Suli után mindenki ment haza. Legalábbis álltalánosságban. Én és Jurij ugyanis nem hazamentünk. Elvégre ez volt az első randink. 

Utolsó óránk testnevelés volt.
- Gyűlölöm a tesit. - pakoltam össze cuccaimat. Le voltam lassulva.
Sekai viszont anná inkább. Pörgött hatszázzal. - Nemvolt olyan rossz. És még te mondod nekem, hogy sportoljak? - nevetett ki.
- Én csak... - kezdtem magyarázkodni - Nem voltam rá felkészülve. Amúgy is beteg vagyok.
- Agyilag? - szemtelenkedett ördögi mosollyal.
Erre inkább nem mondtam semmit sem. - Na szia... - köszöntem el tőle. Táskámat vállamra kaptam. - Randim van. - emeltem ki utolsó mondatomat.
- Nem érdekel.
- Jól van akkor...
- Hjó, na örülök neked. Hello. - ezzel Sekai haza is ment.
A teremből leérve Jurij-hoz futottam. Ki voltam pirosodva a tesi óra miatt. Ő persze nem. Be se jött órára.
- Szia! - köszöntem neki.
- Hy! Látom ki vagy.
- Csak megeröltettem magamat. - legyintettem, mintha mi sem történt volna.  Noss akkor hova megyünk? - fonta át ujjait Dejenka ujjaim közé.
- Persze. Vagyis... - bizonytalanodtam el - Nem tudom. Anyut is meg akarom látogatni. - sóhajtottam - De majd később is meglátogathatom. - mosolyodtam el végül.
- Miért? Külön éltek?
- Nem. - húztam félre a számat - Anya kórházban van. Minden nap meglátogatom. - néztem le magam elé zavartan.
- Oh... Értem. De egy napot kibír nélküled igaz? - mosolyodott el.
Ránéztem - I...Igen... - meglepett a pimaszsága.
- Akkor mehetünk? - behunyt szemes mosoly.
- Hová? - értetlenkedtem. De ez érthető nem? Elvégre zavarban voltam!
- Hova szeretnél?
- Hm... Nem is tudom... - gondolkodtam el.
- Mit szólnál a vidámparkhoz? - gyermekded mosoly ült Jurij ajkaira.
- Vidámpark? - gondolkodtam el. Még sosem voltam ott, de ezt nem kell neki tudnia - Jó ötlet! Menjünk oda!
Ekkor vettem észre az előttünk mélabúsan koslató Sekai-t.
- Egy pillanat... - hagytam ott Jurij-t, és Sekai-hoz futottam. - Sekai?! - álltam el útját.
- Igen? - nézett le rám.
- Ma is későn érnek haza a szüleid? Mert akkor főzök neked este valamit, ha szeretnéd.
- Nem kell. - morogta - Menj, és érezd jól magad a vidámparkban. - ezzel kikerült, és tovább vette útját hazafelé.
Utána fordultam. Nem tudtam, hogy miért lett velem hirtelen ilyen fagyos. Olyan rossz érzés fogott el.
- Mit beszéltetek? - lépett mögém Jurij.
- Semmit... - fordultam vele szembe - Akkor mehetünk? - mosolyogtam rá.

Nagyon jól éreztem magam a vidámparkban. Mindent Jurij állt. Ezért kellemetlenül is éreztem magamat, de megnyugtatott, hogy nincs ezzel semmi baj.
Mikor elválltak útjaink, felhívtam Sekai-t.
- Szia! Otthon vagy? Főztél már magadnak? Suliba adta receptet, kipróbáltad? Megyek hozzád! - érdekes, de felpörögtem. Pedig nem szoktam.
- Igen. Nem. Nem. Neee! - válaszolt tömören - Minek jönnél ide? Nem randin lenne a helyed?
- Már vége. És azért megyek, mert valakinek normális kaját is kell a szádba adni. Megint instant levest, meg péksüteményt ettél igaz? Csinálok neked finomat! Közben pedig majd mesélek. - egyszerűen nem tudtam befogni a számat - Gondolom új dalon dolgozol. Miről szól? Majd eljátszod nekem? - annyit beszéltem, hogy közben már Sekai házához isértem - Most le kell tennem. - miután letettem, már be is nyitottam a ház ajtaján. - Sziaaa! - csuktam be magam után az ajtót - Rég beszéltünk. - nevettem el magamat.
