6. rész
Nem volt olyan sok példa, hogy egy kezemen meg tudnám számolni hányan jöttek év közben az akadémiára. Most azonban ismét bővült eggyel a lista.
Hajnalban keltett az igazgató.
- Zero! - rontott be a szobámba.
Szerencsére én akkor még ébren voltam. Nemrég értem ugyanis vissza a szobámba az esti "műszak" után.
- Mi van? - néztem rá. Még feküdtem. Lusta voltam kikelni az ágyból.
- Új diák érkezett.
- Már megint? - sóhajtottam.
- Ne légy ennyire ellenséges. Inkább gyere.
Szemforgatva sóhajtottam, majd kimásztam az ágyamból. Visszavettem zakómat, és a nyakkendőmet, majd kimentem a szobámból. Ajtó előtt várt az igazgató, így hát vele együtt mentem az irodájába.
Egész úton nem szóltunk egymáshoz. A csendet csak az iroda ajtajának nyílásakkor zavarta meg - Meghoztam a kalauzodat! - jelentette be nagy vidáman az igazgató
- Mióta vagyok kalauz? - néztem rá életunt arccal.
Az új diák egy lány volt. Tizenhat éves lehetett. Tejfölszőke göndör haja, és smaragdzöld szemei voltak. Ajkán mosoly ült.
Kicsit meghajolt - Jóestét... Vagyis reggelt. - nevetett zavartan - Elnézést kérek, hogy ilyen későn... izé... korán felkeltettem.
Zsebretettem kezeimet. - Ő lenne az? - néztem az igazgatóra.
- A nevem Aria Sakamoto. - folytatta továbbra is mosolyogva.
Továbbra is csak néztem - Kövess. - sarkon fordultam, és elindultam hogy körbe vezethessem az iskola területén.
Aria nem vesztegette az idejét, azonnal utánam indult.
Ahogy látom ember. Végre nem vámpír.
- És mi a te neved? - kérdezte kedvesen.
- Zero. - válaszoltam neki kedvetlenül.
- De jó! Zero-nak hívják a macskámat is! - kuncogott.
Egy macskát? Miért én fogom ki a dinkákat?
- Ha jól tudom, te vagy akkor az igazgató fia.
- Honnan veszed? Nem vagyok a fia.
- Sajnálom. Nekem azt mondta, hogy idehozza kalauzként a fiát. - nevtett zavartan.
- Csak ő nevelt fel. De nem az apám attól még. Nagyon nagy tévedésben él.
- Egy osztályban fogunk járni. Igaz?
Adatlapjára néztem, amit az igazgató nyomott a kezembe. - Nagyon úgy tűnik.
- De jó! - kezdett el halkan tapsolni magának - Máris van az osztályból egy barátom!
- Attól még hogy körbevezetlek, nem vagyunk barátok.
- De lehetünk? - nézett rám boci szemekkel.
- Nincs szükségem barátokra.
- Szóval te amolyan magányos farkas vagy? Nincs egy barátod sem?
- Mondtam már. Nincs szükségem barátokra. Ahogyan másra sem.
- De hiszen mindenkinek vannak barátai.
- Nekem nincs. - ezzel le is szögeztem a témát.
- Majd én leszek. - kuncogott ismét.
Nem tudom miért, de fusztrált a jelenléte. Alig vártam már, hogy ezen túlessek, és mehessek vissza a szobámba.
- Noss itt lennénk. Ez lesz a te szobád.
- Nagyon szépen köszönöm. - hajlongott nekem - Akkor holnap találkozunk, ugye?
Vállat vontam - Nagyon úgy tűnik.
- Köszönök mindent, jóéjt! - ezzel már be is csukta az orrom előtt az ajtaját.
Ahhoz képest, hogy a körbevezetés alatt be nem állt a szája annyit beszélt, az elbúcsúzást nagyon rövidre fogta. Nem stimmel valami ezzel a lánnyal.
|