Boldog Születésnapot!

Mindig úgy voltam vele, hogy majd lesz valami. Igazán nem is érdekelt, hogy élek-e vagy halok. Hiszen mást sem érdekelt. A hely ahonnan jöttem, hideg és zord. Pont, mint az én szívem. De aztán, egyik percről a másikra, szerelembe estem. Ahogy figyeltem azt a kedves mosolyát, melegség öntötte el a szívem. Talán egy kis szeretetre vágytam. Figyeltem. Én már ettől boldog voltam. De ettől még, a szívem tele volt ürességgel. Valahogy… ki akartam pótolni. Én vagyok a legrosszabb. Ezt már régen tudom. Mindenkit kihasználtam. És mindenkinek hagytam, hogy engem használjanak ki. Hiszen ez csak egy test… Így gondoltam, de… Történt valami egészen fura azon az alkoholtól fűtött éjszakán. Biztos csak az ittassága késztette rá. Biztos, hogy józanul ilyet nem tett volna. Nagyon szánalmas vagyok, de annyira boldog voltam amikor… Úgy éreztem, menten elolvadok az erős, biztonságot nyújtó karjai között. Megadott nekem mindent, amire valaha is vágytam. Figyelem, gyöngédség, szeretet. Olyan boldog voltam. Ám amilyen gyorsan történt, olyan gyorsan véget is ért. Kimutatta a foga fehérjét. Az illúzióim és az álmaim egy pillanatra hullottak apró darabokra. Rá kellett jönnöm, hogy félreismertem és hogy hamisan hitegettem magam. Egyáltalán nem kedves, nem gyöngéd és hogy ő, egy kicsit sem szeret. Magához láncolt és nem engedett. Talán szórakoztató volt neki, hogy lehet egy háziállata. Ilyen sorsot érdemlek, igaz? Elfogadom, hiszen tudom, hogy bűnös vagyok. Elfogadom, de attól még nagyon fáj, hogy ő egy kicsit se vesz komolyan. Hogy tényleg úgy tekint rám, mint egy állatra. Arra vágytam, hogy magához öleljen, vagy hogy magához édesgessen. Hogy a mély hangjával a fülembe suttogja halkan, hogy szeret engem. Szeressen. Tényleg csak ez minden vágyam. Felőlem bárki gyűlölhet, megverhet, vagy sértegethet. Csak kérlek Istene. Ő szeressen.
- Gyere ide, cicus. – az a rideg hang hirtelen kiszakított az álmodozásomból, picit meg is remegtem tőle.
- Mit akarsz?
Vetettem neki oda durván. Nem tehetek róla, automatikusan vagyok goromba. Szerencsére ezen Tex csak elvigyorodott. Ez a vigyor mindig meg fog lepni. Soha nem gondoltam volna, hogy az angyali arca ilyen ördögi is tud lenni.
Nem szólt semmit csak maga mellé intett. Tex egy hosszú kanapén ült elterülve, lazán. A mellette lévő helyet paskolta meg. Gondolom azt akarta, hogy üljek mellé. Gondolkodás nélkül megtettem neki. Nem tudom, ilyenkor mi van velem. A testem automatikusan mozdul a szavaira.
Kíváncsi tekintettel néztem rá. Próbáltam a legaranyosabban, hátha kicsit megenyhül és mond nekem valami szépet. De persze ez nem történt meg. Nem is tudom, hogy minek töröm magam. Lehetetlen az ügy, igaz? De azért még jó érzés elhitetni magammal, hogy talán, majd egyszer nem így fog kezelni. A remény hal meg utoljára.
- Még mindig nem tudom, hogy mit akarsz.
- Miért? Te mit akarsz? – alsó ajka kaján vigyorra görbült.
Oh igen, ezt ismerem. Amikor ezt kérdezi, és ilyen arcot vág hozzá, akkor tuti, hogy azt akarja. Ezt már sokadjára játsza el. A lehető legváratlanabb pillanatban odahív magához és egyszerűen… magával ránt. Halványlila gőzöm sincs, hogy vajon mit gondol, vagy ilyenkor mi játszódik le benne. De tudni akarom.
