.W.E.L.C.O.M.E.

Lépj be e csodás birodalom kapuin. Nézd, milyen egyedi a birtok. A tulajdonos Aqene nyitott személyiség, biztosan te is megkedveled. Könyvtárában saját könyvek. Albumában szemet gyönyörködtető képek. Ha szereted a Világát, az extrákhoz minden képen be kell nézned. Azonban ha magát a szerkesztőt választod, elérheted…

Nézz fel legközelebb is! ;)

 
LÁJK

 
~Aqene~

kedves. segítőkész. empatikus. család centrikus. pattogós. kreatív. szeretet teljes. jó fej. naív. mosolygós. türelmetlen, viszont emberekkel birkatürelme van. idegesítő. egoista. idegbeteg. szétszórt. képes az embereket tudat alatt jobb kedvre deríteni (álítólag). lassú (felfogásban is xD). divat mániás. nevetés. 6 (mint szám x'D). anime. manga. rajzolás. rpg (Yuuta&Nana, Sekai & Motoko, Jurij & Tex, továbbá Chou & Ayame, Boa & Io). japán. francia. szív. hentai. Masi. yaoi. yuri. lila. kék. Fanny. szisza. nyúl és panda (újabban). orlando bloom. johnny depp. musical. gép. nyalóka. kiegészítők. Walt Diney. tetoválás

Többet rólad!:
      

 
Csiripelések
 
FAV

 
Láwolom



Masika Hirai Ewe Fawkes Lee' Lupir

 
Apróság

Az akadályok nem törhetnek meg; minden újabb akadály az elszántságomat fokozza.

(Leonardo da Vinci)

 
Szeretem a...

Könyv & Írás
Szeretek olvasni, de írni mégjobban. Nagyon sokféle-fajta féleképpen írtam már. És úgy érzem egyre jobbakat írok. :) Az évek folyamán fejlődő képes lettem. :)
Tovább>>

Pikcsörsz
Fényképezés az életem. Nem csak magamat, hanem a barátaimat, tájat, és érdekességeket is szívesen fényképezek. Egyre sűrűbben próbálok művészi képeket készíteni. Ez nem mindig jön össze, de próbálkozás nélkül nincs alkotás se. :)
Tovább>>

Rajz & Festészet
Már kiskoromban is "művész lélek" voltam. Van egy csomó mappám, ami tele van az akkori rajzaimmal. És persze ált. suliba is a rajz volt a kedvenc tantárgyam. :) Sokat rajzolok, festek, és grafikázok. :)
Tovább>>

Music cakk-cakk
"Zene nélkül mit érek én!" Minden nap hallgatok egy kis zenét. Anélkül élni se tudnék. :) Mindenféle számot szeretek. Van olyan, hogy meghallom, és máris megszeretem. :) De ilyen mindenkinél biztosan van. ^^

 
Angyalkák

Lehet jelentkezni a Chatbe vagy a VK-ben! :)

001. reina 
002. wounded 
003. haku 
004. hotaru 
005. wolflady 
006. saca&dóri 
007. neikoh-chan 
008. eliffe 
009. arachme 
010. luisee 
011. doris 
012. nyara 
013. clly 
014. nessa 
015. kukuru 
016. silence 
017. ruko 
018. lollylol 
019. husi 
020. masika

021. mayu 
022. hinagiku 
023. angelic 
024. yamada 
025. miu 
026. matsuket 
027. bleach4ever 
028. brown 
029. nikki* 
030. dori 
031. saki
032. mii-nyan 
033. sztell 
034. yui-nyan 
035. bakaneko 
036. yui&eliffe 
037. hagyii 
038. dai 
039. hirannis 
040. bbgirlzh

 

 

041. mika 
042. mephy 
043. mai 
044. cherry 
045. anda 
046. shuran
047. reny
048. chrome
049. moll black
050. nóryyyy
051. mido
052. wise
053. wikwik. :3
054. dóri
055. kat3
056. szabina
057. mimmy
058. diamante
059. AACE
060. Leonie and Angmar
061.
kahi

062. crazza
063. szmöre
064. sakura&naruto
065.
066.
067.
068.
069.
070.
071.
072.
073.
074.
075.
076.
077.
078.
079.
080.

 

 

 
!PIROS-PIROS!

Ha van valamilyen anime, vagy manga amit szeretnéd ha kiadnának Magyar honban is, akkor iratkozz fel TE IS!

 

 

FanFic
FanFic : A zöld szemű szörnyeteg

A zöld szemű szörnyeteg

 

 


Egy hideg februári hajnalon kezdődött e két szerelmes története.
A szobában hideg volt, még leheletüket is lehetett látni. De ezt a két fiatal szerelmüktől feltüzelve nem érezte.
Sekai fáradtan dőlt le Motoko mellé. – Ez jó volt. – sóhajtotta elégedetten.
Motoko a fiúhoz simult. Gyengéden átölelte félig őt, majd feljebb csúszott az ágyon, és egy csókot lehelt szájára. – Szeretlek.
Sekai készségesen viszonozta a csókot, majd a lány derekánál fogva szorosabban magához vonta. – Én is szeretlek. – mosolygott rá.
- Ugye tudod, hogy holnap, azaz 5 perc múlva lesz a születésnapom?
- Nem éjfélkor születtél.
- De születhettem volna. – okoskodott.
- Mit akarsz ezzel?
- Mit kapok? – csillantak fel Motoko szemei.
- Majd meglátod.
- Ugye tudod, hogy nekem nem kell semmi sem?
- Igen, tudom. – forgatta szemeit a fiú.
- És…? – húzta feljebb testén a takarót – Megkapom most? – pislogott rá aranyosan.
- Ne legyél türelmetlen. – intette le őt Sekai.
- Rendben. – szontyolodott el - Akkor megkapom? – kérdezte izgatottan a lány.
A fiú sóhajtott egy nagyot. – Rendben, megkapod. – adta fel.
- De jó! – csapta össze tenyereit örömében, akár csak egy kisgyerek.
Sekai azonban nem mozdult. Motoko pedig ezt furcsállta.
- És…? Hol van? – pislogott értetlenül.
- Micsoda?
- Az ajándékom!
- Ja, hogy az? Várj egy kicsit! – nagy levegőt vett erőt véve magán, majd kifújta magából feszültségét. Pár perc múlva pedig megszólalt. – Motoko? Még szeretnél a feleségem lenni?
- Milyen kérdés ez? Persze, hogy szeretnék! – nézett rá értetlenül mit sem sejtve, hogy a fiú mire is akar kilyukadni.
- Akkor mit szólnál hozzá, ha a jövő hónapban már Mrs. Eiju lennél?
Motoko meghőkölve a kérdésen pislogott a fiúra tányér nagyságú szemekkel, majd eljutott tudatáig, és a fiú nyakába vetette magát – Igen-igen-igen! – csókolta meg nagy hévvel – Jaj Sekai, annyira szeretlek! – a meghatódottságtól könnybe lábadt szemekkel nézett rá.
- Ne sírj már! – törölte le a lány könnyeit.
- Sa… Sajnálom. – szipogta – De olyan boldog vagyok. – mosolygott behunyt szemekkel.
Sekai elmosolyodott rajta.
- Holnap koncerted lesz. Aludnod kellene. Én majd holnap elrendezek mindent. Nézek időpontot, csinálok meghívókat, és lerendezem a lakodalmat, tortát, és egyebet. Szólok az ismerősöknek is a nagy hírről. Milyen tortát szeretnél? Valami ötlet a színkombinációról? Lehet fehér-lila? Vagy más? Jaj, én annyira izgulok! Nem szeretnék semmit sem elszúrni. – bújt oda a fiúhoz – Holnap sok dolgom lesz. – ráhajtotta fejét Sekai mellkasára, és félig átölelte.
Sekai nem szólt bele, hiszen nagyon jól tudja, hogy ilyenkor Motokoval nem lehet bíni, így inkább csak simogatta a lány haját – Rád bízom. – mosolygott – Motoko…? – nézett le a lányra.
Az említett azonban már aludt.
Sekai nem csodálkozott ezen, elvégre, amikor esténként neki álltak tornázni, a lány mindig ezt csinálta. Elfáradt, majd elaludt rajta. Azonban ő így nem tudott aludni. Nem azért, mert kényelmetlen volt neki ahogy a lány rajta feküdt, és nem is azért, mert nem volt még álmos. Sokkal inkább azért, mert kedvese arcáról nem bírta leemelni tekintetét. Addig nézte és simogatta Motokot, míg ő is el nem aludt.

