Mikor felértem a hotel legfelső emeletére, ahol a banda szállt meg, hallottam mindent. A két barát, Len és Ozir hangját már a folyosón lehetett hallani. Külön szobában voltak, és a falakon keresztül veszekedtek. A vita témája engem már nem igazán izgatott. A velük szembe lévő szobából pedig hallottam, ahogy Bin nyöszörög. Nem csoda. Tegnap rengeteget ivott. Most biztosan másnapos. A mellette lévő szoba ajtaja nyitódott.
Sei, a lányok gyengéje nyitotta ki az ajtót. Ébenfekete haja össze-vissza állt. Zöld szemeiben még csillogott a kéj. Hófehér ingje ki volt gombolva teljesen, ahogyan öve is. A küszöböt két lány lépte át. Mind a kettő Sei esete volt. Az egyiknek vörösre festett haja, és zöld szemei voltak, a másik pedig egy fekete hajú, barna szemű szemüveges lány. Ránézésre mindketten ártatlannak tűntek.
- Majd hívj minket. - duruzsolták neki édesen, majd mellettem elhaladva elhagyták a folyosót.
- Ó, szia Ren! - köszönt nekem Sei - Hova tűntél tegnap este? Mindenütt kerestelek. - nézett rám édesen.
- Úgy érted minden lány társaságában? - tettem kezeimet keresztbe. Szeretem Sei-t. Ő a legkedvesebb barátom. De néha undorodom attól, amit művel. A lányokat csak kihasználja, csak hogy neki legyen egy jó éjszakája. Nem szeretem, amikor ezt csinálja.

- Valahogy úgy. - nevetett zavartan - Pocsékul nézel ki. Menj, és aludj egy jót egy kiadós fürdés után. - ezzel beljebb ment saját szobájába.
Nem is vártam ennél többet. Biztosan még csak most lett vége a hancúrozásának, így fáradt, és nyűgös. Ilyenkor undok, és nemtörődöm. De ő szedte fel őket, szóval meg is érdemelte. Hát igen... Ez van.
Elindultam ismét a szobámba. Ekkor azonban a lift ajtaja nyitódott. Taku lépett ki belőle. Nagyon morcosnak tűnt. Ilyennek ritkán láttam, mióta van neki barátnője. Megálltam, és bevártam.
- Valami baj van? - förmedt rám.
- Nem. Semmi. Csak... Történt valami?
- Nem. Miért?
- Olyan... Mufurc vagy.
- Ó, tényleg?! Nem hiszem, hogy te is örülnél a hírnek, hogy a barátnőd talált magának egy pasit, aki sokkal jobb nálad. Ráadásul ezt pont szeretkezés közben kellett kitárgyalnunk! - morogta - Most már tudom milyen lehet Sei barátnőinek. Tudom őket sajnálni.
- Szóval nem volt jó a tegnap este...?
Jeges tekintetével rám nézett - Szerinted?
- Oké, befogtam.

- Azért... Megyek, Ei-vel van egy kis beszélni valóm. - nyitott be a szobám melletti terembe. Maga után becsapta az ajtót.

Én is elfoglaltam egy szobát, méghozzá a sajátoat. Leültem az ágymra, és levettem magamról fölösleges gönceimet, majd elterültem a kényelmes ágyon. Kíváncsi vagyok vajon tényleg ott leszne-e a koncerten. És azt is, hogy miért csókolt meg Souta. Nem olyannak tűnt, mint aki a férfiakat szereti. Valahogy nem tudok rajta kimenni.

Nem kellett sokat gondolkodnom ahhoz, hogy elálmosodjam. Azonban ezt drága társaim nem hagyták. Len, és Ozir nyitották ki az ajtót, és léptek be.
- Mégis hol voltál?
- Miért nem szóltál, hogy hova mentél?
- Csak nem te is felszedtél valami bigét?
- Jaj ne, még egy barátnős társunk lett! Most már nekem is kell egy csaj!
Mondogatták felváltva. Sóhajtottam - Fiúúúúk, elég lesz már! - nyújtottam el mondatomat, jelezve, hogy elegem lett belőlük.
- Nem esett bajom, és ennyi elég, nem?
- Nem! Tudni akarjuk a részleteket! - felelte Len, míg Ozir helyeselve bólintott.
- Jól van, ha ezzel befogjátok, akkor elmesélem mi volt.
- Jól teszed. - ültek le az ágyamra, és kíváncsian néztek rám.
- Szóval... A koncert után ide akartam jönni, mert már nem bírtam elviselni a jelenléteteket, de sajnos eltévedtem. Éhes voltam, és fáradt. Épp ezért elájultam. Sajnos. Vagyis csak félig az. Ugyanis ennek köszönhetően megismerkedtem egy férfival.
- Jézus! Átmentél homárba? - hülledezett Len.
- Eddig is homár volt. - világosította fel Ozir.
- Mi? Tényleg? - pislogott rá.
- Igen. Elvégre az együttesünk neve "homár".
Len felnevetett.
Én ezen nem tudtam nevetni valahogy. - Nem vagyok meleg! Normális vagyok, csak úgy, mint ti. A lányokat szeretem!
- Aaaaha... - viccelődött tovább Len.
- Hát ha így állunk... Nem kell ám nekem semmit sem mesélnem. - néztem el.
- Jaj, ne csináld már! Szóval... Megismerkedtél egy fiúval. Hogy hívják? Hogy néz ki? Rendes? Mit csináltatok? - faggatózott Ozir.
- A neve Souta. Rövid fekete haja van, és rideg kék szemei. És jó magas. Van neki egy nővére, Etsu. És nagyon aranyosak mindketten. Csinálni meg nem csináltunk semmit sem. Csak elvitt egy panzióba, amit ő, és a nővére vezetnek. Adtam is nekik a ma esti koncertünkre két jegyet.
- Amit a szüleidnek szántál? - nézett rám együttérzően Ozir.
- Igen. Felhívtam őket, de sajnos nem tudnak eljönni. Angliától Japán túl messze van. Szóval nem akarnak feleslegesen eljönni ide.
- Milyen szülők az ilyenek? - mérgelődött Len - Nem képesek megnézni a saját fiúk egyetlen előadását sem? - morgott fel.
Ezen elszontyolodtam. Nem a szívügyem ez a téma. És ezt ők is tudják. Mégis minden egyes koncerten ffelhozzák. Nem baj. Már kezdem megszokni. Én csak abban reménykedem, hogy egyszer az együttessel kijutunk Angliába, és akkor a szüleim is talán el tudnak jönni.
- Bocsi, de most szeretnék egyedül maradni. - feküdtem vissza. Magamra húztam a takarót, és a fal felé fordultam hátat fordítva ezzel barátaimnak.
- Persze, aludj csak. Este fellépés! - próbálta Ozir menteni a menthetőt. Megragadta Len karját, és kihúzva őt kimentek a szobámból. Hallottam, hogy újra neki kezdtek a veszekedésnek, de ez engem már nem izgatott.