Dejuséknál való történések után elmentem Sekaihoz. Elmeséltem neki mindent. Hát nem részletesen, de azért amit tudnia kellett, azt elmondtam.
Reggel észrevettük, hogy az egyenruhám, - ami egyébként a fiúk öltözete, ugyanis én nem szoktam szoknyákba járkálni - koszos, így Sekai anyja szekrényéből kivett egy ruhát nekem. Nem volt időnk se kötöszködni, se másikat kiválasztani, ami a személyiségemhez illik, így kénytelenvoltam egy szó nélkül felvenni.
A fürdőbe mentem, ahol alaposabban megnézhettem magamon. Egy lila spárga pántos ruha volt, ami a térdemig ért. A dekoltázsa eléggé kivágott volt.
Nem szerettem soha ilyen ruhákba járni. Csak kiskoromban volt rajtam efféle ruha. Anya ugyanis állandóan habos-babos ruhákat vett nekem. De amióta anya a kórházban van, színes ruhákat nem vettem fel.
Csakis kizárólag fekete szerelést, ami egy hosszú fekete nadrágból állt, amin volt vagy négy zseb, egy rövidujjú fekete póló, ami garbós nyakú volt, arra pedig egy fekete kardigán, amit álltalában kicibzározva hordtam.
Azért voltak rajtam színes dolgok is. De az csak a ruha mintája. A pólón például mellkas szinten középen egy piros szív. A kardigán jobb oldalán a zsebén pedig egy fehér-piros virág, aminek a közepére a "peace" szó volt feketével nyomtatva.
Cipőnek álltalában egy fekete tornacipőt szoktam hordani. De ez most szerencséremásként volt. Egy fekete térdig érő lapos talpú csizma volt rajtam, amin volt egy-két csatt díszítésként. Ez még ment is a ruhához.
Amikor kimentem a fürdőből, hogy siettessem Sekait, ő már készen volt. Amint meglátott, hirtelen szólni sem tudott. És nem csak ő lepődött meg a különösjelenségen.
Az iskolában több "divat baba" is megjegyezte, hogy biztosan fel akarok szedni egy fiút, hogy így kiöltöztem. Pedig ha tudták volna az igazat, nem terjesztették volna szét a pletykát az iskolában, miszerint a "Sötétség királynő biztosan bepasizott." Ebből aztán az lett, hogy "A sötétség királynője biztosan fel akarja szedni a helyes padtársát!"
Sekai is meghallotta. És bár nem kértem meg rá, kipártolt. Olyan aranyos volt! Hálával tartoztam neki. Sose kértem, hogy pártoljon ki, ő mégis megtette. Nagyon sok mindent köszönhetek neki.
De most már elég az előző részek tartalmából, következzen a tényleges rész:
Miután Sekai leült helyére, úgy döntöttem én is követem a példáját. Nem szóltunk egymáshoz, csak vártuk, hogy a következő óra tanárja bejöjjön, és tartsa meg az óráját.
A történelem tanár azonban nem jött. Helyette a testnevelés tanár lépett be az osztályba.
- Mindenki menjen a tornaterembe, óra váltás van!
Mindenki nyafogva, de összeszedte a testnevelés cuccát, és elindultak az öltöző felé. Én voltam az utolsó, aki bement a lányöltözőbe. Akkor már javában folyt a pletykálás rólam. Hiába szólt rájuk Sekai, a pletyka attól még nem szűnik meg.
Úgy tettem mintha meg se hallanám. Az egyik padhoz mentem, lecuccoltam, és nekiláttam az átöltözésnek. Lila ruhámat leváltotta a hosszú fekete melegító nadrágom, és a fehér egyen tesipóló.
Ahhozképest, hogy én voltam az utolsó megérkező, én végeztem a leghamarabb. Kimentem, és a tornateremhez tartó folyosón végigfutva fehér zoknimban odaérve rávettem magam az egymásra pakolt szivacsokra. Azokon ülve vettem fel fekete tornacipőmet.
A tornateremben csak Jurij, Tex, és Sekai ült a padokon. Mindannyian rám, vagyis az érkezőre néztek.
- Normális vagy ilyenkor? - kérdezte megvetően Tex.
- Eltaláltad. - én sem válaszoltam neki más hanglejtéssel, és inkább ahelyett, hogy rájuk néztem volna, a cipőfűzemet kötöttem be.
Sekai mellém ugrott a szivacsokra. - Ne légy már morcos, csak viccelt.
- Aha... - néztem még mindig cipőmet - Szerintetek mit fogunk csinálni órán?
Tex maga mögé mutatott - Szerintem ezt.