* * *

Másnap reggel Motoko szokásosan korábban kelt fel Sekainál. Lement a konyhába készíteni reggelit. Yuuta részét lenn hagyta, Sekaiét azonban tálcán felvitte neki. Letette az éjjeli szekrényére, majd a szekrényhez lépve előkészítette neki azt a ruhát, amit koncerten majd viselnie kell. Mikor mindezzel végzett, visszafeküdt Sekai mellé.
- Sekai! – simított végig arcán, majd ajkára egy csókot lehelt – Ébresztő.
Jéghideg kék szemei kinyíltak. A lányra, majd a jó illat tulajdonosára, azaz a reggelire nézett – Ez nem az én dolgomnak kellett volna lenni?
- Nem feltétlenül. – nevetett – Kikészítettem neked a ruhádat is.
- Köszönöm. – ült fel, majd nekilátott a reggelinek.
- Mikor kell menned?
- Majd ha Saku hív. – evett tovább.
„Saku”, azaz „Sakura” Sekai Managere, egy középkorú hölgy volt. Az elején Motoko féltékeny volt a nőre, elvégre akkor még nem tudta, hogy ki ő. De idővel megbarátkozott vele. Főleg azóta, amióta megtudta, hogy Sakura férjnél van.
Motoko még mindig csillogószemekkel nézte kedvesét.
- Most mi az? – kérdezte tőle.
- Még mindig nem hiszem el, hogy egy hónap múlva összeházasodunk.
- Hát pedig ideje lesz hozzászoknod.
- Életem legszebb születésnapi ajándéka.
Sekai válaszolt volna, de ekkor mobilja megcsörrent. Sakura volt az.
- Szia Saku. Nem, nem keltettél fel. Tíz perc? Rendben, addig elkészülök valahogy. – nevetett zavartan – Rendben. Akkor, szia. – ezzel letette a telefont.
- Menned kell? – szontyolodott el Motoko.
- Igen. Sakutíz perc múlva itt lesz értem. – tette ki öléből a tálcát, majd elvonult a fürdőszobába rendbe szedni magát.
Mikor készen lett már rajta volt fekete szerelése, azaz egy fekete nadrág, ing ami kigombolva maradt „véletlen”, és tornacipő. Haját összekócolta, úgy lépett ki a szobába.
A lány arca egyre pirosabb árnyalatot vett fel – Talán mégse ebbe kellene menned.
- Nincs idő átöltözni. Sietek haza. Szia. – nyomott egy csókot szerelme ajkára, majd lement a ház előtt leparkoló Sakurához. Amint beszállt a kocsiba, már el is hajtottak.
Motoko még írt egy SMS-t Sekainak, amiben az állt, hogy nyolc órára érjen haza, mert szeretne ünnepelni vele. Majd ő is átöltözött, és átment Yuutához felébreszteni őt.
- Yuuta! – nyitott be hozzá, és leült az ágya szélére – Jó reggelt kis álomszuszék.
A fiú még csak akkor kelt. Kómás fejjel kinyitotta szemeit, és unokatestvérére nézett – Mi az már? – kérdezte álmosan.
- Mi az, hogy „mi az már”?! Reggel van, ideje felkelni.
Yuuta felült, majd nagyot ásított – Fenn vagyok. Most örülsz?
- Igen. Képzeld! – újságolta neki lelkesen – Sekai végre felhozta a témát!
- Milyen témát? – értetlenkedett.
- Az esküvőt! Egy hónap múlva egybe akar velem kelni! – pirult el ahogy belegondolt.
- Ja. Biztos nem tudott már mást kitalálni ajándékként.
- Most miért vagy ilyen? – nyüszögte Motoko.
- Mert felkeltettél. – nézett rá életuntan.
- Jó, mindegy. Csak azt akartam mondani, hogy a konyhában találsz reggelit, ha éhes lennél. Én pedig megyek be a városba, és elintézem az esküvőre vonatkozó ügyeket.
- Tedd azt. – vont vállat Yuu.
- Gonosz. – sírta, majd magára hagyva őt a városba ment, hogy elintézzen mindent.
Míg Motoko lerendezte a dolgokat, Sekai koncertje is lement.
Bár dél óta a városban volt, a koncert csak este kezdődött el. Addig lerendezték, hogy mit és hogyan fog előadni az este folyamán. És még próbálnia is kellett.
A színpadról leérve kikapcsolta a néma üzemmódot. Ekkor vette csak észre, hogy kapott egy SMS-t Motokotól. Épp válaszolt volna neki, de ekkor valami megzavarta a figyelmét.
- Hé! Sekai!? – szólt oda neki egy vele egy idős fiú – Jó a zenéd, bejövős. Csatlakozol hozzánk? – mutatott hátra a vegyes tagokból álló hét tagú csapatra. Mindannyian egyidősek voltak. Volt ott lány és fiú vegyesen.
Mintha el is felejtett volna mindent, feléjük fordult – Persze. – ment oda hozzájuk.
Sekai nem ismerte a fiatalokat, és ők sem ismerték a rappert, csak a dalaiból, amik szívből szóltak.
Egy rapperel kibővülve az immáron nyolc tagból álló csapat egy közeli kocsma felé vették az irányt. Út közben mindenki bemutatkozott.
A kocsmában egy sarokban telepedtek le. Mindenki egy felessel kezdett. Aztán további iszogatásba kezdtek. Telt múlt az idő, és a csapat egyre kevesebb tagja maradt az asztalnál.
Egy pár elment szobára, az egyik fiú a mosdóban trónolt, hogy a sok alkoholt ürítse magából szájon át, egy lány hazament, mert a szülei hívták, hogy takarodó, két srác elvonult csocsózni.
Az asztalnál így már csak ketten maradtak. Sekai, és egy lány, aki a Karen névre hallgatott.
Karen haja, csak úgy mint szemei sötét barna színben tündököltek. A helység fénye viszont arany barnára csillogtatta meg azokat. Ruházata egy piros-fekete kockás mini aljból, és egy fehér, fekete mintás pólóból állt, amihez jól illett fekete tornacipője.
