21. rész

Ez a kirándulás is érdekesen kezdődött.
Amint megérkeztünk a szállásra, azonnal Drina összeveszett pasijával. Melcsi szólt, hogy mi is történt, és Drina sír. Már pedig ez ritka eset. Így hát egész nap őt kellett pátyolgatnom, és vigasztalnom.
Este végre megszabadultam tőle, és leültem osztálytársaim körébe a tábortűzhöz szalonnát sütni, és iszogatni. Ott volt Dave, Márti, Gabi, és Yume is. Akkor kicsit sok Hubertust íttam.
- Keiko, nem kéne ennyit innod! Keiko, fejezd be! Kérem az üveget! – hallottam egész végig Yumétól, aki aggódott alkoholszintem miatt.
- Hagyd már! – horkolták le az osztálytársaink – Nem szórakozhat?
- Szórakozott eleget. – felelte rá.
Gabi és Márti ezt nem bírta tovább, így elmentek a sátrunkba lefeküdni aludni.
- Szerintem jobb lesz, ha te is mész aludni. – húzott fel magával Yume.
- Neeem, én még akarok inni! – nyafogtam.
- Nem akarsz, én tudom! – húzott magával a sátor felé.
Inkább engedelmeskedtem neki, és ledőltem én is a sátorba.
- Szerintem Keiko kívül legyen. – nézett el Yume – Ha véletlen rosszul lenne. Én még megyek egy kicsit enni pár falatot.
- Oké. – mosolyogtak rá Mártiék, ezzel Yume pedig elment.
Barátnőm után néztem – Én nem szeretem Drinát. Én Yumét szeretem. – fakadtam ki – Kit érdekel, hogy szakított a pasijával? Majd felszed magának újat! – vontam vállat.
Márti és Gabi csak mosolyogtak rajtam, mire én témát váltottam.
- Mellesleg ti hülyék vagytok történelemből! De ez még semmi! Tori is hülye! – kis szünet után folytattam – Mindent összezavar! És észrevettétek, hogy Amerikáról milyen sokat tanultunk? De csak azért, mert ő gyűlöli őket!
Márti és Gabi nevetésbe kezdtek.
- Hja, és irodalmi analfabéták is vagytok. Nem tudtok verset elemezni. Milyen dolog ez?
Márti nevetett – Hagyd már abba! Aludni szeretnénk.
- Jó, de akkor is! – folytattam.
- Yume, Keiko nem bírja befejezni a beszédet! – kiáltott ki Márti.
Yume odament a sátor ajtaja mellé – Keiko, légy szíves, fogd be, mert Mártiék aludnának.
- Én nem szeretem Drinát. Én téged szeretlek. – vallottam be neki is.
Yume felnevetett –Örülök neki. Na aludj szépen. – simította meg a fejemet.
Miután elment, ismét folytattam megállás nélkül, hiába csitítgattak. Azonban egyszer csak éreztem valamit. Valami nem stimmelt. – Rosszul érzem magam.
- Mi a baj? – kérdezte Márti és Gabi szinkronban.
- Rosszul érzem magam. – ismételtem meg magamat, majd elkezdtem kimászni a sátorból.
- Yume! – szólt ki ismét Márti. Próbált támogatni még úgy csúszva is – Yume!
- Mi a baj? – nézett ránk a tűz mellől, ahonnan látszott, hogy próbálok kimászni. Felállt, és elindult felénk.
- Keiko rosszul érzi magát. – közölte a tényeket.
Yume lehajolt hozzám – Rosszul érzed magad? Na gyere! – segített fel – Mi a bajod? Hánynod kell?
Nem mertem szólni, mert féltem, hogy azonnal hányok, így inkább csak támojogtam.
- Oké, gyere, elmegyünk WC-re. – kísért el szép lassan Yume.
Az egyik fa kuckó mellett megálltam, így Yume is megállt. Kissé előre dőltem.
- Mi a baj? Hánynod kell? – meredt rám.
Nem szóltam. Kinyitottam a számat, és már folyt is belőlem pár csepp „lé”.
- Vagyis igen. – állapította meg Yume. Sóhajtott, belepte a maradványaimat, majd tovább mentünk a WC-hez.
Ott már azonban nem kellett hánynom, csak köpködtem.
Yume sóhajtott – Hányszor mondtam, hogy ne igyál többet igaz? – aggodalmaskodott. Olyan volt, mint egy anyuka – Hányszor? Sokszor! Hallgattál rám? Nem! Ki lett lecseszve? Még szép, hogy én! És miért? Mert ”Nehogy már tönkre tedd Keiko estéjét!”
Ránéztem – Oké, bocsi, sajnálom.
- Semmi. – mosolygott rám – Majd meghálálod azzal, hogy egyszer ezt te is megteszed értem.
- Oké. – ezzel vissza is mentünk a sátrunkba.
Aznap éjjel vihar volt. Majdnem elfújt minket a szél. Mivel én meg fáztam, Yume ölelésével kezdett felmelegíteni. Olyan jó volt! Neki köszönhetően nem fáztam! Éjféltájt felé fordultam.
- Mond. – mondta halkan, nehogy felébressze a többieket.
- Nem tudok aludni. Nem megyünk ki? – suttogtam vissza.
- De. Kimehetünk. – mondta álmosan.
Fogtuk így hát a pokrócainkat, és abba csavarva magunkat kimentünk a medencéhez. Lefeküdtünk a széle mellé a leterített pokrócra, a másikat pedig magunkra terítettük. Akkor már elállt a vihar, így az ég tiszta volt. A csillagokat kezdtük el nézegetni, miközben beszélgettünk mindenféléről.
Kis idő múlva meguntuk, és visszamentünk aludni a sátorba úgy, ahogy ez előtt. Hajnalban azonban elengedett, mert gondolom már kényelmetlen volt neki az a póz.
Kicsit vacogni kezdtem. Felültem.
Yume ekkor felém fordult – Valami baj van? – kérdezte halkan.
- Fázom. – feküdtem vissza felé fordulva.
Yume betakargatott még egy soron saját pokrócának a felével. – Emlékszel a tegnapira?
- Nem igazán. – vallottam be.
Yume mindent elmondott, hogy előző este miket mondtam és tettem. Jókat kuncogtunk rajta halkan, nehogy felébresszük a többieket.
Reggel már Gabi és Márti is felébredt. Egész nap együtt úszkáltunk a medencében, és meghallgattuk azt a felvételt is, amit Gabi készített az este, mikor ittas állapotban voltam. Aznap este nem ittam, de nem is tartottam a többiekkel az éjszakai fürdőzőskor. Drina ismét így rám szállhatott az este folyamán. De nem sokáig, mert viszonylag hamar mentünk aludni. Harmadnap pedig már sajnos haza kellett menni.