|
3. rész - Csak egy városnézés
Natasha, mint mostanság, ma se volt álmos, és az ablak párkányában összekuporodva a csillagos eget nézte. Arash kopogott, majd bement.
- Nata…
- Igen. Jól vagyok. Csupán hiányzik anya. – törli le szemében megjelenő könnyeit.
Bátyja leül mellé.
- Nézdd… Anya már nem…
- Tudom… És… Ne aggódj. Megoldom én magam is.
- Akkor jó. – mosolyodik el kicsit, majd lenyom Nita homlokára egy puszit – Jó éjt… Hugi! – azzal el is megy.
- Jó éjt… - suttogja maga elé, majd újra az égre néz.
Gondol egyet, előveszi naplóját, visszaül a helyére, majd írogatni kezdd.
Kedves Naplóm!
Mióta meghalt anya, azóta nem sokat alszok. Egy idegen városba, Tokyóba költöztem, ahol apa, és testvérem: Arash is él. Bár ezt már írtam neked.
Itt a naplóból újra az égre néz, és gondolkodóba esik, mit is írjon még, majd eszébe jut még pár dolog.
Ma sok mindenkivel megismerkedtem. Osztálytársam Shirou nagyon aranyos, kedves, és helyes fiú. Ám kiderült az is, hogy ő is varázsló, méghozzá kiválasztott. Út közben hozzájuk az én titkom is kiderült.
„Testvére” Sakura is ott volt. Ő nem varázsló. Elég szelíd, megbízható, rendes, aranyos lány. Nem beszélve arról, hogy milyen jól is főz.
Aztán ott van még Fuji-nee. Eléggé bohóká, de rendes asszony. Mellesleg az egyik tanárom, úgy hogy nem írhatok róla rosszat.
Itt kicsit elkuncogja magát.
Feltűnt a színen egy Ayaka nevű lány is. Na ő az, akiről azt mondhatom, hogy teljesen idióta. (Pont olyan mint én!) Ő is varázsló. Az elején nem jöttünk ki, de… Attól tartok el akarja csábítani a bátyám fejét.
Saber, Shi’ szolgája elég rideg, makacs, és…elég furán nézett mesterére mind végig. Mikor rám nézett, mintha…arcában féltékenység tükröződött volna. Lehet hogy igaza van? Elvégre… Shi’… Nem mondom, hogy nem JÖN BE!!!
Kicsit elkuncogja magát az utolsó mondaton, becsukja a naplót, lábait átkarolja, majd sikerül elaludnia.
* * *
Másnap nem csörgött az órája, és olyan dél felé ébredt fel. A falon lévő naptárra nézett, majd megnyugodott, ugyanis hétvége volt. Úgy ahogy volt, kócosan, mini hálóingjébe kiment a konyhába, ahol nagy meglepetés várta.
- Jó reggelt Nita!
- Te?! Te… Te meg mit keresel itt? – lehúzza hálóingjét, ami éppen hogy csak takart alulról – Ki engedett be Shirou? És…hol van Arash?
- Pont Arash engedett be. Ő már 6 órakor elment Ayaval, és megkért, hogy ha felébredsz, vezesselek körbe a városba.
- Öm… Jól van. Egy pillanat, és mehetünk.
Kicsit bólint, és csinál teát, majd két csészébe önt. Mikorra készen lett a tea, ő is készen lett. Egy mini alj, és egy rövid derekú, mély kivágású póló volt rajta. Leült az asztalhoz.
- Váo! Jól nézel ki. ^^ - bókol neki Shirou.
- Eh… Köszönöm.
Miután megitták a teájukat, elmentek a városba nézelődni.
* * *
A Nap már lement, a Hold, és körülötte a csillagok ragyogtak, amik megvilágították a sötét utcákat. A lámpák nem világítottak, így alig lehetett látni valamit. Kihasználva az alkalmat, hogy kettesben vannak, erőt vett magán.
- Shirou…? – nem néz rá, kicsit lehajtva feje, arcán halvány pír jelenik meg.
- Hm? Tessék? – értetlenül nézi, de azért kedvesen mosolyog.
- Az a lány…Rin…Thosaka.
- Igen? Mi van vele?
- Ő is mágus. Ugye?
Kicsit bólint. – Miért?
- Hát… csak kérdeztem.
Kis ideig néma csönd, majd újra Nita szakítja meg a néma csendet.
- Shirou?
- Igen?
- Tetszik neked Rin?
- Mi? – elpirul – Hát. Rendes lány, és…
- Értem… -lépteit megszaporázza, így pár lépéssel előrébb halad Shirou előtt.
Shirou csak értetlenül nézi az előtte haladó kicsit zavarodott lányt. Nita az égre nézett, véletlen felbukott valamiben, és... Shirou elkapja egyik kezét, kicsit megrántja, amivel újra egyensúlyba helyezte, ám a rántás kicsivel erősebb volt a kelleténél. Nita Shi’-hoz símult, és a hirtelen mozdulat következményeképp ajkuk találkozott. Shirou úgy viselte, mintha neki ez természetes let volna, de Nita egy kicsit pislogott, behunyta szemét, végül viszonozta a csókot. Kis idő múlva mind ketten egyszerre rebbentek szét.
- Bocsáss meg…Én… - kezdte Nita.
- Én…Nem…akartam… - fejezte be Shi’.
Erre mind ketten elpirultak, és elnéztek.
* * *
Kedves Naplóm!
Lehet, hogy szerelmes vagyok? Anya szavait idézve: „A szerelem csodálatos, megmagyarázhatatlan dolog, még is úgy érzed, hogy a levegőbe jársz.” Valami ilyesmit érzek én is. Képzeld. Reggel, mikor kimentem a konyhába, Shirout találtam Arash helyett. És…a városnézés közbe…Shirou megcsókolt. Bár azt nem szándékosan tette, hiszen el akartam esni, el kapott, és ennek a következménye lett. Mi lesz, ha ezt Arash megtudja? Így se szimpatikusak egymásnak. Na mindegy. Majd csak lesz valami. ^^
Ekkor Arash lépett be, Nita ijedtében becsapta a naplóját.
- Szia hugi! Milyen volt a napod? Jó volt a városnézés?
- Szia! Köszi remekül, és igen, jó volt a városnézés. – néz el kicsit pirulva.
- Ennek örülök. Erről jut eszembe. Bocsáss meg, hogy nem én vezettelek körbe.
- Semmi baj. Így izgibb volt.
- He? – zavarodott – Akkor jó. Na… Jó éjt! – adott homlokára puszit.
- Jó éjt!
Mikor Arash kiment, Nita azon nyomban el is aludt. Álmában újra és újra lejátszódott a csók.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