- Pontosan most mit vársz tőlem? – kérdeztem egy kicsit halkabban a megszokottnál. Ez látszólag felbátorította, hiszen ez annak a jele volt, hogy behódolok neki. Ismét.
- Elégíts ki. – válaszolta nemes egyszerűséggel. De úgy mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Mivel tudta, hogy úgysem fogok ellenkezni, így hátradőlt. Egyik kezét feldobta kanapé támlájának tetejére, míg másik hasán pihent. Egy elégedett mosoly volt az arcán. Engem figyelt és várt. Picit még hezitáltam. Ha ellent nem mondhatok – meg nem is akarok, akkor legalább megváratom egy csöppet. Tex már kezdett türelmetlen lenni, így beletúrt hajamba, majd ágyékához rántott.
- Gyerünk, csináld már.
- Au… - nyögtem fel halkan. Utálom, ha a hajamat húzza, ezt már észrevehette volna, bár nem hiszem, hogy őt ez érdekelné. Nem szóltam egy árva szót sem csak, eleget tettem kérésének.
Nadrágon keresztül apró csókokat leheltem hímtagjára. Egyik kezemmel megtámaszkodtam combján, másikkal annak belső felét cirógattam. Hirtelen ötlettől vezérezve szívni kezdtem, mire ő beleremegett, férfiassága pedig éledezni kezdett. Csak erre vártam. Fogammal lehúztam zipzárját, majd övétől is megszabadítottam. Nagy nehezen lerángattam róla a nadrágot. Elvégre rajta ült. Már csak boxer feszült meg dudorodó szerszámján. A látványba teljesen belepirultam. Igen, tudom, hogy nem ez az első, hogy ezt teszem vele, de Tex mindig ezt hozza ki belőlem. Olyan nagy és… Akarom.
- Tetszik, mi? –vetette nekem oda gúnyosan.
- Láttam már jobbat és nagyobbat is.
Még mielőtt visszavághatott volna gyorsan végigszántottam tenyeremmel hatalmas dorongját. Ő erre kicsit megenyhült, hiszen nem büntetett meg az előző beszólásom miatt. Picit azért megkönnyebbültem. Ruhán keresztül megmarkoltam, majd lassan elkezdtem fel-le húzogatni. Közben egész végig az arcát néztem, vártam a reakcióját. Tex a plafont felé emelte tekintetét, mivel hátra döntötte fejét így pont az is volt vele szemben. Ajkai nyitva voltak résnyire, azon vette a levegőt. Még néztem kicsit majd megszabadítottam boxerétől is. Így, még hatalmasabb. Annyira… gyönyörű. Nem bírtam a véremmel, most azonnal a számban akartam tudni. Csókot nyomtam makkjára majd apró köröket rajzolva nyelvemmel, kényeztettem tovább. Tex légzése felgyorsult, szabálytalanul vette a levegőt is.
Nem kínoztam a végtelenségig. Ajkaim közé zártam hímtagját, majd nyelvemmel kezdtem megadni a szebbnél szebb gyönyöröket. Egyre nagyobb felületet vettem a számba mire ő megajándékozott engem pár halk, férfias nyögéssel. Kezemmel is rásegítettem először csak finoman, majd egyre gyorsabbra vettem a tempót. Már nagyon a határait feszegettem, hiszen neki most ez nem volt elég. Ismét ujjait éreztem a hajamban. Megragadta lobboncomat mindkét kezével, majd átvéve az irányítást elkezdte diktálni a tempót. Előre dőlt, fejemet pedig lefelé nyomta. Kénytelen voltam tövig nyelni. Ez fizikai képtelenség, senkinek sem lehet ilyen mély torka, még nekem se. Így hát csak összezártam szorosan a szemem és hagytam, hogy egyre mélyebb pontot foglaljon el számban. Nem kellett sokáig várnom, hiszen hamarosan forróságot éreztem a számban. Majd ahogy Tex kihúzta belőlem férfiasságát, éreztem, ahogy a számból csöpög le. Képes volt a számba élvezni.
