Nem tudom mit higgyek. Biztosan volt már mindenki szerelmes. Mindenki érezte már azt a bizonyos érzést, amikor meglátta a szerelmét. Mindenki másképp reagál. Legalábbis nekem eddig ez esett le a beszélgetésekből. Nekem a szívem hevesen zakatol. A térdeim remegnek. Nem tudok gondolkodni mikor meglátom. Folyton ő jár az eszembe. Nem tudom elfelejteni.
Én csak egy huszonegy éves lány vagyok. Nem vagyok az a tipikus „cica lány” aki ha meglát egy ékszert azonnal elveszti az eszét, és ölni tudna érte. Nincs nagy mellem, és még csak vékony sem vagyok. Más szóval nem vagyok egy szépség. Erős csontozat, és több rétegnyi háj. Na jó, nem vagyok az a nagyon kövér, aki ha elmegy a televíziód előtt le maradsz egy egész műsorról. Sokan azt mondják telt karcsú vagyok. De most nem ez a lényeg.
Térjünk vissza az eredeti témához. Az imént a szerelmi jeleimet mutattam be nektek. Most térjünk rá, hogy kire is értettem.
Fősuliba járok. Az időm nagy részében vagy az iskolában vagyok, vagy tanulok – ami olyan ritka mint a fehér holló – vagy otthon punnyadok. Tudjátok, nézem a „minden rossz okozóját”, a TV-t, vagy ülök a gép előtt, és beszélgetek az ismerősökkel. Ritkán megyek bulizni. Egy nap azonban betöltöttem a huszonegyedik születésnapomat. Legjobb barátnőm - aki a már fentebb említett „cica lány” kategóriába tartozik – úgy döntött elvisz bulizni.
Este jött át. Pontban hét órakor. Nem tudom miért, de éreztem, hogy nem lesz jó vége ennek. Miután barátnőm kiválasztotta a számomra alkalmas ruhát, és kisminkelt, már indultunk is a buliba. Először egy kocsmába ültünk be.
Nem igazán emlékszem mindenre. Sokat ittunk. Minden üveg sör után jött egy másik. Aztán már nem csak azt ittunk. Miután a kellő hangulat megvolt, hát elindultunk egy közeli szórakozó hely felé.
Ekkor találkoztam vele. Magasabb volt nálam. Szőke haj, és gyönyörű kék szemek. Én nem figyeltem hová lépek. Túlságosan lefoglaltak a fiú gyönyörű kék szemei, amiket a sötétben csak azért láthattam, mert barátaival csoportosan egy lámpa alatt álltak. Mintha vártak volna valamire, vagy épp valakire.
„Vigyázz!” – hallottam barátnőm figyelmeztetését, de ekkor már késő volt. Megbotlottam, és ahelyett, hogy a földön landoltam volna, meleg karok fogtak át.
Felnéztem megmentőmre. Ő volt az. A szőke fiú, akinek szemeiért ölni tudtam volna. Jóképűsége határtalan volt. Annyira elbambultam, hogy nem is törődtem vele mi történik körülöttem. Térdeim megremegtek, a szívem vadul dobogott. Azt hittem ott helyben elájulok. A karjaiban.
Nem szóltunk egymáshoz, mégis tudtuk mit akar a másik. Megfogta a kezemet. Ujjai összefonódtak az enyéimmel, és barátaink kíséretében elindultunk a cél helyre.
Még sosem láttam őt. Nem tudtam ki ő. Nem tudtam a nevét sem. Akkor láttam először. Egy szót sem szóltunk egymáshoz. Csak egymás mellett mentünk kézen fogva.
Amikor a discoba értünk, a tömeg közé furakodtunk, és nekiálltunk a szórakozásnak. Többször hozzám ért. Átfonta derekamon kezeit, és ujjbegyeivel finoman végigsimított arcomon is olykor. Elcsattant néhány csók is. Nem volt még fiúm. Ez furcsán hangzik, de igaz. Kellemetlenül éreztem magamat, de mégis olyan jó volt az a csók. Azt akartam, hogy sose érjen véget az este.
Ez azonban nem lehetséges. Hajnalban arra eszméltem fel, hogy hazafelé tartok vele. Oldalra pillantottam, rá. Csak most volt bátorságom megszólítani őt. „Mesélj magadról.” Ez hirtelen jött neki is, és nekem is. Mást hirtelen nem tudtam kinyögni magamból. Úgy éreztem, hogy hülye voltam. Nem ezzel kellett volna kezdeni.
