Mikor Boa hívott, nem tudtam pontosan, hogy mit akart. De attól függetlenül mégis elmentem a megbeszélt helyre. Ott hagytam a házat üresen. Aya-ék ugyanis már elmentek. Lehet, hogy Boa is egyedül akar velem maradni? Hm... Micsoda éjszaka lenne...
Boa az épület előtt várt. Mellette egy nagyobb zsák volt. - Csak hogy ide értél. Nézd mit találtam.
- Ezért hívtál ide? Hogy egy zsákot megmutass?
- Nem. Azért hívtalak ide, hogy megmutassam a zsák tartalmát. - kezdte is kinyitni.
A zsákban egy ember volt. Csupa kék-zöld foltokkal. Még nem halt meg, szóval élt, mégis úgy vette a levegőt, mintha halálán lett volna. - Remek.- néztem Boa-ra - Találtál egy Chou babát. Mit kezdjünk vele?
- Te idióta, ez nem egy baba! Ez Chou!
- Vagy egy android, aki úgy néz ki, mint Chou! - okoskodtam.
Boa már majdnem az arcát kaparta. - Hát nem érted? Ez ő, élőben, Chou!
- De ha ő Chou, akkor ki van most Aya-val?
- Csak tippelek. De akkor nem jó, nagyon nem jó, hogy vele van.
- És mi van, ha ez egy imposztor? És csak be akar csapni minket ezzel a sebesült maszlaggal?
- Te nem vettél észre semmi furát Chou-n?
- Most melyiken? Ezen, vagy...
- A másikon.
- Hát... Barátságos, és mikor nemi életéről faggattam, akkor nem rugdosott ki a szobájából. És azt mondta szereti Aya-t. Ki az a hülye, aki szeret egy nőt?
- Az esetek 99%-a.
- Akkor mi abban az egy százalékban lennénk?
- Ki mondta, hogy én a saját nememhez vonzódom?
- Nem kell mondani. Rájöttem magamtól is.
- Jó. Lényeg, hogy ő az igazi Chou. Úgyhogy fogd, és vidd.
- Miért én?
- Te erősebb vagy nálam. Ha én emelgetném, a varrásom elszakadna, és akkor szétesnék. Akkorpedig...
- Nem vagyokkíváncsi a részletekre. - undorodtam el. Felkaptam társunkat, majd vállamra vettem, mint valami zsákot. Hazamentünk vele.
Otthon letettem a szobájában lévő ágyra. Oké, nem valami finoman, hiszen az ágy nyekkent egyet,de lényeg, hogy fekszik nem?
- Hé! Csipkejózsi! Ébresztő! - kezdtem rázogatni, hátha akkor felébred.
A próbálkozás sikeresnek bizonyult. Chou nyitogatta szemeit.
Én azonban még mindig rázogattam. - Elég lesz már Io. - tette Boa kezét sajátomra, mire elengedtem Chou-t, aki dobott egy hátast így.
- Nem éppen így gondoltam. - motyogta Boa.
- Mi a...? - nyekkent meg Chou.
- Á, végre, Rómeó felébredt! Ugye tudod, hogy ez Júlia dolga lenne?
- Fogd be. - horkolt le.
- Ez nem volt szép. Hazahurcollak, felébresztelek, és erre neked ez az első mondatod? Soha többé nem leszek veled ilyen kedves! - fordultam el tiltakozás képpen.
- Tudod mi történt? - kérdezte Boa tőle türelmesen.
- Persze, hogy tudom.
- Remek. - sürgettem a dolgokat - Akkor most én jövök. Mivel tudod bizonyítani, te imposztor, hogy nem Chou vagy?
- Mi van? - értetlenkedett.
- Io azt hiszi te nem vagy Chou.
- Én vagyok az, te idióta! - horkolt le.
- Cccc! Megint ez a csúnya modor! Tudod biznyítani, vagy sem?
- Ha nem lennék Chou,honnan tudnám, hogy egy évvel ezelőtt te és Boa összekaptatok, elég csúnyán?
- Mindig veszekedünk.