- Mire vársz? Nyeld csak le.
Ismét ez a gonosz mosoly, de rendben, megtettem. Nem esett nehezemre, hiszen nem most teszem ezt először. Letöröltem számom maradt adagot, majd azt is lenyaltam. Tex nyelt egy nagyot majd ismét elvigyorodott. Hátradőlt, lábait kicsit szétnyitotta. Végig nézett rajtam.
- Mi… mi az?
- Egyértelmű, nem? Ülj bele. Itt még nem hagyjuk abba. Mit vártál, ennyivel beérem? C-c-c, buta kis cicám.
Jellemző, ő már ki van elégítve én, viszont még nem vagyok ellazítva, és ahogy látom nem is, leszek. Tudnia kéne, hogy nekem ez fáj. Előző nap is csináltuk, még így is nehezemre esik egyenesen menni, bicegés nélkül.
- De én
Kezdtem volna ellenállni, de mielőtt folytathattam volna már megragadott karomnál fogva magára rántott és ölébe ültetett, mint valami hercegnőt. Én megszeppenve pislogtam magam elé, kicsire összekuporodva, majd ránézte furcsán, hogy most pontosan mit is tervez.
De ő nem szólt semmit csak szenvedélyesen megcsókolt. Meglepődtem, de azonnal kaptam az alkalmon, hogy visszacsókoljak. Istenem, milyen régen nem csókolóztunk, már el is felejtettem, hogy milyen puhák az ajkai. Annyira szeretem, annyira nagyon.
Ismét visszarántott a valóságba, ugyanis keze nadrágomban kezdett matatni. Megragadta merev tagomat, majd hevesen rántott rajta párat. Nagyon gyorsan jött így hát belenyögtem a csókba elég hangosan. Arcom ismét kipirult, amit azonnal Tex vállába fúrtam. Alsó ajkamra haraptam, nem akartam túl hangos lenni. Tex viszont annyira szenvedélyes volt, hogy muszáj voltam hangot adnom gyönyörömnek.
- Ah, Texh… - nyöszörögtem neki elhaló hangon, jelezve, hogy hamarosan elélvezek.
A kis gonosza ezt hallva megállt. Picit hátrább döntött, majd egy határozott mozdulattal lehúzta rólam nadrágomat s vele együtt alsóneműmet is. Mutató ujját bejáratomhoz helyezte. A szemeim kidülledtek. Lehetséges, hogy…
Nem bírtam végig gondolni sem, hiszen egy hatalmas sikoly szakadt ki belőlem. Az ujja már bennem volt, és nem csak egy. Lábaim megfeszültek, csípőm pedig reflexszerűen megemeltem. Ez a csodálatos érzés, amit most nyújt nekem, valami hihetetlen jó. Hamarosan egy harmadik ujj is csatlakozott a kettőhöz, aztán még egy. Kikészültem. Már nem bírtam magammal, csak egy dolog járt a fejemben.
- Tex könyörgöm, tedd be…
- Nem bírod már, igaz? Milyen kis kéjsóvár szuka vagy. Egy igazi ribanc.
- Nem vagyok… rosszabb nálad. – nyögtem erőtlenül.
Tex nem válaszolt csak elmosolyodott, majd egy hirtelen mozdulattal magára rántott. Túl gyors volt, fájdalom járta át a testem, de ahhoz képest… hamar elmúlt. A fájdalmas nyöszörgésem után már csak elégedett sóhajokat préseltem ki magamból. Tex mozogni kezdett, én pedig körmeimmel a hátába kaptam. Nem is vettem észre, csak amikor már kikapartam sebesre.
- Nnn… Ne haragudj…
- Elnézem neked, mivel ilyen helyzetben vagy.
- Ühm… Aww, de ne olyan durván…
- De hiszen így szereted a legjobban, nem? Ismerlek, ne tagadd. Szereted durván.
