így viselkedni? - De nem kell félteni. Ravasz vagyok, és okos. Meg tudok magamra vigyázni.
- Álmodban. - köhögte Io. Ez várható volt. Nem hisz nekem.
- Mondj egy jó okot, hogy miért vinnénk el erre a küldetésre?
- Ma vihar lesz. - vágtam rá.
- És? - vonta fel szemöldökeit.
- Így is félelmetes ez a ház, nem hogy viharban! Villámok,meg minden! És... Mert sezeretnék a hasznotokra válni. Meg amúgy is unatkoznék itt egyedül. Nincs mit csinálnom.
Boa feladva sóhajtott - Rendben. Velünk jöhetsz.
Hát igen, nehéz lebeszélni valamiről, ha már valamire rákötöttem magamat.
- És tudjuk, hogy hol lehet? -érdeklődött Chou inkább.
- Igen.- bólintott Boa.
- Itt a cím. - böktem mutató ujjammal a lapon említett címen.
- Már csak azt kéne tudni, hogy hol is van. - tűnődött el Chou.
- Valaki? - nézett végig a társaságon Boa.
Io és Chou a fejüket rázták. Nekem viszont ismerős volt. De honnan? Megvan! - Ez nem a munkahelyem melletti utca? - néztem Boa-ra. Ő egyedül járt csak ott velem, szóval reméltem neki is beugrik az utcanév.
- De! Tényleg! Ügyes vagy Aya-chan! - mosolygott rám.
Elégedettn elvigyorodtam - Köszönöm-köszönöm! Szóra sem érdemes! - nevettem el magamat.
- Ne szállj el azért magadtól. - nézett rám élt unt arccal Io.
Gyilkolni kész pillantással a fiúra néztem.
- Hjól van,elég lesz. Mindenki menjen fel,és készülődjön. Tíz perc múlva indulunk. Aya, számítunk rád.Mivel te ismered a környéket, így kérlek tervezd meg az útvonalat. Lehetőleg úgy, hogy ne lásson meg minket senki. Még nincs sötét.
- Igenis! Számíthatsz rám! - izgatottan felmentem a szobámba készülődni. De igazat megvallva inkább csak gondolkodtam rajta, hogy hogyan is kellene menni,hogy ne vegyenek észre minket. A környék egy lepra telepnek is elmenne. Elég elhagyatott, de a drogos fiatalok többsége azért elő szokott fordulni... Kivéve... Már meg is van. A tervvel már csak le kellett menni a konyhába, és megvárni a többieket.
Io már lennt volt. Rám nézett. - Biztos jönni akarsz?
Nem fogsz tudni róla lebeszélni!!! - Igen. - vágtam rá mosolyogva - Miért?
- Ha meghalsz, nem vállalunk érte felelősséget.
- Ez kedves. De nem is kell. Nem fog semmi bajom történni. Pár héttel ezelőtt majdnem az életemet vesztettem miattad. Ha akkor nem haltam meg, most sem fog semmi történni.
- Miért vagy benne olyan biztos?
- Mert tudom. Érzem.
- Hát jó, te tudod.
A beszélgetést csend szakította félbe. Kínos volt. Muszáj volt megszólalnom. Io-hoz fordultam. - Megállapodhatnánk valamiben?
- Attól függ miben.
- Ha visszaérünk, Boa-t elhívod egy randira? - pislogtam rá meghatóan.
- TESSÉK? - meredt rám.
- Kérlek! - tettem össze még kezeimet is.
- Már miért kéne nekem elhívnom randira őt?
- Te most viccelsz? - vontam fel szemöldökeimet - Na ne hülyéskedj! Le ír rólad, hogy a saját nemedhez vonzódsz. Boa pedig néha viszonozza az érzéseidet. De te túlságosan hülye vagy ahhoz, hogymegteremts egy romantikus pillanatot, épp ezért kérlek meg rá, hogy vidd el egy kávézóba, vagy valahova. Mindegy, csak kettesben legyetek.
- És ez neked miért is jó?
Ez egy jó kérdés. Io bunkó, gonosz velem... Akkor miért akarok neki jót? Hm... Szerintem nem is neki, inkább Boa-nak szeretnék jót. Vagy csak túl nagy a szívem. Hát igen. Szívmegnagyobbodásban fogok meghalni. - Mert akkor talán kevésbé leszel velem ennyire ellenszenves.
- Azt várhatod, édesem. - vigyorodott el gonoszul - De jó, megteszem.
- Pfff... - fujtattam inkább válasz képen.
Chou is lassan leért a konyhába. Mikor küszöbhöz ért, és meglátott minket, megtorpant - Ti nem veszekedtek? Mi történt?
- Aya épp az imént vallott nekem szerelmet. Csak szégyelli.
- MI VAN? - néztem rá.
