Miután Boa és Io elmentek, felálltam Chou-ról. Leporoltam a fenekemet, és lehajoltam a fiúhoz.
- Na? Van valami ötleted mára?
- Van. Hazamegyek, és alszom egy nagyot. Csendben. Úgy, hogy nem zavarsz.
- Szép álmok. - nevet.
- És ez nem csak egy álom lesz. Majd akkor fogok álmodni, ha haza értem.
- Jó. Tégy ahogy akarsz. Én meg akkor megyek, és szerzek magamnak valami pasit.
- Te? - nevetett - Pasit? Magadnak? -állt fel közben, s leporolta magát.
- Igen. Miért? Ilyen hihetetlenül hangzik?
- Nem. Csupán nem hiszem, hogy lenne olyan marha, aki téged szeretne.
- Hé! Ezt nem Io-nak szoktad mondogatni?
- De. De mondhatom neked is nem?
- Egyértelmű. NEM. Ugyanis én szép, kedves, okos, aranyos, cuki lányka vagyok.
- És egoista.
- És akkormi van? Ennekellenére még mindig hamarabb felszedek, és megtartok egy pasit, mint ahogy te szóba állsz egy lánnyal. Ez azért elég gáz.
- Ugyan már. Te csak kihasználod a pasikat. Egy éjszaka, és dobod őket. Csoda,hogy nem kaptál még el egy betegséget sem.
- Ez egyáltalán nem igaz! Én csupán az igazit keresem! És arról nem én tehtek, hogy eddigi négyezer pasiközül egyik sem volt az igazi, DE nem feküdtem le egyikkel sem. Azt majd csak az igazi fehér herceggel fogom, akire aztán várhatok, ugyanis a szemem előtt ontja magából a hülyeséget!
- Rosszul hangzik. - morogta unottan - De aztmondtad, hogy van egy fiúd, nem? Most meg megint akarsz újat?
- Nem. Úgy akarok újat, hogy a másikat dobom. Ami nem lesz nehéz.
- Hát akkor sok sikert hozzá.
Sóhajtottam - Jó. Mindegy. Menjünk haza. Sürgős ruha krízisem van.
- Nem tudnál leszokni erről az idegesítő ribancos tulajdonságaidról? Ruhák, táskák, smink minden mennyiségben. És ez a folytonos nyávogás... A agyamra megy.
- Nekem is sokminden az agyamra megy. Mint például te. Te, és az a hülye nagy fejed. Irritáló vagy. És undok. És bunkó. És egy nagy tahó! Még ha akarnál sem tudnál felszedni egylányt sem! Mert... Hülye vagy! És impotens!
- Na jó, ebből elegem van.
- Oké. Legyen. Sziiiiia! - integettem neki.
- Nem! Velem jössz! - ragadta meg a csuklómat, és hazaindult velem. Mikor haza értünk, egyenesen felmentünk a szobájába. Utánam becsapta az ajtót, levágott az ágyára, és csak akkor engedte el a kezemet.
Felnéztem rá, és vártam.
- Unom már, hogy folyton csak veszekedünk. Béküljünk ki!
- Nem rajtam múlik. - nézegettem a kezemet, mintha még sosem láttam volna - Kéne egy kiadós manikűr.
- Hé! Ide figyelj! - rázogatott.
- Jó-jó-jó! - sóhajtottam - Kezdheted.
- Mégis mit? - hülledezett.
- A bocsánat kérést.
- Nem fogok tőled bocsánatot kérni! Miért tenném?
- Hm... Lássuk csak. - csináltam úgy, mintha gondolkodóba estem volna - Mert nem bánsz velem illendően?
- Na jó... Akkor meg tudunk állapodni abban, hogy én normálisan fogok veled viselkedni, és nem foglak szekálni többé. És így ugyanezt meg teszed te is. Jó?
Felnevettem - Te? Jól fogsz viselkedni?
- Hm? - értetlenkedett.
Felálltam, és elindultam ki a szobából - Te ízzig-vérig bunkó vagy. Nem fog sikerülni. - mentem át saját szobámba. Átöltöztem, és már el is mentem.

Eközben Chou, vagyis én is találtam magamnak elfoglaltságot. Bementem a könyvtárba. Ott legalább csend és nyugalom volt. Leültem, és csak néztem magam elé. Nem vettem elő egy könyvet. Minek? Felesleges.
Velem szembe egy lány ült le. Nagyon csinos, szép arca volt. Kár, hogy szemüveges. Barna szeme, és fekete haja volt. Csöndesnek, és visszahúzódónak tűnt. Egy könyvet bújt.
Egyellőre csak néztem, ahogy olvas. Megnyugtató érzés fogott el. Mikor felnézett, rá mosolyogtam. Kedvességemet ő is viszonozta. Ez ment egy darabig, majd megszakítottam a csendet - Szia, én Chou vagyok. És neked mi a neved?