Ez nem igaz, vagyis részben. Szeretem, amikor durva, olyankor a testem teljesen kielégül. Viszont néha szükségem van a gyengédségére, hogy belül is jó legyen. Meg kellene értenie engem. Mindegy, a lényeg az, hogy most itt van velem. Bennem, iszonyatosan mélyen.
- H-hé!
- Nyugi van.
Intett le. Átfonta karjait derekamon, majd egyszerűen felállt velem helyéről. Ez a marha vajon mit akarsz és hova cipel. Ráadásul így. Morcosan pillantottam rá, jelezve ezzel, bármire is készül, én ellenzem. Szobába ment egyenesen. Finom lerakott az ágyra, majd önelégült mosollyal felém mászott. Hatalmas szemekkel néztem fel rá. Őszintén szólva, nagyon meglepett. Először az, hogy ő is megérintett és kényeztetett. Most meg az ágy. Ide hozott engem, egyenesen az ágyra, hogy itt csináljuk. Ma, nagyon furcsán viselkedik, de… élvezem.
Ismét belém hatolt én pedig hangosan nyögtem fel az érzéstől. Kellemes volt, nagyon is. Olyan mintha elolvadnék a karjai között. Isteni érzés, ahogy bennem van, és mozog, egyre gyorsabban és gyorsabban. Mélyre, nagyon mélyre. Olyan mintha egyenesen a szívemet érintené. Őrjítő érzés, mentem belepusztulok. Muszáj sikítanom, különben, félek, hogy tényleg belehalok.
- Kjááá. Istenem, nehnn…
- Csak nem eltaláltam azt a pontot? Itt ugye? Ettől bolondulsz meg, igaz?
- Agnn… Ne csak azt bökdösd!
Már alig bírtam beszélni, teljesen magával ragadott. A látásom elhomályosodott, összefolytak a képek, hogy egy hatalmas masszát alkossanak. A levegőm benn akadt, ezért elkezdtem lihegni. Tex lökött rajtam egy hatalmasat, majd tövig belém rakta. Nagyon imádhatta, mivel azonnal megéreztem magamban gyönyörének termését. Belém élvezett. Nekem a könnyeim is kicsordultak, olyan csodálatos érzés volt. A testem megfeszült, hátam ívbe hajlott, majd egy kielégült sikoly keretében én is elmentem. Hosszú néma csönd következett. Csak a lihegésem törte meg a némaságot. Nem tudtam mozogni, az agyam lezsibbadt, a szívem pedig ki akart ugrani a helyéről. Egyszerűen még mindig az orgazmus hatása alatt álltam.
- Jó volt? – kérdezte Tex végül mosolyogva.
Még mindig felettem volt. Smaragdzöld szemei szinte ragyogtak, az ajkai egy kedves mosolyra görbültek. Még mindig heves volt a légzése ezért a mellkasa fel-le járt. Annyira gyönyörű, de nem értem. Most miért ilyen kedves? Miért érdekli, hogy jó volt-e vagy sem, és ami a legfontosabb, miért önti el a szívem a boldogság? Miért érzem most úgy, hogy fontos vagyok neki… Ha csak a jókedve miatt akkor köszönöm nem kell, nem akarok hozzá szokni. Az úgy még rosszabb lenne.
- Jurij, hahó. Kérdeztem valamit.
Néztem rá egy darabig tág pupillákkal, majd szemeimben könnyek kezdtek gyülekezni. Szép lassan lefolytak a forró cseppek, ugyanolyan forró arcomon. Halk szipogásba kezdtem. Nem értem. Annyira fáj ezt hallanom. Fáj, hogy kedves, fáj, hogy figyelmes. De ami a legjobban fáj, hogy most először a nevemen szólított. Nem, nem voltam rá felkészülve. Hirtelen el sem tudom dönteni, hogy ezek most milyen könnyek. Azt hiszem örömkönnyek.
