12. rész
Felvettem a legszebb ruhámat az estére. Szépen kisminkeltem magamat. Rolcsa még meg is jegyezte, hogy hogy kicsíptem magamat. De azért azt is megjegyezte, hogy nagyon jól nézek ki. Így már csak várnunk kellett. Nemsokára meg is szólalt a telefonom. Yume volt az. Szólt, hogy nemsokára itt lesznek értünk, úgyhogy iparkodjunk.
Mire Yume és anyukája a ház elé értek, az előtt már mi is kiértünk Rolcsával.
Yume anyja kivitt minket. Már mindenki ott volt. Gabi és Márti kíséretében megkerestük Davet, majd együtt mentünk bulizni.
A büfé nyitva volt, így Rolcsa meghívott minket egy italra. Mármint engem, és Yumét. Ahogy a büféből kiértünk, ott volt ő. Zane állt a folyósón. Felénk jött.
- Hali! – köszönt nekünk.
Megremegtem. Egy szó sem fért ki a számon.
- Szia. – köszönt Yume és Rolcsa is.
- Na? Hogy tetszik a suli? – kérdezte Zane Rolcsát.
- Nem rossz. – vont vállat – Na? Jössz te is bulizni velünk?
- Nem lehet.
Felkaptam a fejemet. Mi az, hogy nem lehet? Miért nem lehet? – Miért? – kérdeztem.
- Tanulnom kell a földrajz elő érettségire. Két év múlva ti is megtudjátok milyen lesz az. – vigyorgott ránk.
- És ezért nem tudsz maradni?
- Fogadjunk, hogy a csajozni mész! – vigyorgott Rolcsa rá.
- Nem. Tanulnom kell. Szóval megyek is. – köszönt el tőlünk, és el is ment.
Egy darabig sokkoltan néztem utána, majd kinyögtem – Rolcsa, mi most megyünk mosdóba. Pillanat. – megragadtam Yume kezét, és elindultam vele a közeli mosdóba.
Yume értetlenül nézett rám, mégis tudta, hogy mi a bajom.
- Hallottad ezt? Mennie kell tanulni!
- Igen, és? – vonta fel szemöldökét – Ez jó nem? Nem akarod, hogy megbukjon! Vagy igen?
- Nem. De… - kezdtem el szipogni.
- Akkor?
- Én szépen elterveztem mindent, erre keresztbe húzza a számításaimat! – kezdtem könnyezni.
- Semmi baj. – ölelt meg – Ha a fentiek nem akarják, akkor úgysem fogtok összejönni, nemde? Ezt te szoktad mondogatni.
Nagy levegőt vettem, letöröltem könnyeimet, majd sóhajtottam – Rendben. Menjünk, és érezzük jól magunkat. – mentem ki ezzel a mosdóból Yume társaságával.
|