- Ayu. - válaszolta halkan. El is pirult.
- Szép neved van.
- Köszönöm. - nézett inkább vissza a könyvre.
- Nincs kedved egyet fagyizni? Meghívlak. - mosolyogtam rá édesen.
- De. Miért is ne.
Ahhozképest, hogy milyen kis visszahúzódónak tűnik, elég hamar belement a dolgokba. De hát igaz is. Ki tudna ellenállni egy ilyen vonzó fiúnak? És a fagyinak... (xD)
Hát elmentünk a fagyizóba. Nem sürgettem a dolgokat. Elvégre még csak most ismerkedtünk meg. Na jó... Igaz, eleinte ágyba akartam vinni, de ilyen kis ártatlan lányt tényleg megéri? A randink közepén márő is kezdett kibontakozni, és még a kezemet ismegfogta. Többet csacsogott, de még mindig nem bírta elérni Aya szintjén. Szerencsére. De azért irritáló, hogy ilyen keveset beszél. Márhozzá vagyok szokva a csacsogáshoz. A randi végén hazakísértem, mint illedelmes jó fiú.
Közelebb lépett hozzám - Köszi a mai napot, nagyon jól éreztem magamat. Ölelt meg, és már hajolt is volna, hogy csókoljon meg.
Na de hé! Nem kaphatja ám meg minden lány a csókomat! Akkor nem lenne olyan különleges. Éppen ezért elhajoltam tőle.
De azért az arcomra sikerült neki puszit adnia - És... Nincs kedved feljönni?
Mi van? Nem is olyan ártatlan! - Nem. Sajnálom. - Ez én vagyok? Jézus, mi történhetett velem? Ez nagyon durva!
- És a számodat megadod?
- Figyelj, Aya... Izé... Ayu... Ha a sors azt akarja, hogy mi összejöjjünk véglegesen, akkor úgyis összehoz még a sors. Igaz?- megsimítottam arcát, és már haza is mentem. Rendes lány, de valami hiányzik belőle. Csak tudnám mi az...

Miután kiléptem a házból, már nem is volt kedvem felszedni egy pasit sem. Mondjuk eleve nem volt kedvem, csak Chou-val akartam piszkálódni. Elmentem inkább a boltba, és bevásároltam. Azt se tudtam minek vagyok ott. Miért is mentem oda? Nem rég vásároltam kaját. Hopsz! Nekem jött valaki, és kiesett a kezemből a zacskó csipsz.
- Jaj. Elnézést. - vette fel, és nyújtotta nekem a csipszet egy fiatal fiú. Szőke, kék szemű. Igazi herceges beütése volt. Jézus, milyen jól néz ki! De azért annyira nem... (xD)
- Oh... Ömm... Semmi baj. Köszi. - pirultam el, és elvettem tőle a csipszet.
- De szép vagy! - már szinte csorgott a nyála, fúj! - Izé... Nincs kedved megenni a közeli fagyizóban egy fagyit?
Ránéztem - Miért is ne. - tettem vissza a helyére a csipszet.
A hiúval, akit egyébként Kai-nak hívtak, elmentünk abba a fagyizóba. Út közben sokat beszélgettünk. Szinte mindent megtudtam róla. Na jó, én most inkább csendben maradtam. Nem volt kedvem ismerkedni. Csak udvariasságból fogadtam el a meghívást! Hahó! Nekem jött! Ez a minimum!
Mikor odaértünk hirtelen ismerős arcra leltem az emberek között. Fekete haj, csábos mosoly, huncut pillantás fekete szemeivel. Nem lehetett más, csak is Chou. És igazam is volt! De héj, álljunk csak meg? Ki az ott vele szemben? Egy lány? Ki az? Mit keres ott? Miért dobálja a haját? Jézus! Nevet Chou-n! Ez nem normális! Most meg miért hajolthozzá olyan közel? Chou ezt miért engedi? Miért nem löki el magától? És mi ez a sok kérdés? És mit érdekel az engem, hogy mit csinál Chou egy lánnyal? Te jóég! Jól látom? Megfogta a kezét? Ez megfogta a kezét! Ki az a lány? Megölöm!
Bár Chou nem vett észre, én annál jobban ráláttam a kis románcára. A csaj egy bányarém! És mégis szóba állt vele? Nincs ízlése, vagy mi van? Ezt nem hiszem el! Te jóég! Ugye nem? Nem vagyok féltékeny ugye? Ugye nem? De... Az vagyok... Egy ilyen kis senkiházira?! Hát hogy néz ki? Chou-nak nincs szép érzéke! Azt hiszem rosszul vagyok.
- Valami baj van? - kérdezte tőlem Kai.
- Mi? Hogy? Nincs semmi! Semmi sem! - vágtam rá. Kissé zavart voltam.