- Hát ketten maradtunk. – mosolyogott Sekai-ra a lány.
- Ja. – ivott söréből Sekai.
- Az első dalod, amit megszerettem, annak a címe az volt, hogy „Szeretlek”. Nagyon szép, szívből jövő szöveg lett. Gratulálok hozzá.
- Köszönöm.
- Ugyan, nincs mit. – nevetett – Ez után ismertem meg sorra a többi számodat is. A barátaim akkor már ismertek, csak én voltam így lemaradva.
- Hát akkor örülök neki, hogy megismertették veled a számaimat, más különben nem vagyok benne olyan biztos, hogy ma találkoztunk volna. Láttalak a közönség soraiból is. Minden számomat végig énekelted velem.
- Igazán? Te láttál engem? – pirult el.
- Igen. És ennél nagyobb megtiszteltetés nem is lehet egy énekesnek, vagy legalábbis jelen esetben egy rappernek, mint az, hogy a rajongói kívülről fújják a dalaikat.
Annyira belemerültek a beszélgetésbe, hogy az témailag végül már mindenre kiterjedt.
Telt múlt az idő. Az óra kis mutatója lassan elhaladta már a nyolcast is a számlapon.
- Hol lehet már ennyi ideig Sekai? – járkált fel-alá Motoko a nappaliban Yuuta nagy örömére.
- Nem látok tőled! – hajolt hol jobbra, hol pedig ballra Motoko elől, hogy láthassa a televíziót, amin épp játszott.
- Bocsi. – ült le inkább mellé – Szerinted baja esett? – fürkészte a fiú arcát.
- Sekainak? Ugyan, ne viccelj már!
- Akkor? Ennyi ideig nem húzódik el egy koncert!
- Lehet, hogy egy másik lánnyal tölti az éjszakát. – vetette fel az ötletet.
Motoko szemei tányér nagyságúra kerekedtek ki. – Neeeeem, ilyet Sekai soha… - de már elő is kapta mobilját, és tárcsázott. – Szia Sekai. – szólt bele mikor már a fiú felvette.
- Á, szia Motoko. – köszönt ő is.
- Megkaptad az SMS-t?
- SMS? Milyen…? Ja, hogy azt?! Igen, megkaptam.
- És hol vagy most? Tudod egyáltalán, hogy hány óra van?
- Ugyan Motoko, még csak hat óra van! – legalábbis ennyi volt mikor utoljára órájára pillantott.
- Tévedsz. Lassan tizenegy óra lesz! A vacsora már rég kihűlt.
- Micsoda? Tényleg ennyi lenne az idő? – nézett órájára – Basszus! Sajnálom Motoko! Sietek haza jó?
- Felőlem. – hallatszott a lány hangján, hogy mérges.
- Akkor szia. – Sekai ezzel letette a telefont – Sajnálom, de egy fontos dolgot elfelejtettem. Most mennem kell. – mosolygott a lányra.
- Holnap összefuthatnánk. – vetette fel az ötletet Karen.
- Re… Rendben. – vont vállat végül Sekai.
- Megadom a számom rendben? – írta is le egy szalvétára, majd a fiúnak nyújtotta.
Elvette a szalvétát, zsebre vágta, intett neki, majd kiment a kocsmából. Mivel Sakura már rég otthon volt, így kénytelen volt taxiba ülni, és azzal hazamenni.
Mikor a fiú hazaért már hajnali kettőt ütött az óra.
Motoko épp ágyba tuszkolta Yuut nagy nehezen. Nem szerette, ha ilyenkor még talpon van. Lement a konyhába, magához vett egy bögre capucinót, majd a nappaliban lévő kanapéra ült le kuporogva.
- Megjöttem. – toppant be a bejárati ajtón Sekai.
- Jó hajnalt. – köszön neki durcásan a lány.
Az érkező levette kabátját, felakasztotta – Éhes vagyok.
- Elárulnád, hogy hol voltál eddig? – tette le a bögrét az üveg asztalra, majd felállt, és elment a konyhába, hogy melegítsen Sekainak vacsorát.
 A koncert után leszólított egy csapat. Meghívtak egy körre. De aztán abból újabb és újabb lett. – nevetett zavartan – Nagyon jó fejek. Főleg Karen. Vele nagyon sokat elbeszélgettem. Oly annyira, hogy észre sem vettem, hogy hogyan telik az idő.
Motoko a név hallatára becsapta a mikró ajtaját, mintha csak mindenről a szerkezet tehetne – Értem. Szóval Karen. – indította el a sütőt.
- Igen. Holnap is találkozok vele. Csak úgy lazán odabökte hozzám, hogy nem-e találkozhatnánk holnap. Azaz ma.
- És gondolom te igent mondtál.
- Naná! – mondta úgy, mintha ez a Világ legtermészetesebb dolga lett volna.
- De jó neked! – fordult felé ideges mosollyal, majd téma váltásba kezdett – Én pedig ma mindent megszerveztem. Március tizenhatodikán lesz az esküvőnk.
- Remek. – sóhajtotta Sekai.
- Ez most pont úgy hangzott, mintha nem akarnád.
- Tényleg? Sajnálom. Nem úgy akartam. – állt fel helyéről, majd elindult ki a konyhából.
- Most meg hova mész?
- Aludni. Fáradt vagyok. – mondta, miközben megmászta a lépcsőt.
- De most melegítem a vacsorádat! – szólt utána hüledezve Motoko.
- Majd reggel megeszem. – ásított – Meg fog várni.
Motoko szitkozódva leállította a kaja melegítését, inkább már ki se vette, úgy volt vele, hogy hogyha kell valakinek, majd megmelegíti, és megeszi.
Felment inkább ő is szobájába. Sekai már az ágyban durmolt. Legszívesebben meg tudta volna fojtani egy kis kanál vízben, de nem tette. Inkább csak elmosolyodott alvó párja láttán, ledőlt mellé, hozzábújt, és ő is elaludt.