Nem szólt egy darabig, csak rám nézett - A nevem Chris. És az itteni grafikai suliba járok. És te? – mosolygott rám.
A város túl kicsi. Nincs benne túl sok suli. Csak hat. Kettő általános, három középiskola, és egy főiskola. Mindegyik felsőbb fokú iskola – középiskola és főiskola – több rétegből áll. A középiskolában például van fodrász, grafikai, és egészségügyi szak. A fősuliba jogot és egészségügyi képzést lehet tanulni. Én például a jogra járok.
- Szóval te… - gondolkodtam el – Középiskolás vagy? – néztem rá meghökkenve. Többnek néztem – Hány éves is vagy?
- Tizenöt.
Ez a hír egy kissé lesokkolt. Egy tizenöt éves fiúba szerettem bele, az én huszonegy éves fejemmel. Hát ez remek.
Itt ismét képszakadás volt. De azt tudom, hogy sokáig beszélgettünk. A lépcsőház előtti lépcsőn ültünk, és beszélgettünk. Egészen reggelig, amikor is elbúcsúztunk egymástól. Akkor már kijózanodtam. Csak néztem magam elé mikor elment az első busszal, majd visszamentem a lakásomba. Ledőltem az ágyra, és próbáltam aludni.
Az elkövetkező napokba, majd hetekbe, végül hónapokba folyamatosan találkozgattunk. Nagyon jól megvoltunk. Sose hittem volna. De úgy tűnt viszonozza érzéseimet. Mintha ő is szerelmes lett volna belém. Pontosan két hónap után kezdtünk el járni.
A tizenhatodik születésnapján már hat hónapja jártunk. Úgy gondoltam, hogy egy kis meglepetéssel rukkolok elő neki.
Elhívtam a lakásomra. Mivel egyedül élek, ezért az tűnt a legmegfelelőbb helynek. Készítettem neki ebédet. Pizzát. Amilyet mind a ketten szeretünk.
- Hát egy nappal idősebb lettem. És egy nappal csökkent a köztünk lévő korkülönbség.
- Azonban ez nem lesz sokáig így.
Olyan jól megvoltunk. Nem is értem hogy lehetett ez lehetséges. De akkor csak élveztem a pillanatot ahogy az ágyon ültünk egymás mellett. Én hozzábújtam. Mindkettőnk ölében egy-egy tányér a pizzával. Filmet néztünk. Valami humoros akciófilm volt.
- Nem érdekel hány éves vagy.
- Korodbeliekkel kellene lófrálnod, nem egy ilyen vén csonttal, mint amilyen én vagyok.
- Te miről beszélsz? – simogatta meg az arcomat – Te nem vagy vén. – homlokomra csókot lehelt – Szeretlek.
- Miért pont engem? – tudom, nem szeretik ezt hallani a fiúk, de már kikívánkozott belőlem – Én nem vagyok se szép, se okos, és főleg nem karcsú. Teljesen ellenkezője vagyok a mai tini fiúk ideáljának. - ő bezzeg nádszál vékony volt. És már láttam a strandon félmeztelenül. Kidolgozott felsőtest. Ha erre gondolok már elpirulok. Nem beszélve arról mi van akkor amikor a szemeibe nézek.
- Pont ezért tetszel. – túrt a hajamba, majd megcsókolt. Ilyenkor éreztem a legjobban, hogy hogyan is érez irántam. Éreztem, hogy pont úgy, vagy még jobban szeret engem, mint ahogyan én őt.
Hat hónap után, végre történt köztünk valami. Valami, ami megmagyarázhatatlanul jó volt mind a kettőnk részéről. És miután végeztünk újra meg újra nekiláttunk. Egy percnyi pihenőt sem adtunk egymásnak.
Tudtam, hogy nem lesz könnyű ezt elfogadtatnunk a szeretteinkkel. Hogy egy ilyen fiatal fiú, és egy ilyen „vénlány” miért is jár egymással. Tudtam azt is, hogy lesznek nehézségek, amiket majd át kell vészelnünk, de a szerelmünk nem szabhat határt semminek sem. Őszintén szeretjük egymást, és épp ezért nem féltem attól, hogy egy nálam fiatalabb, szebb, vagy karcsúbb lány miatt itt hagy.
Jelenleg a harmincas éveimet taposom. Van két gyermekem, és az apja mind a kettőnek Chris, a férjem. Sose hittem volna, hogy tényleg létezik olyan az életben, mint egy brazil szappanoperában, de tévedtem. Igenis történnek még csodák.