Mikor felébredtem, Motoko már fenn volt. Felültem, hogy tüzetesebben körül nézzek a szobában, de azzal a lendülettel vissza is huppantam a párnák közé. Hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok – Hol vannak a ruháim? – csak fejemet tekertem jobbra majd ballra.
- Ahol hagytad. – jött be a szobába Motoko. Csak egy törölköző volt rajta. Táskájában kezdett el kotorni – Amúgy reggelt. – ült le az ágy szélére. Oldalra döntötte a fejét – Piros vagy. Beteg lennél?
- Nem, csak… Melegem van. Inkább elmegyek fürdeni. Aztán rendelhetnénk valami kaját. Éhes vagyok. – fogtam meg hasamat is.
- Rendben, amíg fürdesz rendelek valami reggelit.
Ezzel már jobban is éreztem magamat. Bementem a fürdőbe. Engedtem vizet, majd beleültem a kádba, és kis relaxációt tartottam. Mikor a törölközőt derekamra csavarva kimentem a fürdőből, a sző benn akadt.
Motoko még csak akkor vette fel a pólóját. Igaz már fehérnemű volt rajta, a látvány így is orrvérzést keltett bennem.
- Te még csak itt tartasz? – nyögtem ki végül. De kár volt.
Megfordult. Vörös arccal és kikerekedett szemekkel rám meredt, majd ruháimat, amiket – valószínűleg – kikészített nekem, hozzám vágta. - Öltözz át a fürdőben, és amíg nem szólok, addig ki se gyere!
- Na de miért?! Ha attól félsz... Nem vagyok rád kíváncsi! – hülledeztem, majd szófógadva neki visszamentem a fürdőbe, és ott öltöztem át.
- Persze-persze. – hagyta rám – Akkor miért mocorgott a törölköző? – kuncogott.
- Te csak fogd be. – vettem fel közben ruháimat - Egyáltalán nem mocorgott ott semmi. Félrenézted.
- Szerintem nem. Látok én távolra is. Mondjuk nem voltál valami távol. Szóval közelre még jobban látok.
Kicsit morogtam, hiszen tudom, hogy csak szórakoztatja ilyenkor magát – Kimehetek végre? – enyhe méreg tükröződött hangomban.
- Aham.
Amikor végre kimehettem, Motoko már tornacipőjét húzta.
- Szét kéne nézni a városban. Van egy csomó Sex Shop a közelben. – húzta tovább az agyamat.
Megbotránkozva néztem rá – Micsoda?! Na nem! Megbolondultál? Bárhova, csak oda ne! Egyébként is mit akarsz te ott?
- Nah mit… - nézett rám még mindig huncutságtól csillogó szemekkel – Mindent, ami kell. Lehet kapni cuki maskarákat, bilincset, és egyéb kellékeket, ami neked is tetszene. – nevetett.
- Ha fehérneműt akarsz, akkor menj el egy ruha boltba. Te megvesztél, ha azt hiszed, hogy elmegyek veled egy Sex Shop-ba. – ültem le, hisz már azt hittem szívrohamot kapok.
Motoko nem adta fel a bohóckodást. Kölyök kutya szemekkel nézett rám. – Naaa! – ült ölembe, és még bújt is hozzám.
- Még egyszer elmondom utoljára: nem!
- Akkor nem kérlek. Parancsolom. – kuncogta.
- Ne parancsolgass! Megmondtam, hogy nem megyek olyan helyre. És Saku is bizonyára mindjárt itt lesz. – sóhajtottam – Most komolyan… Direkt szívatsz?
Mintha még feszegetni akarná a határokat, folytatta – Akkor bevonjuk őt is. Ártani nem árt.
- Te most tényleg szívatsz engem. – állapítottam meg – Na jó, nincs rád erőm. Hagyj békén a perverz dolgaiddal.
Megrebegtette ajkait. – Szóval nem kívánsz? Ez az igazság, igaz? Nem vagyok neked elég jó. – lelkemre ható szemekkel próbálta kihozni magának a legjobbakat.
Én azonban nem hagytam magam – Ne hisztizz nekem. Egyáltalán nem erről van szó! Szóval csendet kérnék! – próbálkoztam, hátha elhallgat, de ez nem vált be.
- Van másik barátnőd, igaz?! Aki szebb, okosabb, édesebb, jobb az alakja, a hangja, és aki nem csak énekesként szuperál, hanem…
- Csönd már! – borult ki a bili – Elegem van a kis képzelgéseidből! Képzeld, nem csallak. Semmi ilyesmi nincs, és nem is lesz, szóval be lehet fejezni!
