|
6. rész - Gyilkosság
- Arash! Hol voltál az este? Mikor haza mentem, nem találtalak!
- Nita. Ezt most azonnal fejezd be! Már nem vagyok gyerek.
- De felnőtt se. –legalábbis agyilag –fordul el kicsit durcásan.
Becsöngettek, és mindenki ment a saját osztályába. A két testvér egész nap nem szólt egymáshoz, vagy ha igen, akkor is csak szidták egymást. Haza felé menet már nem bírta Sakura tovább hallgatni, és közbe vágott:
- Ugyan már. Ezt fejezzétek be. Ez az egész vita értelmetlen. – mondta kicsit félve Sakura.
- Én befejezném, de ő kezdte! – vágják rá egyszerre, egymásra néznek, majd hátat fordítottak egymásnak.
Erre mindannyian lemondóan felsóhajtottak.
- Átköltözöm Emiyáékhoz. – zárta le a témát.
- Oké. – vágta rá azonnal Nita.
Így váltak el egymástól. Arash még csak összepakolni se ment haza, egyből Shirouékkal tartott.
* * *
Arash, Fuji-nee, Aya, Sakura, Rin, Saber, Shi’ épp vacsoráztak, amikor a szomszédból egy sikítást hallottak. Erre mindenki felkapta fejét, főleg Shirou.
- Arash? Ez nem tőletek… - kérdi aggódva.
- Nem tudom.
Szó nélkül egymásra néztek, és a két fiú átrohant a szomszédba, a Merror család házába.
- Nita! Nita! – szólongatta húgát Arash.
Nem jött válasz, a lakás csendes, és élettelen volt. Villany nem világított, csak a Hold fénye, ahogy bevilágított az ablakokon át. Halk szipogásra, és sírásra lettek figyelmesek.
- Ez… apa szobájából jön… - állapította meg Arash.
Elindultak a szoba felé, a padló csak úgy recsegett a lábuk alatt. Szép lassan benyitottak a szobába.
- Ni…! E… - Arash megszólalni se tudott attól amit látott.
A szoba közepén egy szétmarcangolt test volt, előtte pedig Nita térdepelt, s a holttestet nézve zokogott. A szobában mintha hűvös szellő futott volna végig. Az asztalon lévő iratokat lesöpörte, a vér szagát pedig feléjük fújta.
- Gyere Nita. Nincs itt már keresni valónk. – fogta meg a lány kezét testvére, fel akarta segíteni, de a lány nem mozdult, csak maga elé nézett – Nita! Szedd össze magad! – förmedt rá hirtelen, de Natasha mintha meg se hallotta volna, könnyes szemmel maga elé nézett.
Shirou hirtelen felkapta fejét, valamit, vagy valakit érzett a közelben. Odament a testvérpárhoz, ölbe kapta Nitát, és visszarohantak Emiyaék házába. Mikor betoppant Nitával a kezében, egyszerre nézett oda mindenki.
- Shi…
- Emiya! Mit…
- Keres itt?
Fejezték be egymás mondatát a 3 nő.
- Mr Merrort megölték. Itt fog lakni, míg meg nem találjuk a gyilkost.
Aya odarohant Arashoz, megölelte.
- Őszinte részvétem.
Arash erre nem tudott mit szólni, ledermedten állt.
Shirou letett Nitát, aki most már reszketett a sok sírástól, és idegességtől.
- Öm… Egy kettő! Mindenki ágyba! Holnap suli, és nem akartok elkésni ugye? – tereli el a témát Fuji-nee.
A tanárnak be se kellett fejeznie mondatát, ő már a szobájába indult szótlanul, majd mindenki követte példáját.
* * *
Nita teljesen magába zárkózva ült a szobájának a párkányán, és a csillagos eget nézte. Ekkor Shi’ lépett be, leült a lány mellé.
- Nita… én…
- Ne sajnáld. Nem a te hibád. Az enyém se. Senkié. Csak a gyilkos… - itt egy kicsit könnyes lesz szeme – Van egy olyan érzésem, hogy egy szolga tette.
- Egy…Egy szolga?
- Igen. – bólint is hozzá.
- Ugyan miért tette volna?
- Nem tudom. Apa nem volt mester. Szóval… Nem értem én sem a történteket.
- Hagyjalak most magadra?
Megöleli, jelezve, hogy most nem akar, és nem is mer egyedül lenni.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
