3. rész
Dark unalmasan sóhajtott egyet, majd felment a szobába, ahol nem rég megidézték. Kopogás nélkül benyitott.
- Nita, én… - ledermedt.
Nita hátrafordult, kis ideig ledermedve állt, majd szorosan magához húzta meztelen felső testéhez a hálóingjét. – Te meg mit keresel itt?
Dark elfordította fejét, feje tiszta vörös volt. – Csak bocsánatot akartam kérni. Nem úgy gondoltam azt a…
- Nincs semmi baj… - mivel Dark nem nézett oda, felvette hálóingjét – De… Ha mg kérhetnélek rá, akkor legközelebb kopogj, ha be akarsz jönni.
- Mié… Akarom mondani persze. Legközelebb fogok kopogni. – nézett vissza.
- Tudod már, hogy hol fogsz aludni?
- Nem. Miért?
- Csak mert anya nem fogja megengedni, hogy itt aludj.
- Igazán? Majd még meglátjuk. – néz el kajánul.
- Hát ja…
Ekkor Nita ablakát kavics eső zúdította.
- Mi a rák ez? – nyitotta ki az ablakot, s kinézett.
- Hé! Nita! Nem felejtettél el valamit?
- Nem…Tudom…Miért? Mit?
- Ma van a koncertünk.
- Basszus! Tényleg! MEGYEK MÁR! Csak egy pillanat! – majd becsukta az ablakot, kituszkolta Darkot, felvett egy csini ruhát, majd kiment, elsuhant Dark mellett, lerohant. – Apa! Anya! Későn jövök haza pá!
- Oké! Vigyázz magadra! – szól utána anyja.
Dark utána szaladt, közbe fejére vett egy sapkát. Hajtotta a kíváncsiság, hogy hova mennek ilyen sietősen.
- Végre már Nita! – türelmetlenkedett az ablakon bekiabáló fiú.
- Jól van na…vendégünk van…
- Aha… Ő? – mutat lazán Darkra.
- He? – hátrafordul, kicsit megijedt a mögötte álló fiútól – Egy pillanat. – elvonszolta Darkot. - Még is mit képzelsz?
- Megyek veletek.
- De nem jöhetsz… Koncertre megyünk, és… mi leszünk az egyik előadók, és…
- Nyugi. Nem fogok zavarni.
- Na jó… Találjunk ki neked egy nevet. Mondjuk legyen…
- Deniel.
- Deniel? Oké! Na…akkor menjünk. Már így is késésben vagyunk. – azzal megfogta „Deniel” kezét, és maga után húzva elindultak.
- Még is miértjön velünk? – kérdezte a fiú.
- Jaj Tsuki… Ő Deniel, és… - itt megakadt.
- És? – vonta kérdőre Tsuki.
- És még nem ismerem a várost, mert Londonból jöttem ide. – segítette ki Dark.
Nita elejt egy „köszönöm” mosolyt.
- Értem. De most már sietnünk kell. – jelenti ki Arash, és gyorsítanak a tempón.
* * *
- Végre itt! – állnak meg a stadion előtt.
- Hé! Ti ott! Belépő nélkül akartok bemenni? – állítja le őket egy ajtóban lévő rendőr, mikor épp be akartak menni.
- Nem maga tökfej! Natasha Niwa, Tsuki Wataya vagyunk, és a banda többi része bennt vár minket.
- Oh! Elnézést. – áll el az útból, majd Dark elé lép. – De ő akkor se léphet be meg…
- Ő az új menedzserünk. – jelenti be Nita.
Tsuki kivételesen kipártolta. – Igen halpofa, úgy hogy állj el az útjából!
Kicsit morogva, de elállt.
- Köszi Tsuki… - mondta halkan Nita a fiúnak, mikor már kicsivel távolabb voltak a rendőrtől.
- Ugyan… Nincs mit. Te is megtetted volna.
Felértek a színpadra, épp időben, ugyan is a tömeg már kissé türelmetlen volt. Dark a falakon kívül figyelt, Tsuki felkapta gitárját, Nita pedig a színpadközepére ment, és kezébe véve a mikrofont, mikor elfoglalta mindenki helyét, énekelni kezdett.
|