Az a szemét tönkre tette a család sorsát. Mégis hittem neki, mikor aztmondta, hogy ő majd vigyáz rám. Hazudott. Feladott a rendőrségnek. Mindig is mindent elvett tőlem. Kis koromban a játékaimat, majd később a lopott holmik értékesebb részeit. Azt hittem sose fog megtalálni. Azt hittem, legalább a szerelmiéletem nyugton maradhat. Távol tőle. De nem. Még ebbe is beleüti az orrát. Elvette tőlem Aya-t. Az egyetlen nőt, akit életemben először szerettem. Szeretek.
Annyira elgondolkodtam az egész ügyön, hogy észre sem vettem,hogy egy hotelhez értem, amit Boa is említett. - Szóval itt vannak. - néztem fel. Nem időztem sokat. Már be is mentem a hotelba. Boa csak a szobaszámotmondta el. Azt is csak félvállról hallottam. Megálltam az ajtóelőtt, és dörömbölésbe kezdtem. - Ayame! Tudom, hogy odabenn vagy! Nyisd ki! Most azonnal! Azt akarod, hogy berúgjam?
Vártam pár percet. Tompán, de hallottam Aya és testvérem, Shung hangját. Majd lépteket az ajtó felé közeledve. Nemsokára nyílt is a tömör fa ajtó. Aya nyitott ajtót. Zaklatottnak tűnt. Nem nézett a szemeimbe. Tudta, hogy én vagyok az igazi. És biztosan sejtette, hogy tudok már arról is, hogy ők ketten mit tettek, míg én egy zsákban rohadtam.
Én pedig nem is foglalkoztam vele. Az ágyra ugrottam, ahol Shung is volt. Csak vigyorgott rám elégedetten. Lesúlytottam rá kardommal, de ő félre ugrott. Újra, és újra megismételtem a mozdulatot. De semmi. Még csak egy karcolást sem tudtam ejteni rajta.
- Azt hiszed ennyi elég lesz ellenem?
- Egy szóval nem mondtam. - rontottam rá újra. Sok energiát fejtettem erre a csapásra, és sikerült megsebeznem mélyen, de még ez sem volt elég ahhoz, hogy legyengítsem.
Ő a támadásomat egy nagyobb gömbbel viszonozta, amit felém irányítva annak ereje kilökött az ablakon.
Zuhantam. Láttam az egyre nagyobb embereket. Lepergett előtem az életem, de nem volt szándékomban meghalni. Még nem. Addig nem, míg meg nem öltem őt. Az életemet megkeserítő személyt. Hátamon megjelentek, majd kitártam szárnyaimat. És újra a magasban érezhettem magamat. Nappal volt, de nem érdekelt, hogy ki lát, s ki nem.
- A levegőben akarod folytatni? Hát legyen! - felröppent ő is a levegőbe - De ugye nem hiszed, hogy legyőzhetsz akár itt is engem?
- Próbálkozok. És majd elválik. - rontottam rá. Kezdésnek nem volt rossz. Újabb sebet ejtettem rajta.
- Erősebb lettél.
- Megmondtam. Addig nem nyugszom, míg meg nem halsz.
- Ne éld bele magad. - most ő támadott.
Szárnyam bánta, de a szívemnek szánt támadást sikerült kikerülnöm.
- Kezdem unni. Még mindig szánalmas vagy. - a végső csapást ezzel rám mérte.
Több ezer méterre voltam a földről, én meg csak zuhantam. Nem éreztem a szárnyaimat. Mozdítani sem bírtam. Felnéztem Shung-ra, aki csak elmosolyodott önelégülten, majd eltűnt integetve nekem.
Lehunytam szemeimet. Beletörődtem, hogy eljött a vég. Meg fogok halni. Még hozzá úgy, hogy volt, akinek be sem tudtam vallani valódi érzelmeimet.
Valmi rám tapadt. De mi lehet az? Lassan kinyitottam szemeimet. Egy zöld massza volt. Hogy került az ide? Minden esetre köszönetet mondhatok neki. Tompította a zuhanást. Kíváncsi voltam, így próbáltam nem beájulni. A massza több kisebb masszára osztódott. Majd azok eltűntek, és helyettük átlátszó emberkék jelentek meg. Szellemek? És én látomőket? Mindegyik annyira ismerős volt, mégsem ismertem egyikőjüket sem. Azért látomőket, mert a halálomon vagyok? Az egyikőjük... Egy nő... Letérdelt mellém. Nagyon hasonlított Aya-ra. Csak épp idősebb volt nála. Kedvesen, és nyugtatóan rám mosolygott. A hajamat arrébb söpörte, hogy ne lógjon bele az arcomba. Nem volt ott,mégis éreztem a belőle áradó kedvességet. És a közelében még a fájdalmaim sem voltak annyira nagyok.

* * *

Észre sem vettem, és elvesztettem az eszméletemet.
Mikor felébredtem, egy kórházban találtam magamat. Mellettem Boa ült egy széken.
- Tudod mi történt?
Hirtelen felültem. - Ayame...?
- Már hívom is! - kezdett tárcsázni.
- Mi? Ne!
De már késő volt. A vonal másik végéből hallottam Aya vidám hangját. Kissé mégis fáradtnak tűnt. Mire gondolkodásomból feleszméltem, Boa-t már fel is váltotta Aya.
- Jó reggelt! Jobban vagy? Hogy érzed magad? Éhes vagy? Remélem igen, mert főztem neked finomat! És remélem megeszed, mert ha nem, akkor hívom a dokikat, és akkor infúziót fognak adni neked. Azt pedig nem akarod, igaz? Hát persze, hogy nem! - nevetett.