Mintha csak erre várt volna. Csöndben maradt, de azért bánta a dolgot. Engesztelésként lenyomott nekem egy szenvedélyes csókot.
Először nem akartam viszonozni, hiszen még ha viccelt is, túl messzire ment, és haragudtam rá. Azonban később meglágyult a szívem, és viszonoztam. Még derekán is átfontam kezeimet.
Éppen hogy belemelegedtünk, hirtelen elszakadt tőlem. – Ennyi elég lesz.
Nem tettem megjegyzést, pedig igazán folytattam volna még amit abbahagyott – Kezdesz gonosz lenni.
- Én?! – kérdezett vissza – Gonosz? Most miért? Nem épp te vagy az? Hisz kihasználsz… Csinálok neked kaját, mosok rád, és segítek amiben csak tudok, köszönet meg nem is jár érte.
- Te úgy érzed, hogy kihasznállak? Tényleg?! Hát szerintem meg eltúlozod ezt az egészet. Én ezt a beszélgetést itt befejeztem.
- Rendben, ez esetben egyedül megyek vásárolni. – szállt ki az ölemből, és az ajtó felé indult szipogást imitálva közben - És veszek bilincset. – öltött még nyelvet nekem, majd elhagyta a szobát.
- Jól van menjél a semmiért. Minek neked bilincs amúgy is? Tiszta dilis vagy. – kiabáltam utána.
Egész végig idegeskedtem miatta. Vártam még egy kicsit, de mivel nem jött, már kezdtem nagyon ideges lenni. Felhívtam.
- Hallo? Ki az? – hallatszott a vonal másik végéből egy ismeretlen férfi hangja.
Még szép, hogy elvesztettem a fejemet. – Mi az, hogy ki beszél?! Ezt én kérdezhetném! Ki a franc vagy öreg? És mit keres nálad Motoko mobilja? – kiabáltam a telefonba.
- Öreg…? Motoko…? Milyen Motoko? Nem hogy megköszönné, hogy megtaláltam a telefont.
- Oh…  - sokkoltam le – megtalálta a telefonját..? – jutott el a tudatomig – Elnézést! Sajnálom! Mélységesen sajnálom! Én félreértettem a helyzetet. – vakartam a tarkómat zavartan – Találkozhatnánk, hogy átvegyem a mobilt?
Amint elmondta a helyszínt, hogy ő hol is van, el is indultam. Nem csak azért, hogy átvegyem a mobilt, hanem hogy elnézést is kérjek tőle.
Rendes embernek tűnt. Megértette a szituációt, és békével tovább is engedett.
Mikor távolabb értem tőle, körül néztem, és megpróbáltam Mo fejével gondolkodni. Mivel nem tudtam dülőre jutni, így mentem az orrom után sietősre fogva a tempót – Merre vagy már te szerencsétlenség? – morogtam az orrom alá idegesen.
A tengerpartra jutottam ki. Körbenéztem. Megakadt a szemem egy fekete hajú settenkedő lányon. Valószínűleg kiszúrt, és próbált elmenekülni. De „sajnos” ez volt a veszte. – MOTOKO! – kiáltottam rá messziről – Bújócskázunk?! – kérdeztem idegesen – Te Isten legnagyobb barma! – vágtam el az útját – Mi a francot gondoltál? Fogadjunk, hogy eltévedtél! Ráadásul még a telefonodat is elhagytad! – dobtam oda neki – Még szerencse, hogy egy hapsi megtalálta. Tudod mennyit idegeskedtem miattad?! – kiabáltam le a fejét – szerintem – jogosan.
- Nem kellett volna utánam jönnöd. És amúgy sem tévedtem el. – szegezte le tekintetét, ami azt jelentette, hogy füllenteni próbált – És amúgy is, ne ordibálj! Fáj tőled a fejem!
- Mi az, hogy nem kellett volna? Téged ennyire nem izgat? Nem tudtalak elérni, ráadásul egy pasi vette fel. Szerinted mennyire esett le a pofám a helyéről? És nem érdekel, hogy fáj a fejed. Hülye vagy, meg is érdemled. Pluszba még hazudsz is.
Nem fűzött hozzá kommentárt, inkább elindult.
Nem hagytam, utána eredtem – Hé! Ne menekülj! Hallod mit beszélek? Egyáltalán hova mész? Még jobban el akarsz tévedni?
- Oké-oké. – fordult velem szembe – Befejezted végre? Nem megyek sehova, maximum a hotelba, vissza! – mondta nyugodtan,bár ő is felemelte kicsit a hangját.
Egy villamos haladt felénk. Tőlünk húsz méterre megállt.
Motoko-nak felcsillantak szemei. A felé haladt, és még időben felszállt.