* * *

Egy hét telt el az eset óta.
Csodálatos első márciusi vasárnap este volt. A Hold már magasan járt, a csillagok pedig fényesen ragyogtak a tiszta kék égen.
Motoko fáradtan huppant le Yuuta mellé a nappaliban lévő kanapéra.
A fiú szokásosan most is játszott. Rá se nézett Motokora, már tudta, hogy milyen állapotban van a lány – Mi bajod?
- Fáradt vagyok.
- És mitől? – kérdezte miközben a játékba belemerülve püfölte a joystick gombjait.
- Egész héten ugráltam egyik boltba, a másikba. Hétfőn lerendeztem az esküvő időpontját a templomban. Erre kiderült, hogy elírták, és amit megbeszéltünk időpont nem jó, mert egy másik pár van beírva abba az órába. Így most kettő helyett négyre vagyunk beírva. Ezt javítani kellett a meghívókba. Szóval kedden újra kellett csinálnom az egészet. Ráadásul kedden a koszorús lányoknak kellett ruhát választanom. Tudod milyen nehéz olyat találni, ami mindenkinek jól? Végül egy orgona lilába állapodtunk meg. Oh, jut eszembe, a tanú te leszel, szóval remélem, felkészültél rá. Már megvan az öltönyöd is. Erről jut eszembe, aznap kellett Sekainak is választanom öltönyt. Bonyolultak ezek az öltönyök. Ami színbe jó lett volna, nem volt méretbe. Ami jó volt méretbe, az mégis el volt szabva. Ráadásul Sekai nélkül kellett választanom. Szerdán tortát választottam. Csokis lesz, fehér mázzal, lila marcipánnal díszítve, tetején én és Sekai megformázva marcipán babából. Csütörtökön a lakodalom helyszínét rendeztem le, és egyeztettem a szakácsokkal az étel és itallapot. Tudtad, hogy Jurij allergiás a barackra? –megrázta kicsit fejét - Pénteken virágot rendeltem, és végre nézhettem magamnak az esküvőre ruhát. Nagyon szépet választottam. Egyszerű, de nagyszerű. Azonban még a kiegészítők hiányoznak. Pedig bejártam az összes ékszerészt és bizsust a városban. – sóhajtotta – Tegnap Sekai ismerősei közül próbáltam pár férfiút megkérni, hogy legyen a vőfély, elvégre így olcsóbban megússzuk. Mit gondolsz ki lett végül? Hát persze hogy az, akit a legkevésbé sem akartam! Igen, jól gondolod, Tex. – fejét fogta meg – Jézus, mit tettem. – siránkozott, de aztán tovább lépett ezen – Ma pedig ismét bizsukat néztem, megrendeltem a menyecske ruhámat, és elküldtem a meghívókat mindenkinek. ÉS MIND EZT SEKAI NÉLKÜL! – emelte ki kissé ingerülten az utolsó mondatot.
- Aha… - játszott tovább Yuuta nem is figyelve rokonára.
- Tudod milyen nehéz egyedül dönteni mindenben? Egyedül leszervezni mindent?
- De hiszen te minden nap ezt csinálod, mint esküvőszervező. – nézett rá félig.
- Igen, ezt csinálom, de nem egyedül. A kezem alatt ott van négy segítő kezecske is!
- Aha, az jó. – kiütött egy zombit a játékban – Ezaz! Végre sikerült! – ujjongott – Kiütöttem Don Rücsök Zombiet! – nézett Motokora csillogó szemekkel.
Motoko azonban ennek nem tudott úgy örülni, mint ahogyan Yuuta. Életunt arccal nézett a fiúra, majd folytatta – És mind eközben Sekai mit csinál? Karennel találkozgat, Sakurával megbeszéléseket intéz, fellép. És ezt váltogatja minden egyes nap! Velem mostanában alig van együtt.
- Te akartad, hogy híres legyen.
- Nem, én azt akartam, hogy felfedezzék a tehetségét.
- Ugyan az.
- Igen, de nem a lányok körében kéne legfőbbképpen híresnek lennie! – akadt ki.
Yuuta ismét nem törődött a lánnyal, játéka tovább folytatódott.
- Figyelsz te rám egyáltalán? – ült fel, és fordult felé.
- Aha. – koncentrált a játékra.
- Nem is figyelsz rám! – tette kezeit Yuu vállára – Miért nem figyelsz rám? Figyelj már rám! Hát nem érted? Az életem romokban! – rázogatta.
Egy rossz gomb megnyomásakor azonban a képernyőt vér borította el. „Vesztettél!” Jelent meg a szöveg a monitoron.
- Fejezd már be! – horkolta le a lányt – Nem te akartad már mióta ezt a nyamvadt esküvőt? Most megkapod, erre itt sír a szád, hogy milyen rossz neked! Nem hogy örülnél neki, hogy nemsokára Sekai felesége leszel! Amúgy is, nem gondolod, hogy nem csak neked lehetnek problémáid?
Motoko szégyellve magát elengedte Yuuta vállát, ölébe tette kezeit, és inkább azt nézte.
- Mint mindenkinek, Sekainak is megvan a saját maga baja!
A lány felnézett unokaöccsére.
- Elvégre téged kell elvennie! – morogta.
Egy darabig azt se tudta mit szóljon. A mondatok – de legfőbbképpen az utolsóra – átsuhantak a fejében – Hogy lehetsz ilyen?! – állt fel helyéről – Sekai szeret!
- Igen, szeret, amikor nem hisztizel.
Felfújta arcát, majd inkább kiment a konyhába, és azon kezdett el gondolkodni, amit a fiú mondott neki.
Későre járt már, mikor Sekai hazatoppant.
- Hol voltál? – állított elé Motoko keresztbe tett kezekkel – Aggódtam érted. Már azt hittem, hogy valami bajod esett. – emelte le kezeit – Hogy elütöttek, vagy rád esett egy zongora, esetleg más.
- Ugyan már Motoko, csak kicsit késtem. Nem kell folyton aggodalmaskodnod. Sajnálom. – nyomott le neki egy békítő és egyben köszöntő csókot.
- Mostanában állandóan késel. – morogta orra alá, de aztán sóhajtott egyet - Jól van. Sajnálom. Éhes vagy?
- Nem, köszi. – vette le, és akasztotta fel kabátját – Karennal teleettük magunkat a bátyja büféjében.
Motoko arca torzulni kezdett.
- Azt hiszem jobb lesz, ha én most megyek. – pakolt össze Yuu, majd szobájába ment.
- Igen? Karen? Tényleg? De jó neked! És ki is pontosan ez a bizonyos Karen? Barát? Szerető? Szerelmed? Jegyesed? Esetleg a feleséged?
- Mi van? – értetlenkedett Sekai.
- Ja, bocs. Értem már. Karen biztosan vékony mint egy giliszta. Nagyok a mellei akár egy domb, formás a feneke, mint egy kidolgozott kemény alma, és biztosan az arca is olyan kislányos, aminek egy férfi sem tud ellenállni. Bőre puha és selymes. De jó lehet neki!
- Most mi bajod van?
- Semmi! Az ég világon semmi! Kellene bajomnak lenni?
- Hát ha már ennyire hisztizel, biztos van valami.
