Egy szép nyári napon Rebecca egy fürdőruha felsőben és minialjban felkerekedett, hogy meglátogatta Yugit. Mikor odaért Salamon nyitott ajtót.
- Helló, Yugi! - mondta lecsukott szemmel a lány. Mikor felnyitotta a szemét - Ó, bocsánat Yugit keresem.
- Szia Rebecca! - köszönt Salamon kedvesen. Yugi nincs itthon, de én igen. - Mit tehetek érted? - Beinvitálta a házba.
Mikor már bent volt, hirtelen azon vette észre magát, hogy irtó melege van. És közölte ezt a nagypapival. A nagypapi helyeselte és letette ingjét. Rebecca meglepődött. Mindig azt hitte, hogy e ing alatt egy fitt öregember lakozik. Ám csalódnia kellett, mivel a fitt nagypapi helyett egy hájas, kövér öreg embert látott. No, de kérem - felelte zavartan egya kis pír és huncut mosoly kíséretében.
- Ha - felelte meghökkenve Salamon.
- Hát jó, ha így állunk. - És az eddig szerény és félős lány levetette miniszoknyáját és így egy szál fürdőruhában flangált.
Az öregnek nagyon megtetszett a látvány, két perc után már fel is állt a „pöckös”. A lány csak nézett és kivett levetett szoknyája zsebéből egy korbácsot, amit mindig magával hordott.
- Na, jó Tata, ideje munkához látni - felelte a lány a „pöckösre” mutatva.
Salamon ledőlt az ágyra, mire Rebecca rávetette magát. Lassan lekerült a vén trotty nadrágja. Nem tudtak magukon uralkodni, egymáséi akartak lenni.
- Ó, tégy magadévá! - szólalt meg Rebecca (nyögdécselése előtt).
Mivel a papi nem vette le cipőjét és már elég rég csinálta, ezért állandóan rugdosta a lányt a cipőjével. Egy idő után már zavarta a dolog, és erotikus mozdulatokkal levette az úr cipőjét, amit kár volt, mert elviselhetetlen bűz áradt lábáról és cipőjéből, hogy Rebeccának gázmaszkot kellett volna viselnie a folytatáshoz. Ezt már nem bírta tovább. Vette ruháit és eliszkolt.
Mikor a parkhoz ért meglátta Döme.
- Sziia, Rebecca! - kurjantott rá a fiú, hogy a lány majdnem kiugrott bőréből ijedtében.
- Hi - válaszolta libabőrösen szegény kicsi lány.
- Hogy vagy? - kezdte a beszélgetést Döme.
- Kösz, de elég rosszul - mondta csendesen.
- Gyere fel hozzám, itt van a közelben a lakásom. Tudok egy kúrát, ami kigyógyíthat minden bajodból.
- Egy kúra? Hogy mik vannak? - válaszolta és felcsillant szíp szeme.
Mikor odaértek a lakáshoz, Rebecca nagyot nézett. A lakás dobókocka mintára volt festve. Betértek a fura lakásba. Elkezdték a kúrát, ami símogatással kezdődött, majd elkezdték egymás testét gyengéden csókolgatni és ez egyre hevesebben folytatódott. A hirtelen sebességváltás következtében a lány haja és Döme (férfiasságának nem nevezhető valamije) kukaca égnek állt. Ezután Döme pénisze bekerült Rebecca barlangjába. Egyszercsak megszólalt a férfi telefonja. Nem akarták félbeszakítani dolgukat, ezért nem vették fel, de a hívó csak nem tett le szándékáról. Döme felveszi a készüléket, és egy vékony hang árad belőle.
- Döme hol a ....-ba vagy? Már két órája várok rád a parkba.
- Mi? - kérdezte Rebecca. Mintha egy lány hangját hallotta volna. - Te szemét, hogy mertél felhozni a lakásodra?
- Majd visszahívlak drága, oké? Most dolgom van. - Majd letette a telefont.
Rebecca felöltözött és elakart menni, de a fiú elkapta a kezét és vissza akarta húzni. A lány undorában úgy elhúzta a kezét, hogy a srác visszaesett az ágyra.
- Ki volt az? - kérdezte Rebecca. - Csak az igazat!
- Serenity - mondta a választ. - Két órával ezelőtt beszéltük meg a randit, de már vagy 10 percet késett, ezért untam magam és elakartam menni, amikor megláttalak.
Rebecca felháborodott és otthagyta a kétségbeesett srácot.
Mikor leért látta, hogy Serenity Seto karjában sír egy padon, majd felállnak és elmennek. A lány annyira kíváncsi volt, hogy mi fogtörténni, hogy egészen Seto házáig követte őket. Mikor bementek, Rebecca egy ideig még várt, amikor halk nyögdécseléseket hallott a hálószobából, sírva fakadt és elfutott.
Annyira kétségbe volt esve, hogy észre sem vette, kibe botlik bele. Mindketten felbuktak a másikban, mikor a lány felnézett, egy szőke fejet pillantott meg. Joey fejét. A neandervölgyi kinézetű egyén felcsalta szobájába a hölgyet, hisz olyan szomorú volt. Mikor felértek, a szokásos kupi várta őket. Zavarában a szoba tulajdonosa bevágott mindent a szekrénybe.
- Bocs, nem gondotlam, hogy még ma vendéget fogadok - mondta szégyenkezve Joey.
- Semmi baj.
- Most elmegyek lefürödni, mert ha már a házam koszos, legalább én legyek tiszta.
Rebecca bólintott, majd a fiú elment. Unalmában mindenfelé nézelődött, így vett észre a szekrény ajtaján (ahova bevágta Joey a cuccait) egy listát, amin egy csomó lány fényképe volt. Mikor végignézte felháborodva távozni akart, amikor az ősembernek egyetlen és utánozhatatlan példánya megjelent a szoba ajtóba tök mesztelenül és jelezte, hogy ő már készen áll az örömpillanatra. Rebecca még jobban felháborodott. Pofon vágta a fiút, majd elfutott.
A napot leváltotta a Hold, s csillagok jelentek meg a tiszta égen. Már 9 óra körül volt, mikor hazaért. Épp nyitotta volna lakásának ajtaját, amikor Yugi lépett oda hozzá.
- Szia, Rebecca! - szólította meg a fiú, mire a megszólított leejtette a kulcsát ijedtében.
- Ó, szia Yugi! - köszönt vissza. - Mit keresel te itt?
- Hallottam a nagyapámtól, hogy kerestél.
Rebecca egyszerre holt sápadt lett. Yugi ezt észrevéve aggódóan ezt kérdezte: - Rebecca jól vagy?
A lány bólintott.
- Mit mondott még? - mordult rá kérdően.
- Semmit. Miért, kellett volna?
- Neem... dehogy, ...csak...
- Csak?
- Csak... tisztára... leégettem magam.
- Miért?
- Mert beállítottam, hogy felköszöntselek, mire kiderült, hogy nincs is szülinapod - hazudta.
Yugi elnevette magát.
- És mit kaptam volna? - kérdezte gyermeteg kíváncsisággal.
- Ne itt - felelte.
Mikor bementek, Yugi egy kicsit türelmetlen volt, mint egy óvodás.
- Na? - kérdezte egyre türelmenetlenebbül.
- Pillanat! - Alány levetette ruciját. - Meglepetés! - kiáltotta.
- Ha!? - Nézett nagyot Yugi. - Rebecca mit csinálsz?
- Ez lett volna a szülinapi ajándékod (ismételten hazudva). És modell lépteivel odatipegett, szegény Yugit ezzel a falhoz szorítva. - Szerelmem! - mondta, majd hevesen megcsókolta a fiút, eztkövetően elkezdte volna kiszemelt áldozatát vetkőztetni.
Amikor meglepettségéből feleszmélt Yugi, gyengéden eltaszította magától a lányt.
- Rebecca... Nézd!... Één... kedvellek és szeretlek..., de csak ... úgy, mint egy barátot. Se több... se kevesebb... nem vagy... csak barát.
- Értem! - mondta mérgesen és elszonytyolódva.
Yugi egy ideig méregette, miközben gondolkodott.
- Tudod... én nem téged szeretlek... Nem szeretem az ilyen rámenős lányokat, mint amilyen Te vagy. - Majd adott egy puszit a síró lány homlokára és otthagyta.
Egy év után Rebecca és Yugi nagyapja összejöttek. Yami és szerelme (Téa) összeházasodtak. Serenitynek és Setonak gyermeke született. Joey és Döme, mivel nem bírták tovább a női lelkeket megérteni, arra az elhatározásra jutottak, hogy a saját neműkhöz vonzódnak. Így minden szép és jó - gondolják ők.
The End
AJÁNLOM AZ OLDALT