- Behalok rajtad. - szólt le szobájából nevetve.
- Most miért? - mentem fel. Mivel nyitva volt az ajtaja, így könnyedénbementem hozzá. Igazam volt. Asztalánál görnyedt. Mögé léptem. Egy lap feküdt előtte. Jobban mondva egy kotta. Előre hajoltam, hogy elvehessem tőle.
Szerencsétlenségemre viszont Sekai épp akkor fordult felém. - Megnőttek a melleid. - közölte velem holt nyugodtan.
- Mi van? - azonnal kiegyenesedtem, és magam elé kaptam kezeimet takarásként. Éreztem, hogy elpirultam. De ki ne pirutvolna el egy ilyen helyzetben?
- Mondom kezdesz hasonlítani egy nőre. - ekkor vette észre a kezemben tartott lapott is - Azt meg add vissza! Még nincs kész.
- Eljátszod nekem? - tettem hátam mögé.
- De még nincs kész! - ismételte - A fél munka az eleve rossz munka!
- Rendben. - adtam fel. Miért ispróbálkozok? Ha egyszer nem, akkor azt soha nem fogja megtenni. Ismerem már. Visszatettem a kottát oda, ahonnan elvettem.
- Várd meg míg befejezem, utána eljátszom.
Na persze... - Ettél ma valamit egyáltalán?
Sekai hasa korogni kezdett. - Őőő...
- Ezek szerint nem. Jól van,csinálok neked enni, lásd kivel van dolgod. - nevettem el magamat, majd elindultam le a konyhába.
Gyorsan elkészültem az étellel, hogy Sekai minél előbb ételhez jusson. Nem akartam, hog éhen halljon. Azonban a kapkodásomnak köszönhetően megégettem a kezemet.
- Ááááucs! - Hát már mindig történik velem valami, ha itt vagyok?
- Na mi van? Te is felgyújtod a konyhát? - Sekai nem jött le egyből, csak kis idő múltán. Gondolom a kottát írta még. - Rendben vagy? - kérdezte mikor hajlandó volt lejönni.
Nem szóltam semmit. Könnyeim némán folytak végig arcomon. Kezemet hideg víz alá tartottam.
- Balfék. - vette elő a kenőcsöt égési sérülés ellen - Add amancsod,
- De fááj! - nyüszítettem. Elzártam a vizet. Sérült kezem remegett a fájdalomtól.
- De ettől nem fog. - sóhajtotta - És ugye tudod, hogy ez be fog hólyagosodni?
- Neee! - estem kétségbe.
- Majd elmúlik, ne parázz!
- Lyukaszd ki! Lyukaszd ki!
- Majd ha lesz. - nevette el magát ügyetlenségemen.
- Neee! Megőréltél? Meg akarsz ölni?
- Te mondtad az előbb, hogy lyukasszam ki
- De nem gondoltam komolyan! - néztem rá könnyes szemekkel.
- Jaj Istene, miért én?! - nézett fel a plafonra, majd rám - Akkoris bekenem! - fogta meg ezzel kezemet, rányomta a jéghideg gélt, majd belemaszírozta a sérült területbe.
Bármennyire is vitatja, igenis aranyos. Elvégre segít másokon. Velem folyton csak abaj van,ő mégis mindig ott van, és amiben tud, segít. Múltkor is, mikor megvágtam a kezemet. És most is.
- Annyira édes,és cuki! - ekkormárgondolataim Jurij-on jártak - És olyan jól csókol! - tettem ép kezemet arcomra, hogy hűtsem valamennyire.
Sekai hirtelen megszoította az ujjamat. - Mi van?!
- Áu! - a fájdalomnak köszönhetően újra a Földön jártam - Óvatosabban!
- Bocs-bocs. Ti most tényleg együtt vagytok?