- Tudod mit? Igen, van! Unom már, hogy minden nap hallok Karenről! Karen így, Karen úgy, Karen jó fej, Karen megbízható! Karennel el tudok beszélgetni órákat! Karen tökéletes!
- Ilyeneket nem is mondtam. – nézett rá egyre mérgesebben.
- De gondoltad!
- Nem, nem gondoltam ilyeneket! És amúgy se hallhattad ezeket tőlem minden nap, ugyanis nem találkoztam vele csak minden másnap! A héten csak Sakurával találkoztam hétfőn, szerdán, és pénteken. Megbeszélésünk volt. Lemez kiadókkal, rendezőkkel, akik reklámot akarnak velem forgatni, és el kellett mennem koncertet is adni. Karennal csak beszélgettünk, együtt ebédeltünk, sétáltunk a városban a maradék napokban.
- És eközben engem végig hanyagoltál! Bele se gondoltál, hogy ez nekem mennyire fáj? Két hét, és itt az esküvő! És mi ez a „Nem találkoztam vele, csak minden másnap”?! – utánozta Sekait – Ezt pont úgy mondtad, mint akinek hiányzott.
- Mert talán hiányzott is! – emelte fel hangját.
Motoko elhallgatott. Csak pislogott a fiúra, szólni már nem tudott. - Kifelé. – nézett rá ridegen.
- Tessék? – értetlenkedett Sekai.
- Megmondtam. Kifelé! Nem vagyok rád kíváncsi! Menj csak szépen Karenhez! Majd ő megnyugtat! Talán még oboázni is fog neked!
- Te hülye vagy. – intette le.
- Én hülye, te pedig nem törődöm kis senki, aki nem veszi figyelembe a másik érzéseit! És most jobb lesz, ha távozol. – mosolygott rá mintha semmi sem történt volna.
Sekai felmérgelte magát, és ahelyett, hogy kiabált volna vele, fogta magát, és elment haza, a szülői fészekbe. Út közben még az ajtót is becsapta úgy, hogy az egész ház beleremegett.
Hazaérve ismét csapkodásba kezdett, orra alatt morgott valamit Motokoról.
A hálószobából édesanyja lépett ki – Mi a baj Sekai?
- Semmi. – horkolta le, majd felment szobájába egy szó nélkül.
Nem érezte magát hibásnak, viszont nem szerette, ha Motoko féltékenykedett a semmire. Elvégre Sekai csak barátként tekintett Karenra. Sőt, ami azt illeti nem is vette nő számba. Sose értett szót a lányokkal, kivétel Motokoval, de vele a kapcsolata mindig is zűrös volt. Karennal viszont olyan jól elbeszélgetett, mint ahogyan azt a lányokkal soha sem tette. Az elmúlt egy hétben pedig olyan hiányérzete volt Motoko miatt. Igenis hiányzott neki a lány, de a veszekedés miatt nem vallotta ezt be még magának se. A veszekedésükben elhangzott utolsó mondatot pedig, hogy Karen hiányzott neki nem gondolta komolyan. Igazából csak mérgében mondta ezt, ugyanis nem szerette, ha Motoko összehord mindenféle ostobaságot.
Úgy érezte magát, mint annak idején, amikor Motoko először szakított vele. Élni sem volt kedve, nem hogy enni. Azonban az alkohol sok mindenre gyógyír. Főleg a szívfájdalmakra.
Előkapta mobilját, majd tárcsázott. Ilyenkor jól jöttek a haverok. Mindenkit, aki csak benne szerepelt a mobiljában – kivétel persze Motoko - felhívott, hogy ugorjanak be egy kocsmába.
Mindenkivel megbeszélt egy helyet és időt. Átöltözött, majd elindult ő is.
Azok közül, akiket felhívott elég kevesen jelentek meg. Ott voltak kolesz társai Kazuo és felesége, és persze az elmaradhatatlan Tex és Karen.
Beültek a kocsmába, ami előtt találkoztak. Iszogatni kezdtek mindent, ami csak a helységben megtalálható volt. Közben beszélgettek.
Sekai elmesélte panaszát Motokoról.
- Én mindig is mondtam, hogy Motoko nem érdemel meg téged. Eleve nézz csak rá, hát hogy néz ki?! – okoskodott Tex. Tőle ez várható volt. Motokoval mindig is vitázott.
Kazuo és asszonya már nem foglalkoztak velük, mikor nem figyeltek, ők elfoglalták a mosdót.
- Én nem ismerem Motokot, de mind a kettőtök logikájában van valami. Neked kell a szabad tér, Mo-channal viszont foglalkoznod kellett volna kicsivel többet.
- Igen, de… - magyarázkodott volna Sekai.
- Unatkozom. – vágott szavába Tex – Játszunk valamit. – csillantak fel szemei.
- Mit akarsz? – nézett rá Sekai.
- Mondjuk üvegezés? – vetette fel az ötletet.
- Tex… Hárman vagyunk mivel Kazuoék leléptek. És ebből kettő fiú, és egy lány.
- Igen, tudom, nem vagyok hülye. Én mind a két esetben jól járok. – vigyorodott el.
Karen értetlenül nézett Texre.
Sekai azonban megmagyarázta a dolgot neki – Tex „más” mint mi.
- Mondd csak ki! – hurrogta le a fiút – Nekem van egy jegyesem, aki fiú. Igen, a fiúkat szeretem, és akkor mi van? Tudjátok mit? Nem bántam meg. Boldog vagyok. És Jurij az enyém, és nem is engedem át másnak! Szeretem.
- É… Értem. – nevetett zavartan Karen – És mit szólnátok a „Felelsz vagy mersz?” játékhoz?
Texnek azonnal felvillanyozódtak szemei – Rendben.
- Hát nem is tudom. – gondolkodott el Sekai. Mivel Tex egy görény a szó szoros értelmében, így jól meg kellett fontolnia válaszát.
- Ne legyél már nyámnyila nyuszi! – verte hátba haverját.
- Jól van, oké! Ki kezd? – nézett hol Karenra, hol pedig Texre.
Tex egyből rávágta – Majd én. – ajánlkozott.
Sekai rosszat sejtett, de belement.
- Noss… Sekai?!
- Éreztem. – sóhajtotta maga elé.
- Felelsz vagy mersz?
- Felelek.
- Ennyire nyuszi lennél? Vagy inkább egy betoji kis csirke? Kóóótkotkotkotkot! – utánozott egy csirkét.
- Nem vagyok se csirke, se nyúl! – csapott az asztalra mérgesen.
- Akkor mersz. Ugye? – mosolygott rá szelíden.
- Mi? Én ezt egy szóval se…
De Tex nem hagyta, hogy befejezze mondatát. – Vallj szerelmet Karennak! Ahogyan azt a brazil szappanoperákan szokás. Térdelj le, mondj neki nyálas dolgokat, és a végén rappeld el neki a legromantikusabb dalod.
- Mi van? Már miért kéne ezt csinálnom? – háborgott.
- Mert játszunk. – nyújtotta el mondatát – És jó buli.
Sekai morgott egyet. Felállt az asztaltól, és letérdelt Karen széke mellé.
Karen a fiú felé fordult jelezve, hogy ő készen áll a vallomásra.
Amikor előszőr megláttalak, a szívem hevesen kezdett verni. Különleges vagy. Úgy érzem melletted szabad vagyok.  Soha nem találkoztam még hozzád hasonlóval. Szeretlek! Szeretlek téged Marichui. – ez után belekezdett dalába.