- Igen, de temég egy sérülést is kaptál. - húzta fel a pólómat, így láthatóvá vált kocka hasamon a jókora heg, amit Boa okozott nekem.
- Oké... - húztam le a pólót - És azt is tudod, hogy miért vesztünk össze?
- Rajtam. Természetesen. - vágta rá fél vállról.
- Tudod bánhatod, hogy nem voltál itt. - kezdtem bele a monológomba.
Boa egyből észbe kapott, és befogta a számat - Io azt akarta mondani, hogy jobb lesz, ha most pihensz.
- És hol van Aya? - kérdezte. Eddig is fülelt, és nézett jobbra-ballra, hátha meglátja, vagy hallja.
- Épp ez az, hogy... - próbáltam hozzá szolni a dolgokhoz, de Boa véglegesen odatapasztotta a kezét a számhoz.
- Dolga akadt.
Chou maga elé nézett. - Aha. - hátra dőlt, és nézte plafont.
- Mi hagyunk is pihenni. - tolt ki a szobából ezzel Boa. Mikor kiértünk, szembe fordult velem. - Nem hiszem, hogyel kéne neki mondanunk. Aya most boldog, és...
- Még ha titokba is visszacserélnénk őket, Aya akkor is rájönne. Már akkor, ha épp programot akar Chou-tól. Inkább tudja csak meg minél hamarabb.
- Van benne igazság. - indult le az emeletről.
- Most hova mész? - kérdeztem tőle.
- Megkeresem Aya-ékat.
- Minek?
- Aggódom.
- Oooooké. - sóhajtottam. Megvártam, míg elmegy. Mikor csukódott az ajtó, bementem Chou-hoz, vissza. - Alszol? - ültem le ágyra.
A plafont bámulta - Nem. Mit akarsz?
- Csak beszélgetni.
- Beszélgetni? Mégis miről?
- A történtekről.
- Miért? Mi történt?
- Valaki nagy örömmel átvette a helyedet. Nem tudod ki az?
Chou hallgatott.
- Ezt vegyem "nem"-nek? Pedig nagyon hasonlított rád.
- Oké, van egy testvérem! Boldog vagy?
- Igen. - vigyorogtam.
- És? Mit kezdjek vele? Gondolom átvette a helyemet.
- Nem is akár hogyan.
- Ezt hogy érted?
- Aya élvezte a közelségét.
Chou felült. - Mit csinált?
- A testvéred csak élvezte Aya szeretetét.
- Mi van? Belehalnál, ha érthetően beszélnél?
- Szerintem igen. Ugyan is te biztosan engem akarnálmegölni hirtelen.
Chou nem értette mit akarok ezzel kibökni.
Sóhajtottam. Erőt vettem magamon - Aya és Chou... Vagyis ál Chou lefeküdtek.
Chou arca elsápadt. - Mi? - szemei is kikerekedtek - Most csak viccelsz? Miért feküdtek volna le?
- Hát az úgy volt, hogy Aya szeretetre vágyott. Ezért az imposztorral kezdett el kavarni. De szerintem azt hitte, hogy ő te vagy. Mintmindannyian. Mindegy... A lényeg az, hogy lefeküdtek. És állításuk szerint jó volt.
Chou még mindig enyhe sokkhatás alatt állt - Értem. Szóval már őt is elvette tőlem. - nézett maga elé, majd felnézett. Szemeiben tűz égett. Mintha gyilkolni kész lenne. - Megölöm. - rám nézett - Hol van?
- Aya-val van.
- Hol? - sürgetett.
- Valami olyasmiről beszéltek, hogy Aya szüleit kerítik elő. Nem tudom. Valami elvonórol is beszéltek. De Boa pont őket keresi.
Chou azonnal mobiljához kapott. A vonal másik végéről Boa hangja hallatszódott. - Remek. Akkor megyünk. - tette le a mobilt, és kardját markolta, ami ágya mellé volt támasztva.
- Biztos jó ötlet ez ilyen sérülésekkel?
- Nem érdekel. - vetette oda nekem válaszként.
- Oké-oké. - kezdtem félni tőle. Még a végén engem is képes lenne megölni. Így hát szótlanul követtem őt.