Nem szóltam inkább semmit.
Egy villára felszúrt egy falatot, és a számhoz emelte. - Na mond szépen, hogy: ÁÁÁ!
Legszívesebben kivertem volna a kezéből az evőeszközt. Nem vagyokmár gyerek! De inkább nem szóltam semmit sem.
Leemelte a villát. - Szóval haragszol rám?
- Nem. Miért haragudnék? Oh, várjunk csak! Megvan! Talán azért, mert a bátyámmal kamatyoltál? Nem! Miért is haragudnék ez miatt?
Ez szíven ütötte. De kit érdekel? - Értem. Szóval szerinted én minden jöttment pasival lefekszem,akit csak meglátok? Hát nem!
Bele szóltam volna, de nem hagyta. Tovább mondta a magáét.
- Közlöm veled, hogy én csak azokkal kezdeményezek, akik tényleg tetszenek. Vagy érzek irántuk valamit. Mellesleg tudodmennyit aggodalmaskodtam miattad? - pakolt el közben.
- Ööö...
- Elég annyit tudnod, hogypocsékul vagyok! Még nálad is rosszabbul! Oh, igaz is, neked a sebeid már szinte begyógyultak, szóval nem lehetszolyan szarul.Hát én még a te fájdalmadat is őrzöm. - ült le inkább egy székre, ami az ágytól a legmesszebbre helyezkedett el. Táskájában kotort.
- Tudod mit? - tele volt már a hócipőm vele - Nem érdekelsz! Nem érdekel mennyit aggódtál miattam, és az sem, hogy... - Ayaeközben nem hallgatta szavaimat. Boa-val telefonált - hogyan érzed most magadat! Nem kértem, hogy aggódj értem!
- Fogd már be! - vágta hozzám telefonját.
- Nem fogom be! - dobtam neki vissza.
- Elegem volt. Nem vagyok tovább elviselni téged. - fogta magát, és ezzel el is ment. Én meg csak nézhettem utána. Remek. Ezt is jól megcsnáltam.
Sok nyugtom azonban nem volt, ugyanis Io lépett be a terem ajtaján.
- Szép jó reggelt! - foglalt helyet - Öcsém, te aztán tudsz! Még ennyit nem láttam sírni egy nőt sem! Még Aya-t sem, pedig ő aztán tud sírni. - nevetett - Mivel készítetted ki?
- Nem mindegy az?
- Nem. - vágta rá.
- Hagyj békén! Nyugalmat akarok!
- Én meg azt, hogy válaszolj!
- Fogd be! - förmedtem rá.
- Rendben. - állt fel - Meguntalak. Elmentem. Adios! - intett, és kiment.
Még egyel kevesebb. De jobb is ez így. Elvégre semmikedvem hozzájuk. Még csak ahhoz sincs, hogy éljek. De úgy tűnik a társaimnak jobb dolguk nincs, csak hogy engem zargassanak. A terembe Boa lépett be. Még jó, hogy nincs más, aki aggódna értem.
- Mi nem volt értehtő azon hogy...! - förmedtem rá.
- Shhhh! - mutató ujját a számra nyomta - Képes vagy végighallgatni engem? - mosolgott rám. Én azonban át láttam rajta. Ölni tudott volna! Akár szemével is!
mEGSZEPPENVE csak bólintottam.
- Remek. - mosolyodottel. Elvette kezét számról. - Tudom, hogy most nagyon mérges vagy és szomorú. De ne hidd azt hogy ezzel elvesztetted Aya-t. Ami történt megtörtént, ezen már nem tudsz változtatni. - Kösz h az orrom alá dörgölöd! - morogtam magam elé. El is néztem.
- Ne szólj közbe, nem fejeztem be! - intett le.
- Oké... - összehúztam magam. Nem akartam még meghalni. Vagyis igen, de nem itt.
- Szóval a múlt az múlt. Viszont ha most ilyen goromba vagy Vele, akkor az semmit nem fog segíteni a helyzeten. Te is azt szeretnéd, hogy béke legyen, igaz? Akkor mi lenne ha egy kicsit megkönnyítenéd mindkettőtök helyzetét? Nem akarom Ayát védeni, hiszen jogosan vagy dühös, de gondolj bele egy kicsit az Ő helyzetébe. Szerinted most mit érezhet? - Nemtudom... - kissé eltűnődtem ezen.
- Egy lánynak talán az egyik legfontosabb az első alkalma egy fiúval. Aya-chan pedig egy érzékeny lélek. Ne nevess, tényleg az. Én el sem tudom képzelni, hogy mire gondolhatott amikor megtudta, hogy a férfi akinek mindenét odaadta, nem is az igazi, hanem csak egy hazugság. - mivel hallgattam, feltette a kérdést - Nem gondoltál bele, ugye? - megsimogatta a fejem búbját - Semmi baj, jó gyerek vagy te csak kicsit önző és arrogáns. - Hey..! - kaptam oda.
- Hna? Képesl leszek beszélgetni normálisan, ismétlem NORMÁLISAN Aya-chan-nal? - kérdezte kedvesen.
- Majd meglátom. - morogtam. Nem győzött meg túlságosan. De tény, hogy igaza volt.
Elégedetten elmosolyodott. - Ennyit szerettem volna. Pihenj sokat, hogy gyorsan felépülj. Szia. - ezzel el is ment. Gyors látogatás volt....