6. rész
- Natasha! Drága kislányom! – ugrik az említett nyakába síró szemekkel Riku.
- Nyugi anya… Jól vagyok. Nincs semmi baj, de… Eleresztenél? Megfulladok!
Egy kis ölelgetés után elereszti. – Mi történt?
- Hosszú. – legyint.
- Mit akart Krad? – fordul Daisuke Darkhoz.
- Azt a könyvet, amivel megidézett minket Nita. – néz a lányra.
- Öm… Felmegyek a szobámba kipihenni magam – azzal már ment is fel a szobájába Nita.
- És mi lesz a vacsorával? – kiáltott utána anyja.
- Ma kihagyom. – kiabálja vissza nemes egyszerűséggel.
- Felmegyek én is, hátha Krad..
- Menj csak… – int Dai.
* * *
- Bemehetek? – kopog Dark Nita ajtaján.
Mivel nem kapott választ, úgy döntött bemegy.
- Natasha? – néz krül.
- Hm? – nézett fel az érkező fiúra, majd újra maga elé meredt – Jól vagyok, csak…
- Csak? – ül le mellé.
- Csak elgondolkodtam.
- Igen? És min gondolkodtál el? – dönti fejét kicsit oldalra.
- Azon amit Krad mondott.
- Krad? Mért? Mit mondott? – kérdezgetett továbbra is.
- Azt, hogy… Dark? Mit… Mit érzel irántam? – néz rá kérdőn.
- Hm? Hát… Noss… Szeretlek… - néz el takarva az arcán megjelenő pírt.
- Mint barátot, - elpirul – vagy…
- Nem… Úgy értem nem úgy tekintek rád, mint egy barátra.
- Hm? – néz rá kicsit oldalra döntött fejjel.
- Mért kérded?
Nita csak pislog párat, majd lassan, kicsit félve közeledik Dark felé, aki egyből vette a lapot, és nem várva meg a lány tettét, állánál megemelte fejét, és megcsókolta. Natasha erre meglepődött, de nem tiltakozott.
- Ezek szerint Te is szeretsz. – néz rá a lányra kicsit kajánul.
Mivel egy szó se jött ki a száján, inkább megcsókolta hosszan, de valami furdalta belül.
- Dark?
- Hm?
- Kradnak mért kell a könyv?
- Nem tudom.
Nita elővette a könyvet, és lapozgatni kezdte.
- Lehet, hogy tudom a választ…!?
- Hm?
- Úgy tűnik ahogy meg tudtalak idézni, úgy vissza is tudlak küldeni titeket.
- Értem. Vagy is vissza akar küldeni? – néz rá sírós arccal.
- Úgy tűnik. – csókolja meg ismét – Nagyon úgy tűnik. – bújik a fiúhoz.
|