5. rész
- Hm? Ez meg? – torpant meg, visszament a lány szobájába, aminek ajtajában megállt. Az ablakban egy levél, és azon egy fehér toll csillogott a sötét, csillagok által megvilágított szobában.
A levelet felvette kezébe, majd olvasni kezdte.
„ Ha valóban látni akarod még Nitát, csak egy a dolgod. Fogd a levélben mellékelt tollat.
Szeretettel a Te Drága bátyád:
Krad”
Reflexből összegyűrte a levelet, és a szobában lévő kis szemetesbe dobta. A tollra nézett.
- Mit akart ezzel? Fogjam meg? Hm… Nem veszthetek vele semmit. – gondolta, majd testvére tollát megragadta.
A tollból arany fény áradt, ami belepte Darkot. A vakító fény miatt behunyta szemét, s mikor kinyitotta, egy erdőben találta magát.
- Hm? Hol vagyok? – nézett körül pislogva.
- Jó helyen – hallatszódott egy ismerős hang a háta mögül.
- Krad? – fordul meg.
A szőke fiú a Dark mögötti fának az egyik ágán állt, kaján mosollyal az arcán.
- Hol van Nita? Mit műveltél vele? – kérdezte kicsit ingerülten Dark.
- Mindennek eljön a maga ideje – mondta rideg nyugodtsággal.
Dark előrántott ruhája „alól” egy fekete tollat, ami kezében egy karddá változott át. Elrugaszkodott a földtől, és egy nagyobb suhintással levágta a faágat, amin Krad állt. Krad az utolsó pillanatban ugrott le az ágról, így nem esett semmi baja.
- Hozdd el nekem azt a könyvet, amiből megidézett minket.
- Tessék?
- Én cserébe elhozom neked őt.
- Mi?
- Fél óra múlva itt… - előtörnek szárnyai, és a fák fölött eltűnt.
- Fél óra… - ismételte meg magának – Nem túl sok idő. – azzal előbukó szárnyaival felreppent, és a Niwa család házához igyekezett. Nita szobájának az erkélyén szállt le. Berontva a szobába elkezdte kutatni azt a bizonyos könyvet – Hova tehette? – néz körül a már felforgatott szobában. A falon lévő órára pillantott – Nincs több időm – felkapott egy vastag „Élőlények és a biológia” tankönyvet, és azzal ment vissza a megbeszélt helyre.
- Úgy látszik a kis szerelmednek nem is vagy olyan fontos – mormogta a mellette álló Nitának Krad.
- Milyen szerelmem? Nekem nincs szerelmem – néz a fogva tartójára.
- Darkot akkor minek tekintsem? – vonja fel egyik szemöldökét gonoszan.
- D… Dark? – kicsit elpirul – Ő csak egy jó barát.
- Persze… Én pedig a Télapó vagyok Afrikából.
- Ha Te mondod.. – néz rá unottan.
Nagy nehezen odaért Darkis. Leszállt Kradék előtt.
- No lám csak lám… Emlegetett szamár… – néz Darkra.
- Engedd el Nitát!
- Elengedem, amint megkaptam a könyvet. – nézi a Dark hóna alatti súlyos tárgyat.
Dark engedelmesen odadobja a könyvet, mire Krad elengedi a foglyot.
- Natasha… Gyere… - megfogja a lány kezét, ölbekapja, és elrepült vele.
- Dark… az… nem az…
- Tudom, de azt találtam csak…
* * *
Krad kinyitja a könyvet.
- Ez meg? – nézi kerek szemekkel az adott oldalt – A plankton az egy olyan élőlény… - becsapja a könyvet mérgesen – Ezt még megkeserüli…
- Menjek utána: - szólal meg egy sötétben rejtőző női hang.
- Hagyd… Ha Dark így akarja, akkor így lesz – ejt egy gonosz mosolyt.
- Te tudod… - szól meg ismét unottan a női hang.
|