- Igen. De ezt mondtam reggel is. Nem? Mellesleg a mai napom nagyon is jól alakult! Elmentünk a vidámparkba. Felültünk a hullámvasútra, meg az óriáskerékre! És ettünk vattacukrot.
Sekai nem szólt, csak szemeit forgatta. Elővette a gért, és bekötötte vele a kezemet. Jó szorosan megkötötte egy aranyos kis masnival.
- Áu! Ezt direkt csinálod? - szipogtam újra.
- Dehogy! - mentegetőzött.
- Mit ártottam én neked? - próbáltam hatni a lelkére.
- Semmit. Ne nyafogj már! Inkább nézd! Tiszta jópofa lett... - nézett a masnira - Már amennyire egy kötés jópofa tud lenni... - kezdte birizgálni.
 Bár tudtam, hogy semmi esélyem, mégis egy tesztnek vetettem alá. - Amikor kajűltunk, egy férfi nekiment az asztalnak, eldőlt a pohár, ami még televolt, és lefolyt a tartama az ölünkbe. - kezdtem elpirulni - Én csak segíteni próbáltam neki, ezért egy szalvétával próbáltam felitatni az üdítőt a ruháinkról. És... Ott lennt... Szóval... - nem bírtam befejezni mondatomat. És bár ez csak egy teszt, ennek ellenére ez mégis megtörtént - Ez ugye pozitív vélemény velem szemben?
Sekai hosszú percekig semmit sem szólt. Majd mikor eljutott tudatáig elpirult ő is - Azért vannak dolgok, amit egy sráccal nem muszáj megbeszélned! - horkolta le a fejemet.
- De te vagy a legjobb barátom, úgyhogy tudnod kell! - mentegetőztem. És hogy kiengeszteljem, megöleltem.
Sekai azonban nem viszonozta az ölelésemet. Eltoltmagától. - Amúgy meg persze, hogy pozitív. Csak úgy magától nem áll fel. - köhintett zavartan.
Elnevettem magamat. -  Olyan édes vagy, mikor zavarba jössz!
- Te csak fogd be, és inkább csinálj kaját! - fordult sarkon, és elindult vissza szobájába.
- De hiszen már kész van. - néztem utána - Mondom: KÉSZ VAN! - kiálltottam utána.
- Süket vagyok. - nem fordult meg. Csak ment fel a szobájába céltudatosan.
Sóhajtottam. Néha nem tudok kimenni rajta. Megterítettem, megtálaltam, majdfelmentem hozzá. - Sekai... Kész a kaja. - kezdtem bele bökdösésébe - Gyere le!
Nem válaszolt.
- Rómeó: Ó, szent, kezed ajkad kövesse, rajta, Halld meg imám, ne lökj pokolba le. JÚLIA:A szent csak áll, bár hallja az imát. ROMEO:Állj s a jutalmat én veszem im át. Ajkadtól ajkam így lesz bűntelen. És itt a csók! - kisebb színi előadást tartottam neki, amiért nem indult le enni.
Sekai még mindig nemmozdult.
- Naaa! - kezdtem nyafogni - Ki fog hülni! - megradatam kezét, és húzni kezdtem.
- Haggyál! - húzta el kezét - Elmenttőletek az étvágyam!
- Milyen tőletek...? - értetlenkedtem.
- Tőled, meg attól a... - itt kereste amegfelelő kifejezést - ...sunyifejű kölyöktől.
- Féltékeny vagy. - tettem kezeimet karba, majd viccelődve így szóltam - Szeretnéd, ha neked is felállítanám? -nevettem.
- Nem vagyok az, csak nem voltam erre kíváncsi. Haha... Nagyon mókás vagy...
- Meeeegtehetem! - kuncogtam - Na gyere! - ezzel fogtam, és lerángattam a konyhába, ahova leültettem. Leültem vele szembe. - Tessék enni! - néztem rá szigorúan, majd a kezemen lévő masnit kezdtem el birizgálni.
- Nem eszel? Nem fogok egyedül enni!
- Lusta vagyok felállni, és hozni magamnak. De adhatsz a tiédből. Megetetsz?
- Persze. Mint a kisbabát. - és ezzel a számba is tömött egy falatnyit.