Felnéztem. Magas szivacs, tartó, és egy hosszú rúd. Remek. Magasugrás. Mindennél jobban gyűlölöm a testnevelést. A magasugrás meg kimondott "kedvencem" volt. - Remek. - sóhajtottam.
- Ugyan már, jó lesz! - bíztatott Sekai.
- Te csak meg se szólalj! - néztem rá - Te tartod az iskola rekordját is! Neked könnyű!
Mindig is irigyeltem ezért a fiúkat. Nem edzenek, mégis olyan jó sportolók. Bármire képesek, és nehézség nélkül képesek elérni a rekordokat. Na jó, nem tudom, hogy melyik sportol, és melyik nem. Én csak Sekaiból indulok ki. Ő ugyanis nem jár kondiba, mert nem akar "kondi guru" lenni. Ennek ellenére a hasán meglátszódik az a bizonyos hat kocka.
- De nem sokáig. - szólt közbe Tex.
- Ezt hogy érted? - nézett rá Dejenka.
- Ma megdöntöm a rekordját! - jelentette ki Tex önelégült mosollyal.
- Próbáld csak meg... - Sekai nagyon biztos volt abban, hogy nem fogja senki sem megdönteni a rekordját, amit nem is csodálok.
Az osztály többi diákja becsődült a terembe a tanárralegyütt. A lécet feltették a helyére, és elkezdődött az óra öt kör futás, és egy tíz perces bemelegítés után.
A fiúk szorgalmasan váltották egymást az ugrásokban. A lányok azonban csak lustán elterülve beszélgettek a padokon.
- Nézzétek! - szólt közbe az egyik lány a beszélgetésbe - Most jön Sekai!
Erre még én is felkaptam a fejemet, és odanéztem.
A fiú könnyedén átugorta a lécet aélkül, hogy leverte volna. Ez nekem biztosan nem menne, Bár sokak szerint ez csak önbizalom kérdése.
- Olyan szexi! - olvadoztak rajta.
- De nem csak az. Okos, helyes, aranyos, ÉS szexi. És ne felejtsük el azt sem, hogy sportos, jó az alakja, és a hangja sem utolsó.
A lányokra néztem. Már megszokhattam volna, hogy ők csak a külsőt nézik, de valahogy nem tudtam. Mindig megbotránkozok ezen. Pedig Sekai nem csak egy "olvasztóan jó pasi", hanem a belső értékei miatt is lehet szeretni. De ők persze ezt már nem értékelik.
- Szerintetek milyen lány lehet az ideálja? - kérdezte az egyik.
- Szerintem egy kedves, bájos, elbűvölő teremtmény, aki sportos, jól néz ki, szép az arca, és gyönyörű.
- Milyen kár, hogy ezek közül a mi kis Dark-chanunkra egyik sem igaz.
- Egy riválissal kevesebb.
Ezen mindenki nevetett.
Lehet, hogy igazuk van, de bennük sem található ezek közül egyik sem. Nem tudom miért vannak annyira elszállva maguktól. Sajnálattal kellene velük közölnöm, hogy az ilyet a fiúk úgysem szeretik. De nem, majd ha koppannak, legalább lesz min nevetni.
De attól még rosszul esett. Be akartam bizonyítani nekik, hogy igenis méltó vagyok nekik ellenfélnek. Igaz, nem akarom elcsábítani Sekait, mert már abból köszönöm szépen, megjöttem. De attól még lenézni sem kellene.
Én következtem az ugrásban. Itt az alkalom. Ugrásra készen! Amilyen szerencsém volt, még szép, hogy nemsikerült.
Mindenki rajtam nevetett. Kivéve egy ember.
Nem csak levertem a lécet, de még a kezemre is estem. Hirtelen azt hittem, hogy eltört, de mikor meg tudtam mozgatni az ujjaimat, megnyugodtam. Lemásztam a szivacsról, és fájó karomat fogtam. A padokhoz mentem, és leültem.
Sekai azonnal jött hozzám. - Minden rendben?
Nem néztem rá. Szégyelltem magamat. - Persze. - böktem ki végül.
- Nagyon fáj? - nézte a karomat.
- Nincs semmi bajom. Nem kell pátyolgatnod. - álltam fel. Hiába esik jól, nem hagyhattam, hogy a pletykák még jobban elterjednek, sőt, még mást is hozzá tegyenek. - És most megyek, átöltözök. - közöltem vele, majd el is indultam az öltöző felé.
Ahogy ezt megtettem, ki is csöngettek, így Sekai nem tudott követni, hogy aggodalmaskodhasson miattam.