11. rész
Tizedikbe léptünk. Alig hiszem el. Pedig nyáron még úgy volt, hogy ötven százalék esélyben lehet hogy újra gólya leszek.
Az évnyitón három barátnőmmel beszélgettem, mikor Drina odajött hozzánk – Dé, Keiko, láttad az új töri tanárunkat?
- Nem. Miért? – néztem rá.
- Nem fogod elhinni, hogy ki az.
Értetlenül néztem rá, majd mikor megmutatta, azt hittem, hogy az állam koppan a földön.
Magas férfi, lapockáig érő barna haj, amit összekötött, és barna szemek. Ez nem lehetett más, csak ő. Tori, az általánosból maradt történelem tanárunk. Gyűlöltem őt. Na jó, ez azért túlzás. Csak nem szimpatizálok vele azóta, amióta nyolcadikos vizsgáimon az ötösöm mellé nem tett egy „D”, mint dicséretet. Keményen megdolgoztam azért a „D” betűért, így jó hogy rosszul esett a dolog.
- Ezt nem hiszem el!
- Ugye? – mosolygott Drina.
- Hát nem tudok tőle megszabadulni? – viccelődtem.
- Ezek szerint nem.
- Mi? Miről van szó? – értetlenkedett Yume.
- Nézd! – mutattam a tanárra – Ő volt a történelem tanárom annak idején.
- Aham… - nézett rám – És?
- Nem szeretem. – morogtam.
- Igazából egy időben mindenki azt hitte, hogy Keiko szerelmes belé. – árulkodott Drina.
Yume megint rám nézett – Nem csodálom. Barna haj és szemek.
- Ezt hogy érted? – néztem rá.
Yume fejével egy irányba bökött.
Arra néztem. Zane ott állt a karzaton, és nézte az ünnepséget. Elpirultam. – Jó, hát nah! – próbáltam magyarázatot keresni rá, de végül nem találtam. Nem tehetek róla, hogy szerelmes vagyok belé.
- El kéne neki mondanod. – mosolygott rám Yume.
- Mit? He? Nem! Van egy tervem!
- Igen? És mi? – kíváncsiskodott.
- Ugye Zane haverja Rolcsának, az unokatesómnak.
Yume bólintott.
- És nemsokára lesz a gólyabál.
Yume ismét bólintott.
- Na már most! Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha Rolcsát megkérném, ha eljönne a gólyabálra. Elvégre szeret velem bulizni. Zane meg mivel a haverja, úgyis csatlakozni fog hozzánk.
- Á, értem. Hm… Cseles.
- Ugye? – mosolyogtam rá.
- Rendben, tégy ahogy akarsz.
Az ünnepség végeztével elfoglaltuk helyünket az új osztályban. Azonnal berendezkedtünk, még azt is megbeszéltük, hogy milyen színű lesz az osztály fala. Nekem csak az apámmal kellett ezt közölnöm, aki ugyebár festő. Így hát nem is telt rosszul ez a nap. Bár Tori nem hiányzott, legalább láthattam újra annyi idő után Zanet.
|