Felcsillantak szemeim - Kész zseni vagyok! Istenien főzök!
- Ezt én is elismerem. - evett Sekai is.
- Amúgy... Milyen lányok jönnek be? - kérdeztem miközben néztem hogyan eszik - Sose mondtad eddig. De most már kíváncsi vagyok rá.
- Nem tudom. Ezen még nem gondolkodtam.
- Akkor itt az ideje. Én várok!
- Hm... - gondolkodott el - Mindegy hogy nézki, csak legyen normális, és viseljen el.
- Elviselni? De hiszen te elviselhetetlen vagy!
- Kössz. De azért nem rossz a helyzet.
- Honnan veszed? Csak azért, mertén elvisellek, megjegyzem szó szerint, az még nem azt jelenti, hogy más is képes lenne rá. - mosolyogtam. Persze, hogy nem gondoltam komolyan! - Külsőresincs semmi elképzelésed? Elvégre... Olyan sok jó nő van a Világon!
- Mindegy. - vontvállat - Megmondtam, hogy nincs ideálom.
- Szőke, zöld szemű, édes mosolyú lányt tudnék elképzelni melléd, akinek jó nagy mellei vannak. - nevettem el magamat - Feszes popsi, és karcsú derék... Hm...
Sekai úgy nézett rám, mintha bolond lennék, pedig csak próbáltam felvidítani - Idióta vagy. Úgyselesz így. Az ilyen lányok mind nagyra vannak magukkal.
- Akkor legyen egy édes, barna hajú, zöld szemű lány. Kicsi mellek, nagy fenék, és molett alkat.
- Miértzöld szeműek? - értetlenkedett.
- Mert nekem nem lehet olyan! Pedig a fekete hajhoz jól mutat. - kissé elkallódtak a gondolataim - Ehelyett lila. - sóhajtottam.
- Szerintem szépek a szemeid. - mosolygott rám.
- Hogy lehet valakinek lila szeme? - még mindig ez volt számomra a Világ legnagyobb baja. Meg se hallottam, hogy mit mondott Sekai.
- Nekem tetszik. - vigyorgott rám - Olyan... Más.
Észbe kaptam. Ahogy fürkésztem arcát, egyre inkább azon kaptam magam, hogy elpirulok. - Szóval mostmár nem csak a hajam tetszik - amitállandóan piszkálni szokott - hanem már a szemeim is?
- Hja. - mondta közönyösen - A szemeid mennek a hajadhoz. És így kiemelik a fehér bőrödet.
Felcsillantak szemeim - Lehet, hogy végül én leszek az ideálod? - nevettem el magamat.
- Hja... Majd pont egy porcelánbaba...
- Az előbb még dícsérted a fehér bőrömet.
- Csak azt mondtam, hogy fehér. - jegyezte meg.
- És amúgy is, miért lennék porcelánbaba? Nem vagyok se törékeny, se annyira fehér.
- Nem baj, akkor is olyan vagy.
Elszontyolodtam - Akkor... Elénekled nekem az új számodat? - álltam fel.
Sekai már végzett a vacsorával, így ő is felállt, a tányért és az evőeszközt a mosogatóba tette, majd rám nézett - El. De akkor csitu!
Felmentünk a szobájába. Ő leült az asztalához, én pedig ágyán foglaltam helyet.
Elindította a zenét, majd éneklésbe kezdett. Hevesen gesztikulált. Olyan aranyos volt! Látszott rajta, hogy szívből énekel.
Végig hallgattam, ám az utolsó két sornál azon vettem észre magamat, hogy elszundítottam.

Álmomban Sekai-al veszekedtem.
- "Féltékeny vagy, amiért nekem már megvolt az első csókom! Neked viszontmég mindig nem!"
Ekkor Sekai közelebb hajolt hozzám, és megcsókolt.
- "Bakaaaaaa!" - meretdem rá miután elszakadt tőlem - "Útállak!" - néztem rá könnyes szemekkel. Azonban nem gondoltam komolyan, amit Sekai látott is rajtam.
Újra megcsókolt. Én pedig nem vagyok semmi rossz elrontója, hát viszonoztam neki, majd felsóhajtottam szerelmesen.