Mikor hazaértünk a macimat ölelgettem még mindig. Szembe fordultam Chou-val, mivel ő mögöttem jött. - Köszönöm. - pirultam el halványan.
Chou közelebb lépett hozzám - Mit? - olyan olvasztóan nézett, hogy azt hittem, hogy azonnal el fogok olvadni.
- A mai napot. Nagyon jól éreztem magamat. - mosolyogtam rá.
Arca közeledett az enyémhez, mire én kissé felemeltem a fejemet. Mikor már majdnem elérte a célját, az egyik ajtó nyitódott, mire szétrebbentünk. Az emeletről Boa csörtett le.
Mikor leért értetlenül nézett ránk - Valamit megzavartam volna? Ne is törődjetek velem. Már itt sem vagyok. - ezzel elindult ki.
Utána néztem. Nem tudtam hirtelen, hogy mit tegyek. Összezavarodtam. - Azt hiszem én megyek. Jó éjszakát! - ott hagyva Chou-t elindultam fel az emeletre. Boa ajtaja nyitva volt. Mikor elmentem mellette, a fejemben hallottam egy hangot, ami utasított, hogy menjek oda be. Autómatikusan be is mentem a fiú szobájába. Amit előbb hallottam hang mellett még több százat hallottam. Fájt már a fejem. Nem tudom miért kezdtem el hirtelen hangokat hallani. Amint beléptem a szobába, céltudatosan az asztalhoz léptem. - Mi a...? - emeltem fel onnanegy lapot.
Egy megbízás volt, rajta a nevelőapám képével.
Egy ajtó ismét csapódott, és a szoba előtt Io ment el. Nem vett észre, így nyugodtan elolvashattam a kezemben lévő lapot.
A megbízó levélben az állt, hogy meg kell ölni őt. A nevelőapámat. Boa lehet, hogy oda igyekezett? Nem, az nem lehet. Nem ölheti meg! Ha már meg kell halnia, akkor inkább én ölöm meg. Nekik nem tudnám sose megbocsátani ezt.
Körbenéztem. Szerencsére Boa szobája tele volt megbízásokkal, és a cél érdekében használt fegyverekkel. Megragadt egy tőrt, ami először a kezem ügyébe került. Átmentem a szobámba, felkaptam magamra a kabátot, aminek az ujjába rejtettem a fegyvert. Ezzel megléve leindultam az emeletről.
Chou ment el mellettem. Érdekesennézett rám - Hova készülsz?
- Csak sétálok egyet. - ezzellezárva már kapkodtam is a lábaimat. Azonban a konyhába észrevettem Boa-t és Io-t. - Hát ti...? Boa, te nem...?
Io épp próbálta Boa-t a fenekén tartani.
- Hm? - néztek rám egyszerre.
- Mindegy. - sóhajtottam, majd a konyhaszekrényhez léptem - Boa, úgy volt, hogy le szeretnéd vágatni a hajadat, igaz? - ragadtam meg egy ollót.
- Igen, de... - kerekedtek ki a szemei, ahogy meglátott engem az ollóval.
- Itt a remek alkalom. Megcsinálom neked ingyen és bérmentve. - léptem mögé.
- Biztos jó ötlet ez? Úgy értem... Nem igazán bízom a fodrászképességedben.
- Ez kedves volt tőled. De ne félj. Fodrásznak készültem, szóval...
- Tényleg? - nézett fel rám félős arccal.
- Tényleg. - mosolyogtam rá. Az igazat megvallva nem. De a hugom haját rendszeresen én vágtam, szóval értek a dologhoz - Vállig érő jó lesz?
- Hát, nem is tudom.
Nem tudott már ellenkezni. Elkezdtem nyesni a haját. Valamivel le kellett vezetni fölösleges idegességemet. Ezért is vágtam le neki a haját. Úgyis le akarta volna egyszer, szóval mindketten jól jártunk.
