|
4. rész - Múlt
A konyhában zajra lesznek figyelmesek. Egyre hangosabb futó léptekre.
- Hm? – fordul a konyha ajtó irányába Shi’.
A helyiségbe Nita nyit be, feje lehajtva, liheg.
- Mi a baj Natasha? – kérdi kicsit aggódva Emiya.
- Arash… - felnéz - Hm? – észre veszi a vele szemben ülő, ledöbbent fiút észre veszi.
- Te meg mi a nyavaját keresel itt? – förmed testvérére, majd észre veszi, hogy Aya ül mellette. – Oh. Már értem. Minden esetre…Szólhattál volna, hogy át jössz.
- Igen is anya. Legközelebb szólok. – gúnyolja ki.
- A… anya? – küszködik, hogy ne fakadjon sírva – Elnézést…Most…Mennem kell. –lehajtja fejét, becsukja az ajtót maga után, majd futásnak ered, a földre hull pár könny cseppje.
Saber ridegen néz Nita után, unottan sóhajt, feláll, odamegy Arash mellé, egy fejbekólintja.
- N…Nita! – szól utána Emiya, de már hiába. Nita akkor már nem hallotta, ezért kirohant utána.
- Nita! Nita! NITA!
- HÉ! –néz dühösen Saberra, majd Nita után - Eh… lehet, hogy ezt nem kellett volna? – vakarja tarkóját zavarodottan Arash.
Aya nem szól semmit, csak aggódva néz utánuk. Saber pedig kissé dühösen néz a fiúra, majd visszamegy szobájába.
* * *
Shi’-nak sikerült utol érnie még a házában. Megragadta a futó lány kezét.
- Nita…
A lány erre nem válaszolt, megtorpant, megfordult, majd megölelte. Shirou meglepődött, de viszonozta az ölelést, majd kicsit állánál felemelte fejét, szemébe nézett, majd megcsókolta.
- Nyugodj meg. – simogatja meg a lány arcát.
Kicsit meglepődött, még egy darabig sírt, majd abba maradt, és csak szótlanul ölelte Shiorut.
* * *
- Szóval miért zaklattad fel magad ennyire? – kérdezte aggódva Shi’ a szobájában.
- Édesanyánk miatt. Tudod… - elnéz, majd újra az előtte ülő fiúra szegezi pillantását.
- Igen?
- Noss… Azért jöttem ide Londonból, mert anyánk meghalt. – itt egy kicsit elhallgatott.
- Őszinte részvétem. – szomorodik el egy kicsit ő is.
- Apát, és Arasht eddig nem is ismertem. Kicsik voltunk, mikor anyáék elváltak, és elszakítottak egymástól.
- Megkérdezhetem, hogy mért váltak el?
Kicsit bólint. - Anya, apával ellentétben mágus volt. Ez valahogy csak nálam öröklődött. Arashnál nem. Mivel… Apa nem tudott arról, hogy anyánknak vannak ilyen képességei, elég rosszul esett neki, mikor megtudta. Ez olyan 3 éves korunkban lehetett. Közbe… Jött ez a Holy Grail. Anya kénytelen volt részt venni rajta. És… ez okozta végzetét. – sóhajt, kicsit körbenézett a fiú szobájában.
- Értem.
- Tíz évig éltem egyedül…
- Eh? – lepődött meg azon, hogy Nita még folytatja beszédét.
- Anyám nélkül… Arash, és… Apa nem tudja min metem keresztül ez alatt a tíz év alatt. Mikor végre rátaláltak apára… Ide kellett költöznöm. A családomhoz. Bevallom nem örültem neki, ugyan is… Magam mögött hagyni Londont anyával, a barátaimmal, és a szeretteimmel… - hangja elhalkult, és újra a szobát nézegette.
- Akarod, hogy megverjem? – nevet zavarodottan.
Nita csak egy halvány mosolyt ejt.
- Noss?
- Felesleges. Ha hazaérek, én úgy is elnáspángolom. – mondja komolyan, majd nevetni kezdd.
Shirou elmosolyodva nézi, hogy Nitának végre újra jó kedve van, végül ő is vele nevet.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