Szeretlek
Csak szeretlek
A mennyben és a földön is, legyen szent a Te neved.
Mint mindennapi kenyerünket, úgy add magad nekem.
Most és máskor is.
Jöjjön el az én országom, ahol szerethetlek téged.
Hiába szeretsz mást, s 
Ő is akar téged.
Legyen meg az akaratom itt lenn a földön, mert én.
Szeretlek akkor is, ha már nincs miért.

Ha már tudják, ha már tudhatják mások is, én belehalok.
...

Tex megnyomott valamit telefonján, majd eltette. – Üüüüügyes fiú voltál.- borzolta össze Sekai buksiját.

* * *

Motokot és Yuutát másnap a csengő ébresztette fel.
- Yuuta, nyiss ajtót. – rugdosta ki a fiút az ágyból.
Köztudott, hogy Motokonak ha rossz kedve van Sekai miatt, akkor ha akarja ha nem, akkor is Yuuta mellett aludt.
- Miért én? A te házad, minden bizonnyal hozzád jöttek.

Motoko morgott egyet, akár csak egy kutya.
- Jól van, jól van, nyitom. – sóhajtott, majd lement a bejárati ajtóhoz, és ajtót nyitott.
- Üdv Yuu-chan. – borzolta össze a fiú haját – Hol van a kedves rokonod?
- Még fent. – csukta be az ajtót morogva a hajborzolás miatt – Minek köszönhetjük látogatásod tárgyát?
- Ugyan már, mintha nem tudnád! Én vagyok a vőfély! – vigyorgott.
Motoko is lejött a lépcsőről – Üdv Tex. – ásított, majd nyújtózkodott egyet.
- Hello. – intett.
- Sekai nincs itt. Otthon van. Márpedig ehhez ketten kellünk.
- Mi történt? Csak nem összevesztetek? – tett úgy, mintha semmiről sem tudna.
- Csak egy kicsit.
- De ez náluk minden napos. – vont vállat Yuuta.
- Igen, de most az esküvőjükről van szó! – mosolygott Tex.
- Mit akarsz ezzel? – nézett Yuu csúnyán rá.
- Őőő… Ki kér inni? – kérdezte bájosan Motoko.
- Én. – vágta rá egyszerre a két fiú.
- Rendben. – ment ki a konyhába, hogy vigyen nekik innivalót.
- Sekai nem olyan, amilyennek te hiszed! – folytatta Yuuta.
- Á, igazán?
- Igen, igazán! Ismerem már, amióta csak az eszemet tudom.
- Akkor rosszul ismerted ki.
- Mi van? – emelte fel hangját.
- Sekai nem olyan jámbor ártatlan kis lélek, mint amilyennek te azt hiszed. – ezzel előkapta telefonját, és elindított rajta egy videót.
Yuuta szemei nagyra nyíltak – Ez nem lehet… - suttogta.
Motoko épp ekkor ért vissza az italokkal – Tessék. – adta kezükbe az innivalót. Csak egy másodpercre látta a videót, amit Tex mutatott Yuutának. Elfogta a kíváncsiság – Mi az?
- Semmi! – vágta rá Yuuta, és a telefont a háta mögé dugta.
Motoko gyanakodva Texre nézett – Mit mutatsz te a gyereknek?
- Nézd meg magad. – vette ki a fiú kezéből a telefonját, és a lány kezébe nyomta.
El is indította a videót. Sekai volt rajta, és egy lány. A hátteret már nem is figyelte.
Sekai letérdelt a lány elé, és elkezdte - 
Amikor előszőr megláttalak, a szívem hevesen kezdett verni. Különleges vagy. Úgy érzem melletted szabad vagyok.  Soha nem találkoztam még hozzád hasonlóval. Szeretlek! Szeretlek téged… Szívembe lopta halk szavát, ha látom kedves mosolyát. – ez után belekezdett dalába, amit annak idején Motokonak írt.
A lány kezei megremegtek. Kezét szája elé emelte, és próbálta nem elsírni magát. Azonban ez nem sikerült neki. Szemei sarkában egy-egy könnycsepp csillant meg. De mikor meghallotta a rapp szöveget, a telefon kiesett a kezéből. Könnyei ekkor már patakokban folytak.
Tex még időben elkapta a telefont mielőtt földet ért volna – Akkor én megyek. – intett nekik – Szevasztok! – ezzel elhagyta a házat.
Yuuta aggódva nézett Motokora, aki még mindig mozdulatlanul, némán sírt. – Mocchan.
- Hagyj. – ahelyett, hogy szokásosan felszaladt volna szobájába letörölte könnyeit, elővette a telefonját, írt egy SMS-t Sekainak, majd zsebre dugta a készüléket, leült a kanapéra. Felhúzta lábait, majd átkarolta azokat – Menj el. – meredt maga elé.
- Miért? – értetlenkedett Yuuta.
- Csak menj el! – emelte fel hangját Motoko, majd gyilkolni kész tekintettel nézett unokaöccsére.
- Rendben van. – fogta gördeszkáját, és ezzel elment barátnőjéhez, Nanahoz.
Sekai eközben megkapta Motoko üzenetét amiben a következő állt: „Gyere át kérlek, ki szeretnék veled békülni. Hiányzol, szeretlek. <3 <3 <3”
Sekai még másnapos volt a tegnapi alkoholizás következtében, de rendbe tette magát, majd jobb kedvvel elment szerelméhez. A házhoz érve rossz érzés fogta el, de nem törődött vele, bement.
- Motoko…? – hangjára válasz nem érkezett, a nappali kanapéján rátalált a kuporgó lányra.
- Mi a baj? – guggolt le elé, kezeit a lány kezeire tette, és olvasztó mosolyával próbálta felvidítani a lányt – Hát nem ki akartál velem békülni?
A lány egy darabig nem szólt semmit sem, csak a fiúra nézett – Hogy tehetted ezt velem? – kérdezte halkan fájdalommal hangjában.
- Micsodát? – értetlenkedett Sekai.
- Nagyon jól tudod te azt. Miért csináltad ezt?
- De mégis mit? – értetlenkedett immáron idegesen a fiú.
- Tudok mindenről.
- Igazán? Ez remek! – vidult fel Sekai. Ő teljesen másra értette a dolgot.
Motoko egy pillanatra megtorpant. – Tényleg? „Remek” lenne? – nézett gyilkolni kész tekintettel rá - Remek lenne, hogy már nem szeretsz? Remek lenne, hogy egy másik lánynak szerelmet vallasz? És mind ezt mástól kell megtudnom? Ez neked remek? – emelte fel enyhén hangját, de még mindig suttogott. Másként nemis tudott volna bezsélni.
- Mégis miről beszélsz?!
- Tudom, hogy Karent szereted! – szemei ismét könnybe lábadtak.
- Karent? De hiszen ő csak egy haver!
- A videó nem arról árulkodott.
- Milyen videó?
- Még szerencse, hogy Tex ott volt, és levideózta. Egy életre rosszdöntést hozhattunk volna. Vagy inkább az oltár előtt akartad ezt velem közölni? Hogy „Jaj, bocsi szivi, de nem szeretlek! Karen sokkalta jobb nő nálad!”?!
- Nem! – ellenkezett.
A lány azonban elfordította fejét, nem nézett a fiúra.
- Motoko! Figyelj! – fogta közre arcát, és maga felé fordította, hogy szemeibe nézhessen.
- Nem, te figyelj! – végig szemeibe nézett most. Lassan elvette magáról a fiú kezeit – Sajnálom, hogy így alakult. Én tényleg bíztam benne, hogy ez működhet. – a fiú kezébe nyomta az eljegyzési gyűrűjét – Úgy látszik az álmok már csak álmok maradnak.
- Ezt most komolyan mondod? Te szakítani akarsz velem?
- Nem Sekai. Nem „szakítani akarok veled”, hanem „már szakítottam veled”. Az esküvőt is lemondtam. Örülhetsz. Elvégre te sose akartál elvenni. Ez pedig a tökéletes alkalom volt arra, hogy végre végleg lebeszélj róla.
- Te hülye vagy! Miért kell állandóan ezzel jönnöd?
- Talán mert pont úgy viselkedsz! Két éve járunk, és már elmondtam! Szeretnék a feleséged lenni! Szeretnék tőled egy kis Sekait! Miért olyan nehéz megérteni?
- Megérteni megértem, de még fiatalok vagyunk hozzá!
- Nem! Valójában te félsz!
- Na és mitől félnék? Áruld már el!
- Talán attól, hogy tönkre megy a karriered. Vagy hogy nem fogsz tudni bánni egy gyerekkel!
- Tudod nagyon jól, hogy a karrierem fele annyira se fontos, mint a szeretteim.
- Akkor miért nem csináltál magadnak egy kis szabad időt, hogy a „szeretteiddel” lehess? Jaj, bocsi, el is felejtettem! Hiszen minden másnap velevoltál!
- Befejeznéd ezt? Karent nem szeretem, max csak haverként.
- Nem igaz! És most tűnj el az életemből! – mutat a bejárati ajtó felé.
Sekainak egy darabig eltartott, míg felfogta azt, amit a lány mondott neki. Ökölbe szorította kezét amibe a lány a gyűrűt tette, majd felállt – Hát jó. Nem fogsz látni többet, nem kell aggódni. – ezzel elhagyta a lány területét.

