11. rész
Hónapok teltek el. Észre sem vettem, és már Jurij-al öt hónaposak lettünk.
Iskola után a parkba mentem a fiúmmal. Kézen fogva sétáltunk, akár csak egy normális szerelmes pár. Leültünk egy padra, és etettük a madarakat. A cukrászdába is betértünk, ahol Tex dolgozott. Meghívott egy süteményre. Végül elmentünk hozzá, ahol annyit beszélgettünk apróságokról, hogy észre sem vettem hogy tellik az idő.
- Kicsit késő van már, nem? - kérdezte Jurij.
Kinéztem az ablakon. Épp egy tincset tekertem ujjamra, de mikor akérdés elhangzott abbahagytam, és ránéztem - Ez utalás arra, hogy tűzzek haza? - sóhajtottam, majd felálltam az ágyról - Rendben. Bár sok értelme nincsen hazamenni. Hétvége lesz. Anya még mindig kórházban, apa pedig biztosan elmegy meghívattatni magát a kocsmába pár italra. Unatkozni fogok. - elgondolkodtam - Na sebaj, meglátogatom Sekai-t.
Jurij mikor meghallotta a fiú nevét, a kezemhez kapott. - Nem! Nemmész! - hangja azonban nyugodt volt - Inkább mesélj kicsit magadról. Anyudról elkezdtél mondani valamit.
- De az előbb...- sóhajtva visszaültem az ágyra, majd szemeibe néztem - Nem tetszik, hogy Sekai-al találkozom? Ő a legjobb barátom, ez egyértelmű, hogy találkozgatok vele. Csak nem féltékeny vagy rá?
- Nem vagyok rá féltékeny, csak furcsállom, hogy a legjobb barátod egy fiú.
- Noss igen. - nevettem zavartan - De csak barát.
Ezzel nem csak őt, de magamat is próbáltam becsapni.
- Mindegy... - nézett el - Hazakísérjelek?
- Csak akkor, ha ott is maradsz velem, ugyanis te leszel az első, aki látja a házat. Nem szeretném, ha csak az első idegen látogatója öt percért jönne el.
- Ezt megtiszteltetésnek veszem. De miért én? Talán... Szégyelled?
- Anya kórházban van már évek óta. Apa munkanélküli. Bár állandóan otthon van, mégse képes kitakarítani, vagy bármit is tenni. Én látom el kettőnket. Bár a pénz egyik fele ételre, másik pedig majd felújításra megy majd, ha összegyűlik rá.
- Értem...
- Noss, akkor jössz?
- Mehetek, ha annyira szeretnéd. De mit akarsz ott csinálni?
- Semmit. - mosolyogtam rá - Na gyere! - ragadtammeg kezét, és ezzel már húztam is hazafelé. Izgultam, elvégre Jurij jobb körülmények között élt, mint én.
Hazaérve egyből a szobámba invitáltam, ami a legjobb állapotban van.
- Egész tűhető. Rosszabbra számítottam. - a falhoz lépett, ami telis tele volt a rajzaimmal, és a gyerekkori fényképekkel. Mindegyiken Sekai-al együtt mosolygok. Elhúzta száját.
- Sekai-al pólyás korunk óta ismerjük egymást. - magyarázkodtam - Édesanyáink a legjobb barátnők voltak világ életükben, így mi együtt nőttünk fel. Talán ezért vagyunk legjobb barátok. Vagyis olyan, mintha tesók lennénk.
- Áh, értem. Ezt hívják akkor gyerekkori barátnak?! - ment közelebb - Ilyetmég csak ecchi mangákban láttam. - az egyik képre mutatott - De édes kis fejed volt!
- Köszönöm. Kerítek neked akkor valami hálóruhát. - indultam is át apa szobájába.
- Felesleges. Boxerban alszom.
- Oh, akkor jó. Kicsit kupi van. Pedig megkérte rá apát, hogy takarítson ki.
- Nem baj, engem nem zavar. Amúgy az én apám se takarít, bár ez más tészta. De azért vígasztaljon ez a tudat.
- Ha tusolni, vagy fürödni szeretnél akkor csak nyugodtan.De szólj nyugodtan, ha éhes, vagy ha szomjas vagy, mert akkor hozok fel neked enni meg inni.
- Nem vagyok éhes, köszönöm. Inkább letusolnék, ha nem gond.
- Nem, persze, hogy nem. Menj csak, majd megyek utánad. A rózsaszín nyuszis mintájú törölköző az enyém. Azon kívül bármelyiket használhatod.
- Rendben, köszönöm! - ezzel bezárkózott a fürdőbe.
Míg ő fürdött, előkészítettem magamnak a hálóingemet.
Mikor kijött, egyből odakaptam a tekintetemet. Nem volt rajta más, csak egy boxer. Elpirultam.
- Akkor... Kétperc, és jövök! - ám még nem mozdultam.
- Rendben. De miért vörösödsz? - észbekapott, hogy azért mégis csak majdnem meztelen - Áhh, milyen kis ártatlan! - gúnyolódott.
Ehhez inkább nem fűztem kommentárt. Foggalmam sem volt róla, hogy miért pirultam el. Ha Sekai öltözik előttem, még akkor is ritka, ha elpirulok. Igaz, őtmár régóta ismerem. Lehet, hogy Jurij tényleg megváltoztatott volna? Bementem mellette a fürdőbe, magamra zártam az ajtót. Felcsatoltam a hajamat, és már tusoltam is. Mikor végeztem felkaptam magamra hálóruhámat, és csak az után mentem ki.
- Azt hiszem kész vagyok. - nevettem zavartan.
Jurij azágyamon feküdt oldalán, fejét támasztotta kezével. Végig mért. - Mondták már neked, hogy gyönyörű vagy? - nézett rám csábosan.
- Nem. - pirultam el - Még nem hallottam senkitől. - mentem az ágyhoz, ledőltem mellé, és jó alaposan bebugyoláltam magamat.
Jurij egy darabig nézett, majd gyengéden lehúzta rólam a takarót. Belecsókolt nyakamba, majd keze mellkasomra vándorolt. - Azt hiszem ma nem hagylak aludni.
- Ne... Nem baj. - azt hiszem normális a reakcióm. Tizenhét éves lány, aki szűz, ráadásul öt hónapja van együtt a barátjával. Érthető nem? Bár magam sem tudtam, hogy jó-e amit teszek.
|