- Nem kéne megkeresnünk azt a követ, ami eredetileg is a küldetés része volt? - kérdezte Aya aggodalmasan.
- De. -próbált felállni Aya alól Chou több-kevesebb sikerrel.
- Na mi az? Nehezebb, mint amilyennek tűnik?
Boa elrángatott Chou és Aya társaságától. - Jó. Mi megyünk, és megkeressük a követ. Ti meg csináljatok, amit akartok.
- Mi? Miért? Nem mehetnék én is? -könyörgött Boa-nak Aya.
- Nem. - nézett rá mérgesen.
- Jó. Akkor ne. - rebbentek meg szemei - Már te is gonosz vagy velem? Senki sem szeret? - pityergett.
- De! - teremtem mellette, és megöleltem - Én szeretlek! És most ide a jutalmamat! - mutattam a számra.
Aya ellökött magától - Előbb csókolnék meg egy félszemű bűzös kopasz taknyos trollt, mint téged!
- Ez azért durva volt. - nyöszörögte Chou.
Épp visszavágtam volna, de Boa ismét elrántott, és húzott maga után. - Otthon találkozunk! - kiálltotta hátra, mi pedig az épület felé vettük az irányt.
- Úgy tudtam te nem folysz bele kettejük ügyében. - morogtam.
- Nem is. Ez nem számít annak.
- Miért engem vonszolsz akkor magaddal? Miért nem kettejük közül az egyiket?
- Te mondtad, hogy kevés időt töltök veled. Hát tessék.
Ez igaz. Emlékezett rá? De jó! Mégis érdeklem!
- Ha nem tetszik a szitu, el lehet menni.
- Nem, nem úgy értettem! - mosolyodtam rá - Csak furcsáltam.
- Te bajod. - vont vállat.
Hna kössz. Pedig már kezdtem örülni. Na mindegy. Ez az én formám. De nem hátráltam meg. - Nem megyek sehová. Csak utánad. - vigyorogtam rá.
- Jól teszed. - még csak hátra sem nézett. Aggasztó. De ez van.
Beértünk az épületbe. Semmi sem változott. Az időgépnek köszönhetően csak pár perc telhetett el, hogy elhagytuk ezt a helyet. A géphez sétáltunk.
- Hol van a kő? - néztem körül.
- Nem tudom. Te keresd meg, én pedig megkeresem azt az alakot. Hátha megtalálom.
- Alakot? Milyen... - de Boa már eltűnt - alakot...? - sóhajtottam, és engedelmesen már el is kezdtem keresni a gépben, s az körül azt a bizonyos misztikus követ. - Hol a csudában lehet? Se híre, se hamva. Lehet, hogy elvitte, "az az alak"? Végül csak megtaláltam. A gép belsejében volt hozzárögzítve mindenféle dróthoz.
Boa sokáig elmaradt, így addig tüzetesebben megvizsgálhattam a követ.
-Mehetünk? - lépett ki a sötétségből Boa.
Ijedtemben majdnem elejtettem a követ - Igen. Persze. - tettem zsebre. Ahogy a fiú kiért a fényre, észrevettem rajta valamit. Nem volt minden rendben vele.
- Mi az? - nézett rám.
- Valami baj van? - kérdeztem aggódva.
- Nem. Nincsen. - válaszolta.
Hiába. Én ismerem a legjobban a társai közül. Engem ugyan nem tud félre vezetni! - Ismerd be, és mond el mi a panaszod! - rázogattam.
- Hagyj engem békén! - indult el haza, én meg persze követhettem.
De nem hagyom annyiban! Ki fogom deríteni, hogy mi a baja! És minél hamarabb megtudom, annál jobban leszek nyugodtabb a közelében.