- Téged ki szeretne? - rázta fejét Chou lemondóan.
Én tudok egy személyt, de majd csak rájön egyedül is, hogy ki az. És arra is rá kéne már jönie, hogy van valaki a közvetlen közelében, aki él-hal érte. Mi? Nem a postás, és nem is a szomszéd lány, hanem más, ti állatok! Mi az, hogy ki? Hjó,hagyjuk is!
- Hna mehetünk? - szakította félbe a vitát Boa.
- Hát persze! - vágtam rá, és mint vezető, már indultam iselőre az előre tervezett útvonalon, ami nem csak rejtéjes, sötét, félelmetes,de rövid is volt.
A cím egy elhagyatott épülethez vezetett. Régebben bevásárló lehetett. Mivel a főbejárat zárva volt, így keresnünk kellett egy másik bejáratot.
Boa talált is, így bemehttünk. Bent sötét volt. Semmit sem lehetett látni. Még szerencse, hogy Chou hozott zseblámpát, és megvilágította a terepet. Io-nak meg ugye eleve a szeme a lámpája. De jó neki, lát sötétben is.
- Nézzétek! - mutattam egy nagy gépre - Mi lehet ez? - mentem oda. A gép nem e világinak tűnt. Olyan furán nézett ki.
- Nem tudom, de jobb, ha elkerülöd. - mondta Boa aggódva. Talán a kora miatt félhet az újszerű találmányok miatt. Maradiiiii!
- Jaj, ne már! - vizsgáltam meg - Nézétek, aképernyőn van egy szám is! 2-0-3-0-0-4-0-6 - olvastam fel - Mi lehet ez? - a képernyőről a gombokra tévedt tekintetem.
- Nem tudom, de menjünk minél hamarabb. - szólt Io is.
- Egyet értek. - bólogatott Boa.
- Hjajj, nemár!
A sötétből hirtelen egy hang szólított meg bennünket - Hát ti, mit kerestek itt?
Mindenki a hang felé fordult. Az alak akár Chou ikertestvére is lehetett volna. Csupán az arcszerkezetük különbözött egymástól.
- Te még élsz? - förmedt rá Chou.
- Ugyan már! Csak nem hitted el tényleg, hogy meghaltam! - nevetett fel az idegen férfi - Hát tévedtél! - közelebb lépett hozzám. Pechemre pont az én felőlem lévő legközelebbi sötét zugot tudta kiszemelni magának.
Megijedtem, így mikor hátráltam, a ruhám ujja beleakadt egy karba, amit lehúzva egy feketelyukhoz hasonló rés keletkezett a semmiből. A résre pillantottam, ami mögöttem helyezkedett el. Említettem már, hogy bal lébas vagyok? Hát nembelebotlottam szó szerint a lyukba?
- Aya! - hallottam még Boa hangját.
- Mit műveltél Aya-val? - förmedt Chou az idegenre.
- Én a helyedben nem ezzel foglalkoznék. Ki tudja. Lehet, hogy a kis barátnőd épp most zuhan egy szakadékba. Tik-tak... ketyeg az ideje.
Ahogy ott zuhantam a semmibe, mint ha Chou-t láttam volna utánam ugrani. Lehetséges ez? Gondolkodás nélkül utánam vetette volna magát? Létezik ilyen?
Ezek után már nem rémlik semmi. Azt hiszem egy pillanatra Chouelkapta a kezemet, és próbált magához húzni, de egy hirtelen, semmiből jött sodrás elválasztott tőle. Egy szökőkútban landoltam. Felültem,éskörül néztem. Nem volt erre sok időm, mivel valami lenyomott a víz alá. Egy súlyos valami. Rám esett... Azt hittem betörik a gerincem...
- Jaj, bocsi, jól vagy? - segített fel Chou, miután leszállt rólam.
Nekem sem kellett több. Még szép, hogy felkaptam a vizet! - Te szerencsétlen! Agyament! Te kis...! - nyakára fonódtak ujjaim, és folytogatni kezdtem. Megérdemelte volna, hogy megöljem. Na jó, azt azért nem.
- Bocsánatot kértem... - nyöszörögte két rázás közt.
Io Boa-val a hóna alatt a szökőkút mellé érkeztek. - Hna tessék... Már folytatják is... - tette le Io Boa-t.
- Tszha... - mentem ki a szökőkútból. Példámat Chou is követte. - Inkább azt kéne kideríteni, hogy hol vagyunk. - néztem körbe. Minden olyan idegen, mégis ismerős volt.Hogy lehet ez?
- Hm... - nézett Io egy plakátra. - De jó! Új Disco nyílik! - nézett Io egy plakátra.
Boa-nak kikerekedtek szemei - Nem hol... A kérdés az, hogy mikor! - nézett ránk - A képernyőn az a sok szám egy dátum volt!