Mikor végeztem vele, alig lehetett ráismerni. Na jó, ez azért túlzás. Kissé lányosra sikeredett, de attól még jól állt neki.
- Na? Milyen? - kérdezte Io-tól.
- Jól áll. - mosolygott rá.
- Biztos? - tapogatta rövid haját.
- Igen. Vagy hozzak egy tükröt, hogy megnézhesd magad?
- Nagyon vicces. - komorodott el. Boa ugyanis sokkot kap, ha meglátja magát valahol. Nem csodálom. Fehér bőre és haja szinte világít a sötétben. És a varrásai sem valami bíztatóak. De mi így szeretjük. - Nagyjából el tudom képzelni én is.
- Remek. Örülök, hogy tetszik. - indultam ki a konyhából a bejárati ajtóhoz.
- Te hova mész? - nézett utánam Boa.
- Csak járok egyet. - és ezzel már el is tűntem a színhelyről.
Nem siettem el a dolgot. Ha gyorsan megyek, az még feltűnő lett volna valakinek. Elvégre mit keresne egyedül egy lány a városban? A mai fiatalok csoportosan járnak a szórakozóhelyekbe. Elég félelmetes volt a város este. De legalább egy lélek sincs a közelben. Miközben csak úgy sétáltam előre a régi lakhelyemre, elgondolkodtam. Nem tudtam miért akarják holtan látni a nevelőapámat, de az biztos, hogy bárki is ölné meg, sose bocsátanék meg neki. Már csak azért sem, mert nem volt a szívem csücske. Nem volt velem túl kedves az évek során. Így nem is igazán sajnáltam. De a családja... Mondjuk a felesége folyamatosan a szeretőjéhez mászkált hanyagolva ezzel milliomos férjecskéjét. A hugom pedig követte anyja példáját, és ő is csak a pénzéért szerette. Csak az volt a fontos nekik, hogy mindent megkapjanak tőle.
Miközben erről gondolkodtam, a fejemben ismét hangok szólaltak fel. Mégis mi folyik itt? Miért hallok hangokat folyton?
A sok hang közül egyik ismerősnek tűnt. Megtorpantam. - Csak ne csináljon semmi őrültséget. - ez Boa hangja volt.
Körbenéztem. Mivel farkas vagyok, így sötétben is jól látok. Elég jól ahhoz, hogy egy tiszta fehér élőhalottat észrevegyek. - Boa?
Nemvolt értelme rejtőzködnie, így kijött rejtekhelyéről.
- Mit keresel itt?
- Tudom, hogy miért vagy itt.
- Tessék?
Felmutatta a levelet - Ezt elejtetted, mikor bejöttél a konyhába. Io találta meg.
- Na és?
- Ugye tudod, hogy ezt nem kell megtenned?
- De muszáj.
- Mégis miért? - értetlenkedett.
El, majd mégis ránéztem. - Nem akarok rátok haragudni. Ha ti végeznétek vele, akkor azt sose tudnám megbocsátani nektek.
- Veled megyek. - nézett rám komolyan.
- Tessék? Miért?
- Mert folyton bajba kerülsz.
- Nem eshet semmi bajom sem! Tudok magamra vigyázni!
Keresztbe tette kezeit, és felvonta egyik szemöldökét.
- Oké, kissé béna, és ügyetlen vagyok. De nem direkt hibázok! És most ez biztos, hogy nem lesz baj. Elvégre van kulcsom a házhoz. A felesége a szeretőjénél van ilyenkor már. - néztem az órámra - A hugom pedig mivel péntek van, így a barátnőjénél tölti a napot. Mint mindig. Úgy ismerem a házat, mint a tenyeremet. Nem lehet semmi baj! Szóval kérlek, menj vissza! - mutattam irányba.
- Sajnálom, de nem tehetem. - lépett mellém - Ha tetszik, ha nem, akkor is veled megyek.
- Fölösleges. - indultam el volt lakásomba, hogy elvégezhessem azt, ami a megbízó lapon szerepelt, azaz: Megölni a nevelőapámat.