2. rész
Dark erre csak kicsit bólintott, majd Nitával együtt lementek.
A konyhába míg Riku főzicskélt, addig Daisuke a halban olvasta az újságot.
- Még ekkora ökörséget! Még csak most jöttek rá, hogy polgármesterünk buzi. Én már évek óta tudtam.
- Khm… - ért le a lépcsőn Nita.
Dai felnézett az újságból, ledöbbenve nézte a Nita melletti személyt. Nem akarta elhinni, hogy jól látja, ezért lányára förmedt, miközben újra az újságot böngészte. – Nita! Hogy kerül ide ez a fiú? Nem meg beszéltük, hogy 18 éves korodig fiúzásról ne is halljak?
- De apa! Ő nem a fiúm. – kicsit elpirult – Ő Dark. És állítólag ismeritek egymást.
- Dark? Tényleg te lennél az? – veszi le olvasó szemüvegét, és közelebb ment a fiúhoz.
- Daisuke? Öreg vagy…
- Mit vártál? 22 év telt azóta, hogy elmentél. És… van egy 16 éves lányom. – húzza ki magát büszkén. Nita drágám! Szólj anyádnak, hogy még egy személyre főzzön.
- Ooooooooooooké. – azzal elment a konyhába.
- Igen…Látom…Nagyon… - méregetni kezdi az elhaladó lányt, hiszen eddig még nem volt rá ideje – Csini. ^^
- Dark! – szól rá Daisuke.
- Igen, így hívnak. Mondd…
- Jobban jársz, ha nem csavarod el a fejét.
- Oké apa! – mosolyog kicsit gonoszan.
- Nagyon vicces. – mondja unottan.
* * *
- Hé! Mutti! Lesz még egy személy, akire főznöd kell.
- Hm? – néz hátra - Még is ki az?
- Dark! – jelenti be kicsit mosolyogva.
- MI? – kiesik kezéből az edény.
- Nem anya…Nem mi? Hanem ki… - kapja el épp idejében az edényt – És Dark.
- Ez…Ez…
- NAGYSZERŰ! – fejezi be helyette a mondatot.
- Ne… Igen…Az… - mondja unottan.
- Segítsek valamiben?
- Igen… Vágd el Dark nyakát.
- Tessék? – néz rá furán.
- Semmi semmi semmi. – legyint kezével – Ma kicsit szórakozott vagyok.
- Öm… Anya?
- Igen kicsim? – néz előre.
- Minden rendben? – kérdi aggódva.
- Igen igen igen.
- Akkor jó… - majd elmegy megteríteni.
- Az a kis perverz disznó visszatért? Mi lesz, ha elcsavarja Natasha fejét? Én… Én… Én megölöm! – gondolkodik el magában.
* * *
Nita mikor végzett a terítéssel, még bement Rikunak segíteni a főzésben, majd tálaltak.
- Hmmmmmmm! – szippantott bele Dark a levesbe. – Jó illata van. – megkóstolta – És az ze is Isteni. Gratula a szakácsnőnek. – néz Rikura.
- Ne nézz rám! Nem én csináltam, hanem Nita.
- Tényleg? – néz a lányra.
- I…igen. Szakácsnak készülök. És… köszönöm a dícsérést. Ezt mindig jó hallani.
· * *
Vacsora után míg a Nitáék pakolásztak, Dark és Daisuke beszélgettek.
- És… Még is hogy kerültél ide?
- A lányod idézett meg.
- Tasha?
- Igen.
- Nita! – szólította kicsit dühösen lányát.
- Mondd… - megy ki a konyhából unottan.
- Megmondtam már, hogy varázsolni
- TILOS! – fejezte be.
- Így van.
- Ugyan apa! Ez csak egy próba volt.
- Képzelem mi lett volna, ha élesbe megy.
Nita rossz kislány módjára nyelvet öltött neki, majd tovább segített anyjának.
- Nita! – szól rá apja.
Dark furán nézett rájuk. – Mint a8 évesek. – állapította meg.
Nita erre végképp megsértődött, és felment szobájába.
- Ugyan Dark… 16 éves.
- És? Agyilag attól még 8 évesnek tűnik.
- Dark! – szól rá.
- Jó jó jó befejeztem.
- Menj, és kérj tőle…
- Bocsánatot?
Daisuke csak bólintott, mire Dark unalmasan sóhajtott egyet, majd felment a szobába, ahol nem rég megidézték. Kopogás nélkül benyitott.
- Nita, én… - ledermedt.
|