8. rész
Kiru támadó pózba állt, majd pár kézmozdulatot tett miközben mormolt valamit, mire a földből különböző növények lefogták a házaspárt, és a két fiatalt.
- Hé! Ez meg? – próbál szabadulni Riku.
- Ne próbálkozz. Egy ilyen… Ember nem tud legyőzni.
Nem is hallgatva Kirura a kezében lévő késsel elkezdte vagdosni a növényt.
- Mondom, hogy nem tudsz szabadulni! – lüktet homlokán az ere.
- He? – elengedte a kést, amit a vágás résén kinövő mellékszár belepett.
- Én mondtam – teszi karba kezét elégedett mosollyal.
- Na jó. Ereszd el a szüleim!
- Hm? Te meg hogy szabadultál ki?
Nita kezében egy tűzgömb jelenik meg. – Kielégítő válasz?
- Te csak egy ember vagy… Még is… Tudsz varázsolni?
- Igen… Ezen én is elgondolkodtam már.
- Nem érdekes… Így is úgy is meghalsz. – mosolyog gonoszan.
Kiru mögött kardok jelentek meg, amik Natashát vették célpontul. A célpont viszont csak elmosolyodott, és akrobatikus ügyességével kikerülte a kardokat, amik egyenesen a falba szúródtak.
- A házam! – akad ki Riku.
Nem is ügyelve anyjára, csak ellenfelét figyelte. – Szóval mágus vagy…
- Mondhatjuk úgy is…
- És mért pont Krad oldalán állsz?
- Kis koromban… A szüleimet megölték az emberek, csak azért, mert féltek tőlük. Én életben maradtam, de megvetettek, gyűlöltek, kiközösítettek. Nem is olyan rég… Megjelent Krad és megmentett.
- Hm? Krad? Megmentett valakit? – megy oda Nita mellé Dark.
Nita Darkra nézett „Te meg hogy szabadultál ki?” pillantásával.
- Ezzel. – tartja fel még mindig kezében lévő fekete tollát.
- Hogy? Agyonra csikizted a növényt? – nevet Kiru.
- Hahaha… Nem… - ölt nyelvet.
- Vigyázz a nyelvedre, mert még a földön találod! – förmed rá.
- Nem is tudtam, hogy Kradnak ilyen nagy szíve van. – tér vissza a témához.
- Pedig van. Megmentett, és segített képezni az erőm.
- Csak azért kellesz neki, hogy te végezdd el helyette a piszkos munkát.
- NEM! Nincs igazad! – egyre dühösebb.
- Te ismered, vagy én? A te testvéred, vagy az enyém?
Kiru csak elnézett, majd kis idő múlva vissza Darkra. – Létezik egy olyan dimenzió, ami… Ebbe a dimenzióba egy óra, az ott egy év. Mi ott pontosan itteni idő szerint tíz órát töltöttünk együtt. Vagyis… Tíz év alatt jócskán megismertem. Még olyat is tudok róla, amit nem kéne.
- He? – néz furán Dark.
- Magyarán beleszeretett. – magyarázza meg Nita Darknak.
- He? – még furább kép.
- Én? Beleszeretni? Ugyan már! – kicsit mérgesebb lett, ezért a növények is szorosabban „markolták” a két szülőt – Én nem szeretek senkit, és semmit. – nyugodott le.
- Aha… Én is ezt mondanám…
- Higyj amit akarsz. Nem érdekel. – fordul el kicsit.
- Aha… Látom… - gonosz mosoly.
Kiru hátrafordult, nyelvet öltött.
|