* * *

- Teeeex! – köszöntötte már az ajtóban a fiút Jurij – Hol voltál eddig? Úgy hiányoztál. – csüngött nyakába – Tegnap este mióta elmentél, nem láttalak.
- Szállj már le rólam! – tolta el magától Tex jegyesét.
Jurij duzzogva arrébb állt ezzel beengedve Texet lakásába.
- Amúgy meg semmi különös helyen nem voltam. – vette le kabátját, amit Jurij kezébe nyomott, hogy akassza fel neki – Sekai behívott a városba, és bementem. Te aludtál már, szóval nem akartalak felkelteni.
Felakasztotta kabátját, majd ránézett - És mit csináltatok ketten a városba? – kérdezte féltékeny pillantásokat vetve rá.
- Csak hogy tudd, nem ketten voltunk. – ment be a nappaliba, majd leül – Ott voltak még a haverjai. Egy házaspár, meg valami Kamu vagy ki. Egy lány na!
- És…? Mit csináltatok? – ült le mellé.
- Beszélgettünk. – vont meg vállat.
Jurij megkönnyebbülten bújt szerelméhez.
- És játszottunk egyet. – vigyorodott el.
- Játszottatok? – távolodott el tőle. Ismervén a fiút minden gonoszkodós játék az eszébe jutott, amit csak ismert – És micsodát?
- Felelsz vagy merszet. – mosolyogta – Még az egyikről felvétel is készült. – elindította a videót Jurijnak.
- És Motoko ezt engedte? – nézett kikerekedett szemekkel.
- Ami azt illeti nem volt ott. Összekaptak hála az égnek.
- Miért „hála az égnek”? – értetlenkedett.
- Mert Sekai-nak túl jó Motoko. És ez fordítva is igaz. Egyik sem érdemli meg a másikat. De főleg nem a szerelmet.
- Hogy mondhatsz ilyet?
Tex mintha meg se hallotta volna a kérdést – Minden esetre már valószínűleg szakítottak örökre. Az esküvő pedig lefújva.
- Tessék? – lepődött meg a kijelentésen, de amint jobban belegondolt, hogy hányszor tette már tönkre a kapcsolatukat, ez nem is tűnt olyan furcsának - Mit műveltél? – kérdezte szigorú tekintettel tőle.
- Megmutattam Motokonak a videót. Bemeséltem neki, hogy tényleg annak a lánynak mondta. És komolyan is gondolta. Mondjuk nem kellett sokat győzködni.
- Sekai tud a videó létezéséről?
- Nem. Nem hiszem. Így úgyis viccesebb. – nevetett fel.
Jurij szemei kikerekedtek - Hogy lehettél ilyen szemét?
- Mindig is az voltam. – vigyorgott önelégülten Tex.
- De ez túl megy minden határon! Motoko már nagyon várta ezt a napot!
- És? Sekai viszont nem. Hidd el nekem, jobb így mindkettejüknek.
Jurij felfújta arcát, majd egy szó nélkül felvette kabtját.
- Hova indulsz?
- El. Megmondom nekik mi történt.
- Micsoda? MIÉRT?! Ne már!
- De! – hagyta magára maga a sátánt.
Először Sekaihoz tért be. Mikor a fiúhoz ért, bekopogott, majd csöngetett.
Sekai nyitott ajtót – Te?! Mit keresel itt? – morgott rá. Sekai ugyanis még mindig haragudott Jurijra, amiért átverte Motokot annak idején.
- Nyugi, békés szándékkal jöttem! – emelte fel kezeit védekezően.
Sekai nem hitt neki, így nem invitálta be – Mit akarsz?
- Hallottam, hogy tegnap voltatok iszogatni. Ott voltál te, Tex, és még pár ember.
- Ja. Kocsmáztunk egyet. Nyugi, nem fogom leemelni a kezedről Texet. Nekem nem az esetem. – húzta félre szája szélét gúnyosan.
- Tudom. –nézett le cipőjére - Gondoltam. – itt már Sekai szemeibe nézett határozottan - Nagyon reméltem. – vette fenyegetősre a témát.
- Na akkor bökd ki. Nem érek rá egész nap.
- Tudsz róla, hogy aznap este készült egy videó?
- Nem. – mondta unottan.
- Hát akkor most már tudsz. A videón te voltál rajta, és egy lány. Nem tudom a nevét, de nem is érdekel. Azonban hiba volt ilyen könnyen elengedned magad mellől Motokot.
Sekai agyán végig futottak Jurij szavai. Megértette, hogy Motoko korábban mit is akart a videóval kapcsolatban mondani. Legszívesebben ordított volna egyet mérgében. Nagyon haragudott Texre.
- Noss én csak ezért jöttem. Szervusz. – húzta össze kabátját magán Jurij, majd elindult Motoko felé.
- Hé, Jurij?! – szólt utána Sekai.
A fiúmegállt, és hátra nézett.
- Köszönöm, hogy elmondtad. –ment vissza ezzel a házba.
Jurij Motoko háza felé vette az irányt. Mikor odaért, becsöngetett.
A lány ajtót nyitott, majd kedvesen beinvitálta. Aurája mégis sötét volt.
- Motoko. – fordult vele szembe amint bement az ajtón.
- Hm? – kérdezte kelletlenül.
- Ami azt illeti, beszéltem Texel.
- Mikor nem beszélsz vele? – ment el mellette a konyhába.
- Jajj, figyelj már ide! – menj utána.
- Figyelek. – ült le a konyhában egy székre.
- Az a videó, amit Tex mutatott… Abban a dolgok nem úgy történtek, mint ahogyan azt te hiszed.
Motoko fülei hegyeződtek – Nem? Akkor hogyan? – nézett rá.
- Sekai, Tex és az a lány játszottan „Felelsz vagy mersz?”-et.
- És? – vont vállat Motoko.
- Tex rávette Sekait, hogy valljon szerelmet annak a lánynak.
Motoko egy darabig pislogott – Szóval…Nem önszántából mondta azokat Sekai?
- Nem.
- És akkor nem szerelmes Karenbe? – csillantak fel szemei.
- Valószínűleg nem.
- Jaj Jurij! – ugrott a fiú nyakába boldogan – Miért nem mondtad ezt előbb? – vonta kérdre mérgesen.
- Most tudtam meg én is! Amúgy is, örülj neki, hogy most mondtam, nem pedig soha.
Hevesen bólogatásba kezdett – Igen-igen, igazad van. Akkor... – szemeiben azonban kihunyt a szikra - Nem. – szontyolodott el - Mégsem. Még nem mehetek oda hozzá. – Jurijra nézett – Neked nem menned kellene?
- Nem. Igazából én még… - de be se fejezte mondatát, maga után csukódott az ajtó – …ráérek. – sóhajtotta.
Motoko és Sekai mindketten csökönyös öszvérek voltak. Ha valamit nagyon akartak, akkor ők addig nem tágítottak, míg az úgy nem lett. Most viszont mind a ketten arra vártak, hogy a másik bocsánatot kérjen.