- Olyan furcsa vagy, mióta bejöttünk ide. - aggódott miattam. Hát nem édes? Ilyen férfiről álmodtam világ életemben, és most mégis Chou-n mérgelődöm? Mi ütött belém? Bolond gombát ettem, vagy mi?
- Tényleg nincs semmi bajom. De azért rendes vagy, hogy aggódszértem. Tudod mit? Már nem is kívánom a fagyit. Csak hízlal. (az a drága édes-finom fagyi! *-,* )Menjünk inkább máshová.
- Rendben. Hova szeretnél menni?
- Mindegy, csak el innen! - húztam is már magam után.
A randink többi része szinte tökéletes volt. Romantikus pillanatok, vett nekem rózsát, és minden, amit csak egy romantikára éhes lány kívánhat. Én azonban másra sem tudtam gondolni, csak egy valamire. Vagy inkább valakire. Egy idő után már ezt nem bírtam. Csakis egy fiúra gondolok, holott egy másikkal vagyok egy légtérbe. Hamar elbúcsúztam hát így tőle, és haza mentem.
Mikor hazaértem még nem volt otthon senki, így neki álltam kaját csinálni. Közben nagyokat sóhajtottam.
Egy pillanatban Chou lépett be. Illatokat megérezve bejött a konyhába, leült, és követelte vacsoráját.
- Szia neked is.
- Szia. De most adj kaját. Éhes vagyok.
- Jó-jó! - sóhajtottam, majd kiszolgáltam - Tessék.
- Kössz. - kezdte meg étkezését.
- És milyen volt a napod?
- Nagyon jó. - vigyorgott rám.
- Vagyis jól sikerült a randid?
- Mi? Honnan tudsz róla? Amúgy igen, jól.
- Ki volt az a lány? Hol ismerted meg? Hogy hívják?
- Állj már le! - sóhajtott - A neve Ayu, és a könyvtárban ismertem meg.
- Áh! Ayu! Szép név! Igazán szép név. Biztos kedves, okos, aranyos, és nagyon szép!
- Igen. Eltaláltad. És csendes.
- Remek. - a kést, ami épp a kezemben volt a konyhaszekrénybe szúrtam - Én most megyek fel a szobámba. További jó étvágyat! - és már csörtettem is fel a szobámba.
Nem sokkal utánam Chou lépett be hozzám.
Nem néztem rá. Csak a párnámat ölelgettem. - Mit akarsz?
- Gondoltam jót tenne neked egy kis beszélgetés.
- Foglalj helyet.
Chou helyet is foglalt. Egyenesen mellettem, az ágyon. - Neked is randid volt nem?
- Honnan veszed?
- Mikor elváltunk, úgy volt. - vont vállat.
- Igen. Megismerkedtem egy szőke herceggel.
- És? Milyen volt vele?
- Unalmas. Aranyos, meg minden, de nem ő az igazi...a nekem való!
- Értem...
- És neked?
- Egész jó! Bár Ayu elég csendes. És olyan kis ártatlan!
- És akkor találkozol vele még?
- Hát tudod elkérte a számom, de úgy vagyok vele, hogy hogyha a sors úgy akarja, úgyis találkozunk még.
- Van benne valami.
Chou nem kívánt többet szólni, ahogyan én sem. Így ő fogta magát, és jó éjszakát kívánva átment szobájába.
Egy darabig néztem rá, majd nem bírtam tovább. Átmentem hozzá. Egy szó nélkül leültem ágya szélére. Ő már feküdt, és plafont nézte. - Itt aludhatok melletted?
Rám nézett - Ha csendben tudsz maradni.
- Megpróbálok. - mosolyodtam el, majd bebújtam mellé.
- Tudod az a lány nagyon szép volt, és kedves...
- Egész héten ezt fogom hallgatni? - förmedtem rá.
- Tessék? Mi bajod?
- Semmi! Semmi az ég világon! Miért is lenne? - kissé csendbe maradtam - Te tényleg ennyire hülye vagy?
- Hahó! Egyezség!
- Nem érdekel! Nem hiszem el, hogy egy ekkora hülye...áh! - nem tartott sokáig, már fel is húzta az agyamat. Elindultam vissza a szobámba.
- Ennek meg mi baja...? Höh...! - tűnődött maga elé. Csak épp túl hangosan tűnődött, ugyanis én is meghallottam.
- Hogy mi a bajom? Eztmég képes vagymegkérdezni? - álltam meg, és vele szembe fordultam - Hát csak hogy tudd... Az az össz bajom, hogy egy ekkora ökörbe szerettem bele, mint amilyen te is vagy! Értve? És most pá! - magam után becsaptam Chou ajtaját, és szépen átmentem saját szobámba. Ágyra ültem, és csak néztem magam elé, és csak egy valami járt a fejemben: El sem hiszem, hogy bevallottam.