Adódott egy nap, hogy Boa egy furcsa kis fiolával tért haza egy egyszemélyes öldöklős küldetésről. Io, Aya és Chou a konyhában voltak, így amikor az ajtó nyílt, mindenki odakapta a fejét. Aya épp a vacsorát készítette, Io az újságot olvasta, Chou pedig a villájával szurkálta, lyukasztgatta a terítőt.
- Itt meg mi történt? – maradt tátva Boa szája – Nem veszekedtek. Olyan nyugodt a légkör.
A barnahajú vállátrántott… a másik nem is reagált semmit. Aya viszont azonnal kiszúrta az üveget Boa zsebében. Hatalmas kíváncsi szemekkel futott a fiú elé. Kérdezés nélkül kilopta.
- Ez micsoda? Valami alkohol? Nem is tudtam, hogy iszol. Mármint teát mindig iszol, csak hna… érted. Megkóstolhatom?
- Ne…!
Ám mielőtt befejezhette volna a lány már benyakalta az üveg egész tartalmát. Miután lecsúszott torkán, elfintorodott. Látszólag nem ízlett neki. De hát ez van. Aki ennyire idióta, hogy még végig sem hallgatja az embereket, az szenvedjen.
- Hát ez nem volt valami finom – jelentette ki majd elvigyorodott – na megyek fel a szobámba. A kaja kész. Jó étvágyat meg ilyenek. Ne zavarjon senki! Magányra van szükségem.
Itt főként a fekete hajúra nézett, akin egyátalán nem látszott, hogy érdekelte volna a lány csacsogása. Sőt, hogy ezt tudatosítsa is, egyszerűen csak felsétált szobájába.
Miután Aya is felrohant az emeletre és becsapta maga után ajtaját Boa felsóhajtott.
- Mi volt abban az üvegben?- kérdezte Io.
- Azaz igazság, hogy fogalmam sincs. Annál a férfinál volt, akit meg kellett ma ölnöm. Amikor repkedtek a végtagjai akkor vettem észre. A pisztolyok mellett volt ezért úgy gondoltam elhozom és megvizsgálom, mert én ilyet még nem láttam.
- Akkor lehet, hogy most mérget ivott meg?
- Ne kérdezz ilyeneket ennyire izgatottan!
Eközben Chou a szobájában fényezte szeretett kardját. Imádta azt a fémet, ezt sosem titkolta. Mint egy kincset úgy őrizgette. A meghitt nyugalmat viszont nyöszörgés hangja törte meg. A szomszéd szobából jött. Chou ezt a hangot ezer közül is felismerte volna.
- Mi van már ezzel az idiótával? Fogja már be – morogta.
Ám ismét nyöszörgés hangja hallatszott. Mivel a fal vékony volt, így Chou ha akarta is, akkor sem tudta volna, nem meghallani. Megelégelve a dolgot áttrappolt a lányhoz. Bekopogott, majd azonnal be is nyitott.
- Tudnál egy kicsit halkabban masztizni?!
- Ch-Chou…
Ayame az ágy szélében kuporgott. Helyes kis pofiján pír ült. Gyönyörű kék szemeiben pedig vágy csillogott. Az egész teste megremegett. Légzése nehéz volt és szabálytalan. Chou nem nagyon értette, hogy mi folyik itt, így hát beljebb lépett.
- Rosszul érzed magad?
- Én nem tudom… Olyan fura, – lehelte – a testem annyira forró..
- Lázas vagy? – nyomta homlokát a lányéhoz, aki alig hallhatóan felsóhajtott. – Hozok gyógyszert.
Chou elindult ki, ám két kis kéz ragadta meg karját. A fiú visszanézett, majd rögtön az arcába szökött a vér. A lány, akitől úgy a falra tud mászni, aki miatt néha öngyilkos kívánna lenni, most a legbájosabb arcával könyörgött neki.
- Ne menj el, na hagyj itt!
- A-Aya… Ne hülyéskedj már.
Ám mielőtt bármit mondhatott volna, Aya ajkai már az övéit érintette. Először csak beleharapott a fiú alsó ajkába, majd végignyalt rajtuk, bebocsátást kérve. Chou persze engedte. Ő maga se értette, hogy miért, egyszerűen csak kívánta. A lágyság érzete hamar felforrósodott, csak úgy, mint Chou teste. Egyetlen egy csóktól. Hát igen, elég régóta várt erre a pillanatra, de mindig visszafogta magát, hiszen ők ketten folyton csak veszekedtek. Ez pedig Chout teljesen lelombozta. De most itt volt, karjaiban tartva Ayát. Csókolva őt, olyan szenvedéllyel, ahogy eddig még senkit, soha.