* * *


Az esküvő napját – ami végül nem lett megrendezve – már rég elhaladták. Március közepe volt. Sekai és Motoko azóta mióta szakítottak, nem beszéltek.
Délelőtt nyolc óra volt, mikor megcsörrent Sekai telefonja.
- Hallo, ki az? – szólt bele.
- Szia Sekai, Karen vagyok. Találkozhatnánk ma?
- Persze! Mikor szeretnél?
- Egy óra múlva a megszokott étteremben?
- Rendben. De miért?
- Majd megtudod. – nevetett – Noss akkor szia. – köszönt el, majd letette a telefont.
Sekai eltette a telefont a zsebébe, majd készülődni kezdett.
Kilenckor már mint Karen, mint pedig Sekai a büfé előtt ültek.
- Miről akartál beszélni? – kíváncsiskodott Sekai miközben megkapott burritóját eszegette.
- Ez lesz az utolsó nap, hogy találkoztunk. – mosolygott rá Karen kezében egy pohár kolával.
- Mi? De hogyhogy?
- A szüleimmel Európába költözünk. Nem hiszem, hogy még valamikor is találkoznánk, de ha mégis, akkor annak nagyon örülnék.
- Igen. Én is. – Sekai mintha elszontyolodott volna.
Karen pedig téma váltásba kezdett – És mi van Motokoval? – kérdezte kedvesen.
- Mit tudom én. Valószínűleg még mindig féltékenykedik rád. Nem értem miért, elvégre megmondtam neki, hogy csak haverok vagyunk. Jajj az a lány, annyira kiakaszt a hülyeségeivel!
Karen elnevette magát – Talán nem volt hülyeség. Lehet, hogy nem is volt annyira alaptalan a féltékenykedése. – mosolygott Sekaira.
A fiú hirtelen még nyelni is elfelejtett. Csak az előtte ülő lányra nézett meglepedten.
Karen elnevette magát – De te kinek ne tetszenél. – mosolygott rá édesen.
A büfé előtt megállt egy taxi, aki dudálásba kezdett.
- Ezek a szüleim lesznek. – nézett a kocsira – Mennem kell. – állt fel, majd Sekai mellé lépett – Békülj ki vele. Nagyon szerethet téged. – tette kezét vállára, úgy mosolygott rá – Noss akkor szia. – hagyta magára a fiút.
Sekai még mindig sokkos állapotban volt. És mikor Karen már a kocsiban ült, csak akkor kapott észbe, hogy nem köszönt el tőle rendesen.
Ketten maradtak a büfé előtt. Ő, és a burritoja. Mikor megette, így egyedül maradván elindult haza egy kisebb kitérővel. Nem tudta miért teszi. Csak vitte őt a lába. Zsebre dugott kezekkel haladt előre, míg nem megtorpant.
Vele szembejövők közül kiszúrt valakit. Pontosabban egy lányt. Bárhol felismerte, Motoko volt az a maga ében fekete hosszú kócos hajával.
Motoko épp a boltba igyekezett, hogy legyen mit enniük ebédre. De mikor meglátta Sekait, ő is megtorpant.
Egy darabig mind a ketten csak álltak, és nézték a másikat. Végül mind a ketten elindultak a másikhoz egyre sebesebb léptekkel.
Motoko végül Sekai nyakába ugrott – Sekai, úgy sajnálom! – bújt hozzá – Nem kellett volna féltékenykednem, és kiabálnom veled.
- Én is sajnálom. – vonta magához erősebben - Nem akartam, hogy azt hidd, már nem hiányzol nekem, és hogy nem szeretlek. Sajnálom, hogy hanyagoltalak. – lazított a szorításon, majd gyengéden eltolta magától a lányt.
- Meg tudsz nekem bocsátani? – nézett fel Motoko megbánó szemekkel a fiúra.
- Csak ha te is nekem. – húzta fel Motoko ujjára a gyűrűt, majd megcsókolta – Szeretlek. – suttogta neki a csók után homlokukat összeérintve.

 

~AngelRose~
ez nem lányregény, ez az élet

Az oldal kizárólag saját készítmény, bármi megtetszik, és el szeretnéd vinni, szólj. ;)


Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre