|
2. rész
Jurij és én a kávéházba tartottunk. Sosem hittem volna, hogy még randimlesz ebben az életben. Persze, álmodoztam róla, de én nem vagyok az a kezdeményezős típus. A fiúk pedig nem igazán keresik a társaságomat.
Ahogy sétáltunk az épület felé, mintha néma csend vett volna minket körül. Pedig csak unalmas percek voltak, amikor nem szóltunk egymáshoz.
- Láttam az osztályban, hogy te és Sekai nagyon jóban vagytok. - szakította meg a csendet végül a fiú.
- Igen. - bólintottam - Pólyás korom óta ismerem. A szüleink jóba vannak már régóta.
- Ennyi év, és nem szövődött köztetek szerelmi szál?
Elpirultam. - Nem. Miért alakult volna? - kaptam el a fejemet - Olyanok csak a szappanoperákban szoktak lenni. Nem? - néztem rá.
- De. Biztos. - vont vállat - Nem szoktam nézni a televíziót.
- És nálad mi a helyzet?
- Ezt hogy érted? - nézett rám.
- Neked van szerelmi életed?
- Jelenleg? Nincsen. Miért?
- Te kezdted el megróbálni kifejteni az én szerelmi életemet.
- Az csak egy egyszerű kérdés volt.
Inkább magam elé néztem.
- És? Mit szeretnél ma tanulni?
- Kémiát. Van pár dolog, amit nem igazán értek.
- Rendben. Akkor kémia. Majd nézzük egy könyvből? Én ugyanis ma nem hoztam.
Elpirultam. Ha egy könyvből nézzük, sokkal közelebb tudok hozzá kerülni. Legalábbis a filmekben ezt ki tudják használni a lányok.
Nem is tudom miért gondolkodom ilyeneken. Vagyis mégis lenne egy tippem. Meguntam már, hogy csak távolról csodálom Sekait. Tudom, hogy nem lehet sohasem a fiúm. De apáca zárdába azért nem akarok ez miatt kerülni. Meg kell próbálnom mást szeretni. Ha ez nem sikerül, hát akkor ez van. De legalább megpróbáltam. Most biztosan azt gondoljátok, hogy kihasználom Jurijt. De ez nem igaz. Ugyanis én kedvelem őt. Bár nem úgy, de hiszem...sőt, tudom,hogy idővel fogok tudni rá is úgy nézni, mint Sekaira.
Mikor beértünk, a helyiségben alig voltak, így oda ülhettünk, ahova csak szerettünk volna. Leültünk az ablak melletti asztalhoz. Jurij mellém ült, hogy egy könyvből nézhessük a tananyagot.
A pult mögött a szőke amerikai fiú osztálytársunk, Tex állt. Ő szolgált ki minket.
- Hellosztok. Mit kértek? - jött oda hozzánk.
- Nekem egyellőre egy süti. Cseresznyés.
Tex felírta Jurij igényét, majd rám nézett - És neked? - nézett rám Tex.
- Nekem csak egy ásványvizet. Szénsav menteset.
- Rendben. - írta fel, és ezzel elment, hogy kiszolgálhasson minket.
Jurijhoz fordultam - Noss akkor kezdjünk is neki.
Juri azonban nem figyelt rám. Sokkal jobban lefoglalta valami más. Valami, ami szebbnek bizonyosodott.
Integettem előtte - Jurij...
- Hm? - zökkent vissza a valóságba - Ja, bocsi. Szóval kezdjünk bele? Oké. - ezzel akönyvemhez fordult, és elkezdte magyarázni az ionokat, és kationokat, meg a többit.
Próbáltam követni a gondolatmenetet.
Egyszerűbb volt, mint ahogyan a tanár elmondta, mégis nehezebb, mint ahogyan Sekai magyarázta. Hát igen. Sekai már tudja, hogyan kell nekem "elmesélni" az anyagot, hogy meg is értsem. Azonban Jurijnak még ez csak az első órája volt, így nem tudhatta. Nem is hibáztatom.
Órákig ott ültünk. Nem azért, mert ilyen nehéz felfogású vagyok, hanem mert közben elbeszélgettünk, és egészen másmerre terelődött a beszélgetés.
Miután végeztünk Jurij fizetett, majd kimentünk az épületből.
- Elkísérlek egy darabon. - közölte velem.
- Ugyan, igazán szükségtelen. - mosolyogtam rá.
- Ne butáskodj!
Ezzel le is zárta a témát, mire én nem mertem vele ellenkezni. Elvégre nem hazakísér, csak egy darabig. Hosszú szünet következett.
Jurij megállt - Esik. - állapította meg. Kinyújtotta kezét, tenyerét felfelé tartotta, amibe egy csepp esett.
- Nincs esernyőm. - nevettem magamon. Tudtam, hogy esni fog, mégse vittem magammal esernyőt. Bíztam benne, hogy lesz olyan nagy szerencsém, hogy nem fog kelleni.
- Gyere fel hozzám.
Bepirultam, ránéztem - Tessék? F-Fel... hozzád?
- Ne gondolj semmi rosszra! Csak amíg eláll az eső. - közben egyre jobban rákezdte, mintha azt akarnák, hogy fogadjak szót neki - Nem lakok messze.
- Hát, rendben. - mosolyogtam rá. Mentségemre legyen mondva, csak azért fogadtam el a felkérést, mert esett az eső.
Ezzel el is indultunk hozzá. Végig fogta a kezemet. Mindenki megnézett minket, hogy mi biztosan egy pár vagyunk. Pedignem. Csak randizunk. Vagy ez már annak számít? Minden esetre elég arcpirító volt.
Egy hatalmas házhoz értünk. Nagyon szép volt. Belül pedig még szebb.
- Noss, megjöttünk.
Mindenhol drága bútorok, és művészeti alkotások másolata.
- Nagyon szép házatok van. - néztem csodálkozva körbe. Gondoltam, hogy gazdadok, de nem hittem, hogy ennyire.
- Köszi. - levette kabátját, segített az enyém levételében is, majd felakasztotta őket. Kézen ragadott, majd elindult a lépcső felé.
- Most hova...? - be se fejeztem, de megálltunk.
A lépcsőn egy idős férfi állt. Fekete öltöny, és drága olasz cipő volt rajta. Arcán nem a legkedvesebb arckifejezése ült.
- Ő ki...? - súgtam Jurij-nak.
- Atyjety. - nem nézett rám. Ő is felvette a mogorva arckifejezését, és szemezett apjával.
- Oh... Ömm... Örvendek. A nevem Motoko, elné...
De a férfi nem engedte, hogy befejezzem. Számomra érthetetlen - orosz - nyelven kezdett el vitatkozni fiával. Jurij csak néha közbeszólt, de végül már nem is törődött vele, felhúzott maga után szobájába. Utánunk becsukta az ajtót, és karba tette dühösen kezeit.
- Sajnálom, hogy gondot okoztam. - néztem rá szomorúan az előbbi miatt.
- Ne is törődj vele. - legyintett - Atyjety már csak ilyen. De nem miattad viselkedett így, hanem miattam. - sóhajtott, ezzel leült ágyára.
Egy darabig néztem magába roskadt arckifejezését, majd táskámhoz kaptam - Mennyivel tartozom? - vettem elő pénztárcámat.
- Nem tartozol semmivel sem. Ingyen tanítok.
- De ez nem jó. Ragaszkodom hozzá, hogy fizethessek. - léptem elé.
- Ha annyira fizetni, akkor inkább fizess másként.
- Rendben, mit szeretnél? - kérdeztem tőle segítőkészen.
- Esetleg megmaszírozhatnál.
- Rendben. - gyűrtem fel a blúzom ujját.
- De én erotikus maszírozásra gondoltam. - szemeiben huncutság csillogott.
Egy pillanatra lesokkoltam. Még sose csináltam ilyet. Jó, még maszírozni se tudok, nem hogy ilyet. Enyhén zavarba jöttem. Éreztem, hogy arcom egyre forróbb.
Jurij hallgatásomat azonban beleegyezésként vette. Elkezdte kigombolni ingjét.
Még szép, hogy zavarba jöttem. Sekaion kívül más fiú testét nem szoktam nézegetni. Na jó, ez hülyeség, mert a strandon is szoktak félmeztelen fiúk jönni-menni, de mégis, mivel én mindenhova Sekaial megyek, így folyton rá koncentrálok.
Zavrtan elnéztem. A szekrényen mindenféle olaj volt. Kezembe vettem egyet, kinyitottam a kupakját, megszagoltam. Kellemes illata volt.
- Láss hozzá. - feküdt el az ágy kellős közepén.
Kellett nekem beígérnem mindenfélét. Nemvolt mit tenni, ágy széléhez léptem, feltérdepeltem, és odamásztam Jurijhoz. Lábaimmal közrefogtam derekát, majd csípőjére ültem. A talált olajból a testére nyomtam egy kicsit, és a kezeimet is bekentem vele, majd a flakont magam mellé tettem. Kezeimet Jurij mellkasára tettem, és gyengéd simogatásba kezdtem. Tudom ez nem nevezhető maszírozásnak, de jobb a semminél. Ujjaim bejárták Jurij felsőtestének minden egyes miliméterét. Az olajtól fehér bőre nem csak illatos, de fényes is lett. Mellkasáról hasára, medencecsontjára, és oldalaira símultak kezeim. Ahogy felsiklottak, követtem a körvonalakat, és karjaira is áttértek kezeim. Oda-vissza, majd kulcscsontját se hagyván ki nyakára tértem át. Mindvégig azt néztem, hogy mit csinálok. Nem mertem Jurij arcára nézni. Féltem, hogy valamit rosszul csinálok. Arcom már így is rák vörös lehetett, nem kellett az nekem, hogy ő is lássa ezt.
A maszírozás végeztével kezeim megállapodtak a mellkasán, ahol elkezdtem az egészet.
Jurij ezt a féle befejezést azonban nem tűrte. Egy hirtelen mozdulat, és azon kaptam magam, hogy az ágyon fekszem, Jurij pedig felettem négykézláb, és mélyen szemeimbe nézett. Lassan közeledett arcomhoz.
Reflexből próbáltam a kezeimmel eltolni magamtól, de ő lefogta, és az ágyhoz szorította őket. Elfordítottam fejemet is, de mégis elérte amit akart. Egy gyengéd csókot lehelt ajkaimra.
Nem tudtam mit reagálhatnék rá, csak nagy tányér szemekkel néztem rá.
Elhajolt tőlem. - Bocsi.
Belül örültem, kívül ez csak úgy mutatkozott meg, hogy az arcom rák vörös lett ismét - Azt hiszem... Nekem mennem kell.
Jurij ablak felé emelte tekintetét - De hiszen még esik.
- Igen, de Sekai vár. Főznöm kell neki.
- Oh, értem... - kicsit mintha elszontyolodott volna. Leült mellém.
- Sajnálom. Holnap majd találkozunk. - adtam neki búcsúzásként egy puszit arcára, majd felpattantam az ágyról - Szia! - intettem neki, és lerohantam a lépcsőn. Nem akartam, hogy kikésérjen. Talán féltem, hogy ismét megcsókol. Nem így képzeltem az első alkalmat. Ahogyan azt se, hogy Jurijal fogok először. De nincs mit tenni. Már megtörtént.
Amint kiértem a házból, elindultam Sekai háza felé. Út közben bár bántott a lelkiismeret, mégis boldog voltam. Vegyes érzelmek keringtek bennem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
