Olyan szépet álmodtam. Az ágyra valaki lefeküdt. Reménykedtem benne, hogy Aya az. Nem akartam kinyitni a szemeimet. Ahhoz túl fáradt voltam. Így csak szólongattam elhaló hangon.
- Jaj, Chou úgy szeretlek! - fura volt a hangja. Mintha nem is az övé lett volna - Miért nem döngetsz meg most azonnal?
Erre kinyitottam a szememet. Most mi van? Mellettem Io feküdt. Épp az arcomat akarta megérinteni - Te megőrültél? - löktem le az ágyról - Mégis mit keresel itt?
- Ne csináld már! - simogatta fejét, ami fájt neki, hisz beütötte - Csak azért jöttem, hogy tudassam veled, hogy szív szerelmed... Aya...
- Mi? Aya-val történt valami? - néztem rá, rázogatni kezdtem - Hol van?
- Nyugodj már le! - vette le magáról a kezemet - Nincs semmi baja. Remélem. Azt hiszem. Mindegy, Boa vele van.
- Nem ez volt a kérdésem. - néztem rá morcosan.
- Már pedig én nem vagyok hajlandó elmondani neked semmit, ha így viselkedszvelem. - makacsolta be magát.
- Remek. Akkor tünés a szobámból! - megfogtam a grabancánál, és kirúgtam az ajtón, mire ő a falnak csapódott, és elaludt a fal mellett. Hát nem édes? De én is az voltam. Ott hagytam. Nincs szükségem arra, hogy rá figyeljek. Bementem a szobámba, átöltöztem, és lementem a konyhába, és vártam, hogy hazaérjenek. Tiszta ideg voltam. Viszont álmos is. De nem tudtam aludni. Folyamatosan az ajtót lestem.
Bár elpilledtem, az ajtó csapódására felkaptam a fejemet. Arra néztem.
Aya közeledett a konyha felé, majd fel az emeletre. Mintha egy horrorfilmből lépett volna ki. A kabátja elszakadt, így kilátszódott fehér ruhája, amin vöröslött a vér. Kabátja is véres volt. Combját felsértette, így a mély sebből ömlött a vér. Talán az miatt lett véres a ruhája, és a kabátja. Egyik kezében egy kést tartott. Annak pengélyéről is vér söpögött le. Kinézem ebből az őrültből, hogy öngyilkos akart lenni. De miért tette volna? Előre omlott haja is néhol véres volt. Félelmetes.
Amint eltűnt az emeleten, a sokktól csak akkor kaptam észbe. Utána eredtem. A szobájába érve ő már az ágya mellett térdepelt, és a földet szugerálta. Mély depresszióba esett. De mitől? Letérdeltem elé. - Aya...? Jól vagy? Mi történt?
Felnézett rám. Szemeiben könnyek csillantak meg - Chou, én... én nem akartam. Nem tudtam vona. Mégis... - hozzám bújt, és pólómba kapaszkodott - Hirtelen valaki mintha átvette volna az uralmat felettem.
Szorosan magamhoz vontam, és a fejét simogattam - Jól van, semmi baj. Nyugodj meg, és aludj.
- Nem tudok. Annyira...
- Majd holnap megbeszéljük. - felvettem ölembe, és lefektettem az ágyára - Csak aludj szépen. - leültem mellé, és a kezét fogtam. Továbbra is csak simogattam nyugtatás képpen.
Egy darabig csak maga elé meredt. Nem tudott aludni. Elgondolkodtam, hogy miért is lehet ilyen véres, és depressziós. De valahogy nem is érdekelt annyira. Fő, hogy megnyugodjon. Úgy tűnik sikerült. Végre elaludt.
- Chouuuuuuuuuuuuuuuu! - rohant fel Io Aya szobájába, berontott, és engem kezdett rázogatni. Megint rájött az öt perc. Nagyszerű.
- Fogd be! - csaptam le majdnem a fejét a helyéről - Most aludt el.
- Kit érdekel? - morgott - Mit mondott? Hol hagyta el Boa-t? Sehol sincs! Miért nincs itt?
- Fogd már be! - elengedtem Aya kezét, és kihúztam onnan Io-t. Egyenesen lementem vele a konyhába. Leültem az egyik székbe. - Szóval... Mit akartál?
- Boa elment Aya után. Aya már visszaért, de Boa még nem! Nem mondott semmit sem, hogy hol lehet?
- Nem, de nagyon ki van borulva. Te tudsz valamit?
- Ha akarja, majd ő elmondja. - vont vállat.
- Rendben. De én akkor sem tudom, hogy hol lehet Boa.
- De az a kis "izé" tudja! - morogta fenn hangon.
- Sajnálom. Ő most alszik.
Io csak pukkadt, és már éppen szólt volna, de Boa ekkorlépett be a házba, és jött be ő is a konyhába teát készíteni.
- Emlegetett szamár. - most én morogtam.
- Á, sziasztok. - köszönt Boa.
- Hol voltál eddig? - vonta kérdőre Io - Tudod mennyit aggódtam miattad?
- Nyugodj meg. - mondta nyugodtan Boa, majd teájával együtt leült közénk, és gond nélkül iszogatni kezdte.
- Hát jó. Hamár így együtt van a régi csapat... Boa úgyis akart nekedmondani valamit. - nézett rám ezzel Io.
Boa majdnem kiköpte a teát, amit iszogatott.
- Igazán? És mit? - néztem Boa-ra.
- Semmit. - vágta rá.
Gyanakvóan néztem rá.
- Aya-ról van szó. - folytatta Io, de azutn fel nyögött fájdalmasan, és lábához kapott.
- Tényleg?
- Igen. - vágta rá ismét Boa- Levágta a hajamat, és azon filóztam, hogy bosszúból én is levághatnám neki!
Kicsit hallgattam. Végig néztem rajta - Tényleg! Rövidebb lett a hajad! Jól áll. - ezzel felálltam - De ne vágd le neki. Ő így szép. - mosolyogtam rá.
- Rendben. Nem fogom.
Felmentem Aya-hoz megnézni jobban van-e már. Aya már nem aludt. Nagy kerek szemekkel nézett rám. Leültem az ágy mellé állított székre. - Jobban vagy?
Nem szólt semmit sem, csak arrébb csúszott az ágyon.
Szó nélkül befeküdtem mellé, magamhoz öleltem, és a hátát simogattam. Nem igazán izgatott, hogy tiszta vér ő is, és a környezete is. Csak néztem ahogyan alszik, és vigyáztam Aya-ra. Csak a baj történik vele. Végre felnőhetne, és vigyázhatna jobban magára. Fárasztó.