13. rész

A féléven már túl estünk. Már csak még egy fél év, és vége ennek az évnek is.
Gabival épp sétálgattunk a folyosókon, mikor észrevettünk a termünktől kettő ajtónyira egy hosszú barna hajú fiút. Kétségbeesetten nézelődött jobbra-ballra azokkal a nagy boci barna szemeivel. Új fiú lehetett, aki most félévkor jött át ide. Egyel alattunk járt.
- Nézd, de aranyos fiú. – súgtam Gabinak.
Gabinak is a szeme a fiún maradt, míg én észre sem vettem, hogy merre megyek, véletlen nekimentem az idegen fiúnak.
- Hupsz, bocsi. – nevettem zavartan rá, majd mosolyogtam rá kedvesen egyet.
- Semmi baj. – próbált ő is mosolyogni.
Gabi megfogta a kezem, és tovább húzott.
- Olyan aranyos! – pirultam el, így kezeimet az arcomra tettem.
- Aha. – Gabi hirtelen a földre nézett.
Ergo, a közelben egy olyan személy van, aki tetszik neki.
Körbenéztem. Egy szőke raszta hajú fiú volt az, akinek a közelében mindig szótlan lett, és csak a földet nézte.
Nem szóltam semmit míg nem mentünk el mellettük. Tudtam, hogy ő akkor úgysem válaszolt volna. Leültünk szokásos helyünkre, egy padra, ahonnan jól láthattuk be az egész udvart, így azt a területet is, ahol a szőke fiú állt.
Beszélgetésbe kezdtünk, és a fő téma az új fiú volt, aki hasonlított Tori tanár úrra, és a szőke raszta volt. Persze szó esett Zaneről is. Őt ki nem hagyhattuk volna.
A szünet felénél azonban eszünkbe jutott, hogy enni kéne valamit, így bementünk a pénztárcámért.
Az osztályban nagy volt a ricsaj, még a szokásosnál is nagyobb.
- Tudtátok, hogy Zane meleg? – kérdezte Niki, az osztálytársunk.
- Komolyan? – vették körül.
- Ma vallotta be.
- Na neeee! – néztek rá a többiek.
- Hát elég gyanús volt nem? – vetette fel egy másik osztálytársunk – Folyton vasalta a haját. És eléggé „olyan” képeket tett fel myvipre.
Sokkoló hatásként ért a hír – Ez most tényleg nem egy vicc? – kérdeztem Nikit.
- Nem. – csóválta fejét – De ha nem hiszel nekem, kérdezd meg tőle te.
Yume odajött hozzám, és inkább kiterelt a teremből. Látta rajtam, hogy nemsoká el fog törni a mécses.
- Hogy lehet ez? – néztem magam elé.
- Sajnálom. – néztem rá szomorúan.
Mivel páran már tudták, hogy mit érzek iránta, így érdekesen néztek rám.
- Hiszen még barátnője is volt! – folytattam.
Mary, egy osztálytársunk odajött. – Mi a baj Keiko?
- Semmi. – próbáltam mosolyogni, mint a tejbe tök, ahogyan szoktam.
- Zane tényleg meleg? – kérdezte Yume.
- Igen. – bólintott. Szőkére melírozott barna haját füle mögé tűrte – A nővérem barátnője is járt vele. Majd lekoppintotta azzal, hogy őt nem érdeklik a lányok. Őt csak alibiként használta, hogy az anyja ne aggódjon miatta.
Nyeltem egy nagyot. Szóval ha én is tovább szervezkedem, és járok vele, akkor alibiként használt volna? Hát ez… Kedves tőle.
Mikor Mary elment, Yume felém fordult – Nem ez az első eset, hogy egy homokos jön be neked. – simogatta a hátamat nyugtatóan.
- Dehogynem! – néztem rá.
- Emlékszel még arra a szőke, aranyszemű anime fiúra? Tudod, Yukira!
- Aham. – néztem még mindig rá.
- Noss utána néztem neked, és a GRAVITATION című animében szerepel. És a kedvese egy fiú. – itt picit kuncogott.
Ismét egy enyhe sokk következett. Az első anime szereplő, aki egyből megtetszett nekem, az is meleg volt? Most komolyan: Szórakoznak velem a fentiek? Nem elég, hogy az első szerelmem, de még az első kedvenc anime karakterem is meleg?
- Azt hiszem ezt nem kellett volna megtudnom. – sóhajtottam.
Ezek után bárkit, akit kedveltem, kiderült, hogy meleg. Szerencsére Dolhairól, és még pár színészről még nem derült ki, hogy az. De ha mégis kiderül… Elásom magam a föld mélyére.