Lassan eldőltek az ágyon, ami egy nyikorgással válaszolt. Chou volt felül. Mereven fölé magasodott, kezeit pedig a lány feje mellett támasztotta. Ayame sem fogta vissza magát. Mindkét kezével Chou izmos felsőtestét kezdte simogatni póló alatt. A fiú beleborzongott az érintésbe, egyre jobban izgatta. Többet akart. Apró pillangó csókot lehelt Aya nyakára, kulcs csontjára, majd vállára. Egyik kezével felgyűrte pólóját, majd a melltartót is leerőszakolta róla.
Ayame természetesen zavarban volt, de nem ellenkezett. Tudta jól, hogyha most elkezdené játszani a szende szüzet, Chou abban a percben otthagyná. Kiismerte már annyira, és igazság szerint nagyon is kívánta az Ő kis Adoniszát. Minden porcikáját.
Halk, kéjes sóhajtás hagyta el duzzadt ajkait, amikor azon kapta magát, hogy Chou épp a mellein csüng. A fiú egyik kezével masszírozta az egyik testrészt, míg nyelvével a másikat ingerelte. Ayame lassan kibujtatta a felette lévőt a pólójából. Szemei elé került Chou izmos, kívánatos felsőteste. Ayame szemei erre felcsillantak. Bizonyára élvezte a látványt.
- Tényleg akarod? – duruzsolta oda Chou miközben a lány bugyiját kezdte lejjebb húzni
- Persze-persze, csak csináld! – türelmetlenkedett.
- Hjóvan na ne pattogj!
Az idilli hangulat megtört ám Chou még időben teremtett egy újat. Aya épp vissza akart vágni valami csípős kis megjegyzéssel, ahogy mindig, ám Chou csókkal tapasztotta be száját. Ayame belenyögött a smaciba. Egyik kezével a dús és selymes fekete hajba túrt, míg másikkal végigkarmolta a fakó bőrt, majd hangosan felnyögött. Teste megremegett, ugyanis Chou elkezdte a tágítást. Először egy ujjal, lassan és türelmesen, míg úgy nem érezte, hogy Ayame kellően ellazul. Aztán még egyet és még egyet.
Chou nagyon nehezen fogta vissza magát. Látva Ayame arcát teljesen feltüzelte. A hímtagja eddig is duzzad volt, de most már a falat verte. Kőkeményen. Ayame ezt érezte is, amikor Chou odanyomta csípőjét a lányéhoz.
- V-várj…!
- Mi az? Meggondoltad magad?
- Nem! Csak… még ne tedd be. Most én jövök!
Ayame fogta magát és lelökte magáról a fiút, aki az ágy másik oldalán terült el. Ayame odakúszott hozzá, mint egy cica. Kezét Chou merevedésére rakta, majd gyengéden végigsimított rajta. Odahajolt hozzá. Apró csókokat nyomott rá a nadrágon keresztül. Chou erre halkan felmordult. Arca kipirult. Ayame elmosolyodott rajta. Lehúzta a zipzárt, majd megfogta a tagot. Lassan elkezdte fel-le mozgatni. Néha ráfújt vagy megnyalintotta makkját. Kínozta egy kicsit, de csak addig, amíg meg nem sajnálta. Bekapta tövig. Nyelvével végignyalta, közben kezével is kényeztette.
- Héy… elég lesz már. – préselte ki magából
Aya engedelmesen, mint egy szófogadó kiscica, abbahagyta. Chou megragadta karjánál, majd magához húzta egy csókért. Ismét eldőltek, újra Chou volt felül.
Még egy utolsó szájra puszi és Chou már Ayában is volt. Gyorsan, de finoman belecsusszant, amire a másik hangosan felkiáltott. Persze kicsit beléhasított a fájdalom, de csak egyetlen egy pillanatra. Utána már csak arra tudott gondolni, hogy a fiú akit szeret, most itt van vele. Benne. Csak vele foglalkozik, most csak Ő létezik a számára. Csak vele ilyen gyengéd és figyelmes. Különlegesnek érezte magát, s ebben a pillanatban talán ő volt a világ legboldogabb embere.
Chou is hasonló képen gondolta. Fokozta a tempót, s egyre mélyebbre is hatolt, hogy azokat a perverz hangokat kicsalja szerelméből. Mert igen, szerelmes volt. Nagyon is. Csak sajnos Chou nem az a fajta volt, aki ki tudná mutatni nyíltan az érzéseit. Most viszont mindent megtett annak érdekében, hogy éreztesse Ayával: Fontos neki.
Miután mindketten elélveztek egy újabb menet jött, aztán még egy. Ez egészen így folytatódott reggelig, míg végül el nem nyomta őket az álom. Ott feküdtek egymás mellett, összebújva. Arcukon egy elégedett mosollyal.

- Boa! El akarok költözni!
- Mi ez így hirtelen, Io?
- Utálom a vékony falakat.