- Igyiot… - szipogtam neki halkan
- He? Most meg mi van? Hé, hagyd abba a sírást. Hallod? Ne bőgj, úgy, mint egy két éves. – én persze ettől nem nyugodtam meg. Tovább folytatta – Fejezd be, utálom ezt az arcod. Gyűlölöm, amikor sírsz, nem bírom elviselni. Szóval… ne bömbölj. Mellesleg most nincs is mire!
- Te barom, ne most veszekedj! Boldog vagyok, cseszd meg!
- Akkor meg miért bőgsz, he? – lejjebb vett hangerejéből, majd ismét megszólalt. De a hangja kedves volt és gyöngéd. – Féltem, hogy megbántottalak valamivel.
Lassan kezdtem megnyugodni, karjaimra könyököltem, majd picit felültem. Az arcom, ha jól éreztem még mindig nedves volt. Szipogtam is, de szerencsére már nem sírtam. Ezt viszont most mégsem értem. Mi baja Tex-nek? Miért mond ilyen rettentő édes dolgokat?
- Heh… - vetettem oda hanyagul, mintha nem érdekelne. – És ettől, csak most kezdesz el félni? Nem gondolod, hogy kicsit késő? Tudod te milyen sok…
- Csönd.
Reflexszerűen elhallgattam, de nem magamtól. Tex betapasztotta csacsogó számat azokkal a puha ajkaival. Kezeimet vállára akasztottam, majd belemartam körmeimmel napbarnított bőrébe. Ha lehetett még ennél is jobban magamhoz vontam. Ha eddig ilyen rendes volt, akkor ezután se fog ellökni, ugye? Muszáj kihasználnom ezeket a csodálatos pillanatokat. Félek nem lesz többé ilyen. Csók után elváltunk, majd egymás szemeit kezdtük fürkészni. Ez olyan… leírhatatlanul fantasztikus érzés. Úgy érzem, ismét elsírom magam…
- Annyira, annyira nagyon-nagyon szeretlek téged, Tex. – mondtam neki teljes áhítattal.
Magával ragadott a hangulat, de nem hazudtam. Nagyon szeretem őt, annak ellenére is, hogy ilyen velem. Ezt már sokszor elmondtam neki. Igaz, hogy nem mondott rá soha semmit, de azért örülök, hogy hallhatta a vallomásaimat.
- Ja… én is szeretlek téged. – nyögte ki végül rettentő halkan
Micsoda? Mit mondott? Talán félrehallottam, vagy tényleg azt mondta nekem, hogy ő is szeret? Nekem még soha nem mondta ezt. Sok ember szájából hallottam ezt a szót, de az övéből még nem. Szemeim négy és fél méteresre tágultak. Nem bírtam a könnyeimmel. Azaz észre sem vettem, hogy azok ismét elindulnak lefelé az arcomon.
- T-tessék?
- Azt mondtam, hogy: Én is téged, vili? – emelte fel hangját mire én megremegtem alatta. Ilyenkor iszonyatosan félelmetes tud lenni. – Mellesleg – folytatta – Boldog tizennyolcadik születésnapot.
- Ha? Sz-születésnap?
- Csak nem elfelejtetted a saját szülinapod? – nevette el magát majd felült.
Rám mosolyogott, megcsókolt, szeretkezett velem, ráadásul azt mondta, hogy szeret. Még ha nem is gondolta komolyan, én akkor is boldog vagyok tőle. De persze neki volt igaza. Szégyen és gyalázat, de komolyan elfelejtettem, hogy hivatalosan is nagykorú lettem. De akkor Tex ma azért volt velem ilyen? Életem legszebb ajándéka. Mindig őrizni fogom, ahogyan Tex emlékeit is. Hogy ne gondolnám, hogy ő a legcsodálatosabb ember, akit ismerek. Napról napra egyre jobban beleszeretek.
- Elfelejtetted?
- É-én nem…
- Ühm, kis hülye.
Csókot nyomott homlokomra, majd arcomra, orromra, ajkaimra. Ismét ledöntött, de nem bántam. Életem leggyönyörűbb ajándéka volt. A férfitől, akit mindennél jobban szeretek.