Mikor felkeltem, az első akit megláttam, Chou volt. Mellettem feküdt, és a kezemet fogta. Olyan édesen aludt, hogy belepirultam. Egész este fennt lehetett. Nagyon ki volt dőlve, ha arra sm ébredt fel, hogy amikor kimentem, véletlen becsapódott mögöttem az ajtó a huzat miatt. Lementem a konyhába, és gondolkodásba kezdtem.
Sok minden történt velem, és körülöttem. Nem vagyok már biztos benne, hogy önmagam lennék. De talán van valaki, aki tudja, hogy mi történik velem. És az a valaki már nagyon öreg. Pontosabban egy élő-halott. Boa az egyedüli, aki akár sejtheti mi áll a dolgok hátterében.
Így hát felindultam Boa szobájához. Benyitottam, de nem volt ott senki. Kerestem Io-nál is, hiszen folyton nyaggatják egymást. Leültem az ágyára, és ott vártam meg inkább őt. Tudo, hogy nem szereti ha bejönnek a szobájába, de ez most fontos dolog.
Órák teltek el, és Boa még nem tért haza. Chou pedig még aludt. Kezdek aggódni.
A bejárati ajtó nyitódott. Halk léptek közeledtek a szoba felé. Az ajtó nyitódott, és Boa lépett be rajta. Maga után becukta az ajtót. Mikor meglátott, még csak meg se lepődött - Szia Aya. Mit keresel itt?
- Lenne hozzád egy fontos kérdésem.
- Mi lenne az?
- Tudod fura dolgok történnek velem. És ezt szerintem nem is kell részleteznem. - kissé sóhajtottam - Tudsz esetleg valamit az ügy érdekében?
Egy darabig nem szólt semmit sem, csak méregetett. Végül megszakította a kínos csöndet - Igen. Talán az egyik barátom tud rajtad segíteni. Megmondhatja, hogy mi van veled.
- Az egyik... Barátod...? - hökkentem meg a kijelentésen - Neked rajtunk kívül vannak barátaid?
- Mi ezen a meglepő? - vonta fel szemöldökét.
- Nem... Semmi... Elvégre több ezer éves vagy. Csak fura, hiszen eddigmindig csak velünk voltál. Mással nem is találkozta. Kivéve azokkal az emberekkel, akiket meg kellett ölnöd.
- Lényegtelen. Már úgyis régen beszéltünk. - kezét a kilincsre tette - Akkor jössz?
- Hova? - értetlenkedtem.
- A barátomhoz, természtesen.
Egy darabig néztem rá. Nem tudom mi üthetett belém, de féltem tőle. És nem voltam benne olyan biztos, hogy tényleg jó ötlet követni őt. Ezt egy hang sugallta folyton a fejemben. Mármegint... Nem hagy nyugton. De nem hallgatok rá. Fogtam magam, és követtem Boa-t.
- Amúgy... Pontosabban hol lakik a barátod?
- A város szélén. De ne aggódj, nincs olyan messze.
- Nekem mindegy... Csak... Kérdeztem. - mikor már elindultunk, akkor jutott eszembe Chou. Elfelejtettem neki szólni, hogy elmentem Boa-val. Szegény biztosan aggódni fog most értem.Bár nem olyan fajta. Remélem azért nem fogja lehorkolni a fejemet, ha haza értem. Meg amúgy is, Io otthon van, biztosan tudja, hogy hova megyünk. Vagyis nem... De ő legalább megnyugtatja. Legalábbis remélem.